Túl vagyunk két győztes mérkőzésen, ahol választ kaptunk a nyitóforduló utáni kérdésekre. Tom Brady ismét rekordokat döntött a felSaintelés alatt New Orleansban, majd folytatta a csodát a Houston Texans elleni teljesítményével. Hogy akkor mégis mi a baj? Lehet, hogy semmi..főleg amíg TB12 varázsolhat a csapat élén:

Ismét bebizonyosodott, amíg nincs vége a meccsnek és Tom Brady a pályán van, addig nincs lefutva a mérkőzés:)

Tavaly engedett pontok tekintetében liga első volt a védelem, míg idén pont az ellenkezője igaz, vagyis a legtöbb engedett pont 3 forduló alatt. Igazából nagy következtetéseket nem kellene levonni ebből, hiszen csak három fordulón vagyunk túl és jelenleg kevés elemzésre szolgáló anyag áll még a rendelkezésre. Márpedig az elemzésben van a legfőbb ereje az edzői karnak, így bízhatunk abban, hogy idény közben összeáll ez a maszlag, amit most látunk hétről-hétre a védelem előadásában. Nagy játékok sorát engedik és nem igazán félelmetes légitámadásokról híres alakulatok tartanak szőnyegbombázást ellenünk. A jelenleg liga első támadósor számainál is több yardot nyelnek be mérkőzésenként és nagyon rosszul néz ki a mutatvány.

Az okokat vélhetően leginkább a szakmai stáb tudja, innen a fotelből csak okvetetlenkedésre futja a belső információk tudta nélkül. De lássuk mi az elképzelésem a jelenlegi helyzetről:

A nyitó fordulóban kiesett Hightower, és a vezér pótlása nem igazán sikerült a hátralévő időben plusz a félidei elemzést is buktuk, ezt már részleteztem, lapozzunk. A Saints ellen egy évekig elit offense-nek titulált támadósort sikerült teljesen jól limitálni. Oké, hogy idén az elkapó sorban nem volt ott Snead eltiltás miatt, és Cooks meg éppen hozzánk került. De azért Drew Brees mindenki ellen jó egy stabil háromszázra és három igen pofás futójuk is akad a rosteren, így a húsz engedett pont az teljesen vállalható a SuperDomeban. Aki ezen húzza a száját, azt csak sajnálni tudom, mert az aligha tud élvezni bármilyen NFL meccset amit a csapatunk lejátszik. Ez, ha csak a puszta számokat nézzük, egy teljesen jó alakítás volta védőktől. Brees ugyan passzolt 356 yardot, de tette mindezt úgy, hogy 45 kísérletéből csak 27 volt sikeres és az első negyedben már egy 20-3-as előnyt építettünk, I. New England-i Szent Tamás vezetésével.

Innen borítékolható volt, hogy a hazaiak futnak a pénzük után és ami a csövön kifér azt Brees tolni fogja a levegőben.  Összesen 81 yardot futott a Peterson, Ingram, Kamara trió és nem azért mert annyira jól fogtuk a futást, hanem mert a meccs egészében passzjátékra voltak kényszerítve a Szentek.

Volt bravúr elkapás Thomastól 33 yardért, amit sok hazai „szurkoló” számon kért Gilmore-on. De az egy tökéletes passz volt és egy pazar elkapás, a védő mindent megtett amit megtehetett. Van ilyen. Ha nálunk tömjénezzük az elkapókat vagy a tight endeket, vagy az irányítót egy-egy sikeres vagy bravúros elkapás után, hogy mennyire jól játszotta magát tisztára, vagy mennyire zseniálisan kapta el a labdát, akkor nem értem fordított helyzetben miért a védőinket kell szapulni? Akár tetszik, akár nem, itt 250-500 yard között fog haladni az ellenfél, nincs olyan, hogy minden játékot megfékezünk, hogy nem kaptunk pontot, vagy nem szenvedünk el nagy játékot, akkor is bekövetkezik, ha nem hibázunk. Csak azt akarom szemléltetni, hogy amikor Hogan teljesen egyedül kapja el a Texans térfelének közepén, úgy hogy egy tehenész sincs az egész Texasi horizonton, akkor az Hogan érdeme és agyba-főbe dicsérjük.

