New England Patriots az én szememmel

Mi az oka a gyenge támadójátéknak?

2021. január 01. - topin

Egy posztonkénti bontással is fogok jelentkezni majd a szezon végeztével, de most inkább egy olyan kérdést boncolgatnék, ami szemre ugyan elég egyértelmű, de még szakértők is mentegetik a kialakult helyzetben a fő problémának látszó játékost.

Sokan sokféleképpen látják a játékot és vannak, akik a box score statok alapján ítélkeznek. Most kicsit ezt szeretném árnyalni, pár tényszerű példával, ami talán segít más kontextusba helyezni egy-egy teljesítményt. Ugyanis, nem minden esetben az van a háttérben, amit látunk a képernyőn a labdát követve.

Először is nézzük az alábbi kérdést:

Cam Newton miatt nem működik a Patriots támadójátéka

 
Az én véleményen elég egyértelmű ebben a kérdésben. Igen, miatta. Már többször kifejtettem a facebook csoportban, hogy miért gondolom így. A snap előtt nem olvassa jól a védelmet, teljesen egyértelmű blitz szituációkat nem vesz észre, nem elégszer hívja át a játékot, akár csak a másik oldalra, akár egy másik play formájában. Snap után borzalmasan körülményes és lassú a döntéshozatal és a védelem, illetve a támadó kulcsok olvasása. Majd ezt megfejeli egy borzalmas dobás pontossággal. Vagyis pontatlansággal.

Itt sokan jönnek azzal, hogy ezzel az elkapó sorral nem is lehetne mást. Valóban nem túl veretes az Edelmant elvesztő egység, és nem kell rettegnie az ellenfeleknek a Meyers, Byrd,  Harry, Olszewski, Moncrief/Zuber névsort meghallva. De azért nézzünk kicsit a dolgok mögé.

Vajon tényleg ennyire lehetetlen lenne passzolni ezeknek a srácoknak

Többször jöttek már cikkek és hozzászólások formájában arról vélemények, hogy a szeparáció az oka és a mi elkapóink nem képesek erre. Ezért aztán már Tom Brady utolsó fél évében is ez volt a probléma, majd ugyanez maradt idén is a kiváltó oka a sikertelenségnek.

Igyekeztem már többször felhívni a figyelmet, hogy önmagában a szeparációs érték semmit nem fog jelenteni és megfelelően nagy mintán lehet értékelni. Ez nem 15-50 elkapás/év, hanem bőven több százas, akár ezres minta. És a mintánál fontos kontextus, a játékos szerepe az adott playben, vagy a stratégiában. Egy end zone célpont sosem fog kiemelkedő szeparációs számokat hozni nagy mintán, hiszen eleve tere sincs ehhez és nem is ez a funkciója. Míg egy speedster viszonylag nagy számokat tud hozni, hiszen rengeteg deep játékban lesz értékelve. De bármilyen meglepő, a legnagyobb erő ezen a téren a LoS környékén keresendő, vagyis a slot elkapók hatékonysága igen magas lesz.

Ezeket a számokat ugyanis, soha nem szabad önállóan értékelni. Ezek a számok más adatokkal összefüggésben állva mutatnak meg szituációkat. A NextGen statokban sok ilyen párt lehet találni, amik együtt vizsgálva számos hasznos dolgot megmutatnak. Vélhetően az analitikus megközelítés segít megérteni, miért gondolta úgy a stáb, hogy ez az egység is alkalmas lesz a feladatra.

A konkrét éves következtetések majd a posztonkénti értékelésben jönnek. Addig legyen elég annyi, hogy bizony ez az egység is megfelelő lett volna, ezekkel a nevekkel, ha a QB képes passzolni, gyorsan döntést hozni, jobb célpontot választani, mint ahol leragadt. Vagy ha pontosabb, már az is sok esélyt adott volna idén a csapatnak támadásban, mert ezzel a lassú döntéshozatallal is sikerült jó pár olyan célpont felé dobni a lasztit, akik üresen voltak, de esélyük sem volt a pontatlanság miatt az elkapásra.