De ha ugyanezt ellenünk csinálja valaki, akkor a védők fejét követelik a népek. Fura mentalitás az biztos. De majd erre visszatérek később

Amúgy ez a New Orleans 34 pontot szenteskedett össze a Carolina ellen, akik addig 3-3 pontot kaptak a 49ers és a Bills ellen. És ez a Carolina jön a héten hozzánk vendégségbe. Most akkor jó ez a védelem arrafelé vagy sem? De erről is majd később..

Ha ennyire védem a védőket, akkor mégis miért íródik ez a poszt? Nos, csupán azért, mert a legtöbb „fotelszurkolótársammal” ellentétben, én nem látom egyáltalán borúsan a képet. Bár a Texans újonc irányítója 301 yardot röptette a zsugát a fejük felett, ami felettébb sanyarú látvány volt a Pats fanoknak, mégsem törnék pálcát a defense kapcsán.

A meglátásom szerint a védelem próbál mást játszani a tavalyi sémához képest. McCourty pedig rengeteg felelősséget kap idén. Nagyon sok teher hárul rá, de egyelőre nagy ez a kabát amit ráadtak ezen a 3mérkőzésen. Lehet igazítgatni rajta hétről-hétre, de egyelőre nem találja a helyét minden esetben. Látványosan nagyokat ütközik, és úgy fest bejátssza az egész pályát és odaér mindenhova, azonban minden mérkőzésen van 1 de inkább 2 olyan nagy játék, ami rajta megy el és ami pontszerzést eredményez az ellenfélnek.

Lehet, hogy ezt sikerül kiküszöbölni és megszűnik ez a big play faktor a játékában, amit kizárólag ez az új rendszer hozott elő ekkora gyakorisággal. De más  is előfordulhat, ami véleményem szerint az azonnali megoldást hozhat, a hétről-hétre való toldozás-foldozás helyett. Ez pedig a tavalyi séma mentén való játék, amiben Gilmore erényei is jobban kidomborodnának. Nem kellene folyton a rövidebb passzsávokra figyelnie, abban a reményben, hogy a mély passzoknál időben érkezik a safety segítség. Mert többnyire nem érkezik és ilyenkor a fotelből leginkább a tévéképernyőn látható corner lemaradást konstatálja csak a néző. Holott nem is volt feladata a szoros emberfogás végig az elkapó route-ja alatt. A Texans elleni meccsen szerzett Interception-t Gilmore. Sok néző azt feltételezte, hogy már megint lemaradt az emberéről és csak a szerencse hozta meg a labdaszerzést, de valójában az egy tökéletes védekezés volt. Szorosan az emberén, ami az erőssége és jól olvasta hogy az irányító alul dobja az elkapóját, egyből visszalépve, mire a képernyőre kerültek, már úgy tűnt hogy lemaradt az receiverről. Pedig csak jól olvasta a játékot.