Nem fogok mentegetni, vagy sztárolni senkit. Puszta tényeket hozok, amik mentén könnyebb kontextusba látni egy-egy teljesítményt és esetleg kiderülhet, mégsem volt az annyira ramaty. Egy Elandon Roberts TD tavaly 10+ yardos szeparációs értékkel bír, mégsem lesz használható elkapó. Míg egy Harry sok esetben olyan útvonalakat fog kapni, ahol jóval kisebb lesz a szeparáció már eleve az útvonal miatt.

 

Először jöjjenek a szeparációs számok:

 

23.helyen van az NFL-ben Jacoby Meyers a maga 3.4-es teljesítményével. Erre azért bátran lehet alapozni, ha van QB aki ezt kiaknázza. Amúgy, Tyreek Hill is ugyanezt hozta és Tyler Lockett is, de még a lesajnált Brexton Berrios is képes volt ugyanerre. A fotelből az ember hajlamos a nagy neveket jobb színben feltűntetni, de azért  a puszta számok elég makacs dolgok. Még Berriosnak is volt egy QB-ja, akit bár sokat szidtak, Newtonnál hatékonyabb tudott lenni egyes elemekben. Alátámasztva a slotban történő hatékonyságot, Amendola és Beasley 3.5, Renfrow pedig 3.6-os értéket tudott hozni az év során. De a Tight Endek is elől voltak, Tonyan 4.3, Kittle 4, Everett 3.9, Sample és Akins 3.8, fant 3.5.

Mint írtam Meyers a 23.volt és az előtte végző 22 emberből 11-t már felsoroltam. Deebo Samuel 4.6, Demarcus Robinson 4.3, David Moore 4.1 a top3 WR ebből a szempontból. De az eddig nem említett 8 elkapó sem feltétlenül az a név, akit várnánk. Watkins, Curtis Samuel, Ward, Shenault, Tre’Quan Smith, Scott Miller, Kirk, Woods. Szóval nem feltétlenül a legnagyobb nevek lesznek a legjobban szeparálódók. És ahogy írtam, a szeparáció önmagában nem fogja megmutatni egy játékos hatékonyságát sem.

De mielőtt továbbmennék a gondolatmenetbe, kitérek itt egy táblázatra, ami megmutatja hogy a többi NextGen stat együttes vizsgálata sokkal pontosabb összefüggésekhez vezet, mint önmagában számokat kiragadni:

 

uj_cikk_statok.JPG

uj_cikk_leiras12.jpg

 uj_cikk_leiras22.jpg

Látható, hogy nem mindegy a Cushion mértéke, hiszen lesznek szituációk, ahol eleve távol áll fel a védő a vonaltól, ezzel nagyobb szeparációra lehetőséget adva, már függetlenül a védő oldali játékhívás, vagy védőjátékos helyezkedési hibája miatt. Ehhez sok köze nem lesz az adott playben az elkapónak, tehát nem rajta múlik a szeparációja a passz pillanatában mekkora távolságban lesz. Nem mindegy az sem az összefüggések, megítélések végett, hogy milyen messze van a QB-tól az elkapó és hogy mekkora területet tud belátni az elkapó. Ezeket a számokat egymással közösen vizsgálva lehet megállapítani tényeket és összefüggéseket. Lesznek értékek, amíg negatív tartományban kiváló teljesítmény fognak megmutatni, míg más esetekben a pozitív tartomány lesz a jó értékelés.

Ebbe jobban most nem megyek bele, mert oldalakat lehetne írni és számolni játékosonként, ezért inkább visszatérek az eredeti gondolatmenethez.

55.helyen Damiere Byrd 3.1 szeparációval. Csak, hogy önmagát a számot megítéljük annyit elárulok, Davante Adams vagy DeAndre Hopkins szintén ugyanezt az értéket hozzák. De mondjuk Fuller, Lamb, Keenan Allen, Calvin Ridley vagy az idei nr1 elkapó Stefon Diggs ennél is kevesebbet tud felmutatni. Diggs 2.9-es eredménye azt jelenti, hogy a 73. helyen végez és mögötte egyből a 74.helyen a hatalmas bustnak kikiáltott N’Keal Harry érkezik.

Ezért mondom egyfolytában a podcastokban és a facebook csoportban is, hogy Harryt nem tudjuk megítélni egyelőre. Mert Brady éra elején megsérült, majd utána alig vontuk be érdemben, aztán meg Newtonnal lehetetlen volt bármit produkálni. Hiszen mint láthatjuk, a szeparációt tekintve a 3 elkapónk, Edelman nélkül is a top75-be tartozik. Ha azt nézzük, hogy 32 csapat van és mindenhonnan jön 2 ember, akkor az 64 játékos. Vagyis szeparációt tekintve a harmadik opciónk az top10-es, a többi csapat harmadik opcióját tekintve. Mégsem realizálódik ez a pályán, hiába adja meg ezt a játékos és a playhívás, a QB nem tudja kihasználni. Miközben kevésbé jó szeparációkat a QB-k nagyon feljavítanak.

Egy Adams, vagy Diggs messze nem hozta volna ugyanezeket a számokat nálunk és a futottak még kategóriában lennének, ugyanis a bokához dobott labdákból nem lehet megélni. A Cushion mutatók is Diggs esetében rosszabbak, mint a Pats elkapók számai. Ő 5.5-t hoz, Byrd 5.8, Harry 5.9, Meyers 6.1-t tud felmutatni ebben a kategóriában.

Tehát önmagukban ezek a számok semmit nem jelentenek az elkapókra nézve. Ezek inkább azt mutatják meg, hogy a playcallból és útvonalból fakadóan az elkapónak megvolt a lehetősége.

Hozzáteszem gyorsan, hogy egy lassabban döntést hozó QB-nál, akinek pontatlanok és lassúak a labdái is, bőven lehet nagyobb szeparációt engedni a védőknek. Hiszen jó eséllyel nem fog jó helyre menni a labda, lesz ideje odaérni bőven.

Tehát ismét egy olyan elem került a képbe, ami a play sikerét nagyban befolyásolja, miközben a puszta szeparáció megvolt.

Most hogy éves átlagban kiderült, a szeparációnak az ég világon semmi hiánya nem volt, sőt az átlagnál jobban szakadtunk el ha a 3 WR-es átlagokat nézzük, nézzünk pár tényszerű példát is!

 

Az utolsó 2 mérkőzést vizsgáljuk meg kizárólag ebből a szempontból:

 

A Dolphins ellen Newton 209 yardot passzolt, Tua 145-t. De, hogy mégis ki szeparálódott jobban az ebből még nem derül ki, csak az, hogy mi többet haladtunk a levegőben. A liga szeparációs átlaga 2.87, ugye nálunk ennél éves szinten 3 jobb elkapó is akad a rosteren. Ezen a meccsen pedig az alábbi grafikonon jól látható mi történt ezen a téren a két csapatnál.

 

dolphins_rec1.JPG

 

Asiasi 6.62 yardos szeparációt tudott felmutatni, mégsem tudott elkapást jegyezni. A másik tight end Dalton Keene 3.76 yardra szeparálódott két targetből 2 yard lett belőle. Az útvonalak, a play call és a játékosok végrehajtása sikeres volt, a QB nem oldotta meg a feladatot. Meyers 3.51 yardos szeparáció mellett dolgozott az este folyamán, de Harry sem volt annyira rossz, hogy ne lehetett volna eltalálni, még ha átlag alatt is volt 14 századdal ezen a találkozón.

 

Mi volt a helyzet a másik oldalon?

 

A Tight End Smythe hiába alig szakadt el az emberétől, 2.77 yard átlagosan. Mégis 5/5 elkapást tudott felmutatni. Ja, ha a QB odadobja a kezébe, úgy könnyű. Miközben Mack Hollins 2/3-t hozott 18 yardért nagy szeparálódás mellett.

A nyomás persze fontos szereplő ebben a szegmensben, hogy a QB-nak mennyi ideje van a döntését meghozni, mennyi idő van kialakulnia a playnek. 

 

dolphins_edge1.JPG

 

Ez jól láthatóan a Dolphinsnak ment jobban, hiszen a liga átlagot jelentő 4.52 yard közelében sem voltunk, miközben a másik oldalon is ketten is jobbat hoztak ennél, Ogbah pedig nagyon a környékén volt. Ebből azért máris látható, hogy az OLine is jelentős tényező, hiába szeparálódik valaki. Vagy akár egy gyengébb DLine ellen, jobban fest a konkrét passzjáték, mert a lassabb QB-nak is több ideje lesz. De valójában, csak egy nem konkrétan az elkapókra vonatkozó szegmens hat ki a hatékonyságra és az összkép ettől jobb.