Nem a véletlen műve volt az Interception, ahogy nem Gilmore hibája volt a Hill TD sem a KC meccsen. A Super Bowl Hero Butler is szenved eddig idén, neki sem ízlik ez a szerepkör igazán. Ezeknek a fiúknak az erőssége, ha ott vannak szorosan a receiverek nyakán, belelihegnek az arcukba és valami elképesztő erőfeszítések árán megakadályozzák az elkapást. A zónázósdi, ahol majd jön DMC az egyelőre nem igazán működik. Picit olyan érzésem van ezzel kapcsolatban, mint az ominózus Kansas meccs után volt, amikor úgy felmosták velünk a padlót, hogy mindenki fejeket követelt. Méghozzá Brady, Belichick, JMD fejét. Tehát nagyon látványos volt addigra a vergődés és teljesen kilátástalannak tűnt az offense. Fogtuk a támadófalra, hogy nem védik meg az irányítót. Fogtuk McDanielsre, hogy nem hív jó játékokat. Belichcikre hogy gőgösen ragaszkodik egy olyan sémához, amit kitervelt papíron, de élesben nem működik és nem képes beismerni. (ha jól emlékszem zsinórban a harmadik meccsünk volt az ahol előadtuk a nagy kaki elnézésű game planre épülő támadójátékot) De már voltak, akik magát Bradyt is leírták, mondván kiégett és már nem clutch. Aztán valaki a „vezérkarból” belátta, hogy ez így nem okés, nem fog működni és visszatértünk a másfél évtizede működő sémához. Ismét a gyors rövid passzos játékok kerültek előtérbe, amiben Tom a leghatékonyabban tud tevékenykedni. Kreatív játékhívással megtámogatva, trükkös játékokkal és sok play actionnel megszínezve. Eltűntek a kilátástalan mély labdák a futóknak, tight endeknek. Megszűntek azok a hívások, amikor a falnak 3másodpercig kellett volna tartania a sikerhez, és hirtelen a negyedik héten megint minden elkezdett működni. Nem volt nagy trükk benne, nem volt semmi látnivaló. Valamit kitaláltak, nem működött, de belátták és visszatértek a bevált formulához. Év végén bajnokok lettünk. Kicsit a védelemnél is ezt a túlgondolást érzem idén, de persze laikusként tűnik ez túlgondolásnak. Hiszen BB mindig egy-két évvel a többiek előtt jár, ezért is vagyunk 17 éve a top csapatok között, egy olyan ligában ahol 3-4 évente bekövetkező körforgásban visszaesnek alakulatok. És az a KC elleni vergődő támadójáték, most Brandin Cooks segítségével már parádésan működik a hosszú játékoknál.

Simán lehet, hogy ez a védelmi séma is egy puzzlera van a sikeres összképtől és jövőre, vagy 2 év múlva megtalálja ezt a játékost arra a posztra, ami teljessé teszi a képet. Mi pedig újból csak boldogan tivornyázhatunk az újabb és újabb megszerzett bajnoki cím után, bele sem gondolva hogy a siker receptjét már évekkel ezelőtt láttuk, csak akkor még nem működött megfelelően. persze simán lehet, hogy ez is csak egy túlgondolás és valóban lesznek gondok idén a védelemben. De ha Belichik tavaly a Collins trade után képes volt szinten tartani a védelmet, akkor kétségünk nem lehet afelől, hogy ezt idén is megteszi. Erre egy tökéletes lépcsőfok, az ezer sebből vérző Panthers támadósor elleni produkció lehet. Newton idén 2TD 4INT 189 yard meccsenként, ami nem túl veretes, de ebbe a sérülése is belejátszik.

Cam Newton válla olyan állapotban van, hogy az előző meccsen, amíg nem kerültek beláthatatlan távolságba, kizárólag csak futottak vagy 4yardon belülre passzolt a QB. Aztán amikor kinyitották a playbookot, akkor egyből berepült 3 INT az ellenfél védőinek a kezébe. Jól láthatóan nem vállból dob SuperCam, és ezek a lökésszerű labdaátadások nagyon pontatlanok távolra. Így ezen a meccsen a Gillette-ben alapos borotválásra számítok. Mind elöl, mind hátul hatékony játékokat szeretnék látni. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem fog yardokat megtenni McCaffrey – Stewart futópáros, vagy nem haladnak a Benjamin, Funchess, Samuel, Byrd elkapósorral. Sőt még TD-t is fognak szerezni a meccsen. De ezt minimalizálni tudjuk, ebben egészen biztos vagyok.

A tippem: 31-16 sima győzelem.

És folytatódik az idei sorozatunk, vagyis hogy a nyitó drive touchdown ünnepléssel ér véget, mint eddig minden meccsen. Szerzünk egy interceptiont és passzolunk minimum 370 yardot. 100 yard alatt tartjuk a futókat, engedjük inkább passzolni a sérült vállal Newtont. A Második félidő közepére már letudjuk a meccs érdemi részét.