A Bills elleni gyötrelem alkalmával még jobban kiütközik a szeparáció szerepének kevésbé fontos mivolta.

bills_rec1.JPG

Diggs ugye 3.58-as szeparációval, jóval az éves átlaga felett hasított. De Dawson Knox 2.2 yard mellett is ellenállhatatlan volt és totál tiszta TD-t is elejtett. Miközben McKenzie fényévekre volt a védőinktől, cserébe Beasley nyakába ott lihegtünk olyan szorosan, mint kb senki a szezonban. Mondjuk ebből is 3/5 összejött neki. Szóval most akkor mennyit számít a szeparáció?

Főként, ha azt látjuk, hogy Meyers majdnem 5 yardot átlagolt és Byrd is közel volt a 4 yardos átlaghoz. Mégsem tudtunk haladni a levegőben. Pedig mint a számokból látható, a szeparáció megvolt azon játékok után, amiket JMD behívott. Akkor most ki a ludas?

És mielőtt itt is elsőre ráfognánk, hogy csak Newton, érdemes a pass rusht megvizsgálni. Márpedig ez megint azt mutatja, hogy at átlagnál közelebb voltak Newtonhoz az ellenfél rusherei, miközben nálunk Butler volt az egyetlen, aki az NFL átlagnál jobban teljesített ebben az összevetésben.

bills_egde.JPG

Tehát Newton pontatlansága fakadhat az OLine hiányossága miatt. Hiszen az ellenfél irányítóinak mindkét vizsgált meccsen több ideje volt passzolni, miközben az elkapóik számottevően vagy egyáltalán nem szeparálódtak jobban. Ráadásul az ellenfél QB-k sokkal pontosabbak voltak és ezek így együtt ki is adnak a kérdésre egy lehetséges választ.

 

Konklúzió

 

Newton stílusához ez az OLine nem fekszik. Hiszen gyorsabb labda elengedésre lenne szükség mellettük, amire Cam alkalmatlan a korábban említett dolgok miatt. Lassan olvas, lassan dönt, lassúak a labdái és pontatlanok. Ezért érzem én, hogy Stidhammel egyből szintet lépünk, akkor is ha ez a Bills elleni beszálláskor nem látszott meg túlzottan. De ott egy morálisan szétesett csapatot elég nehéz felpörgetni, főleg ha az OLine sem segít. Nem mentegetem, nem játszott jól, de ezt is kontextusban kell nézni. Milyen csapatba szállt be és bárki tudott volna ott érdemben segíteni társak nélkül? Aligha.

Newtont egyszerűbb lecserélni, mint átalakítani hozzá a támadófalat. Főleg, hogy nem csak ennyi volt az ok, hanem maga az irányító játéka.

Nálam egyértelműen Newton a kerékkötő. A WR egység bár nem áll veretes nevekből, egyáltalán nem oka az idei vergődésnek és a tavalyinak sem. Nem véletlenül értékelték úgy a stábban, hogy ez elég lehet idén. Egy jobb QB-val, aki gyorsabban szabadul és pontosabb, sokkal előrébb lettünk volna. Nem csak statok terén, hanem eredményességben is. Ettől még a futástól nem kellett volna elmenni, az maradhatott volna a fő csapás és a meccsenként egy 15-20 passzt kellett volna adni eredménytől függetlenül a QB-nak, aminek a zöme nem a nehéz szitukat jelenti, hanem exploitív play call az alapján, amit látunk a védelemtől, vagy amit mi mutattunk magunkból ugyanazokból a felállásokból.

A tigth endeket sem bántom éppen ezért, mert voltak meccsek, amikor a szeparáció kimagasló volt náluk, de a QB pontatlansága miatt, vagy mert nem is érzékelte őket megfelelően, a kiemelkedő játék elmaradt. Nyilván egy teljes game plant nem lehet még rájuk írni. Náluk jobb és többet kereső tight endek is besültek a hétvégén, ahol rájuk volt szabva jobb híján a play call. Lásd Browns elkapók nélkül, tight end heavy csomagjai. Szóval az újoncainkat ezek fényében kell értékelni, nem az alapján amit a box score statok mutatnak.

Ennél ez komplexebb játék.

A bejegyzés trackback címe:

https://newenglandpatriots.blog.hu/api/trackback/id/tr2116368166

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása