Elmondhatunk egy-két fohászt a hétvégi mérkőzés után, hogy Tom Brady hazatérésekor ne szétszórt ministránsfiúkként asszisztáljunk a rekordok döntögetéséhez. Hogy használ-e az ima azt nem tudom, de talán szentesíti az eszközt amivel a stáb felkészül a mérkőzésre.

A Saints elleni mérkőzés nem fordította meg a sors kerekét, ami a támadófalat illeti. Cserébe még az edzői stáb is a pokol legmélyebb bugyraiba merült bele. Utóbbi könnyen orvosolható, máskor is volt már ilyen. Az OLine viszont az identitásunkat veszélyezteti, mindezt elég brutálisan. Magyarul álruhában mindenki szent volt a Gillette-ben.

Kicsit messzebbről indítanék ezúttal és más pályákra is kitekintenék a válaszok keresése közben. Mindezt csak azért teszem, hogy lássuk azokat a dolgokat, amik nem mennek egyről a kettőre egyik csapat életében sem. Kapásból ott van a Chiefs, amelyik szintén 1-2-es mérleggel áll és Patrick Mahomes mindössze 260 yardig jutott, 2 interception mellett 44 kísérletből, amiből 27 jutott el csapattárshoz.

Nem ő az, akinek az eredményeit hozni kell a mi újoncunknak, de mindenkinek lehet rossz napja, és mindenkit behatárolnak a csapattársak is. Kansasnél új a támadófal, Thuney sem nyűgözi le a PFF szakikat eddig. Támadóértékelése a legkisebb mióta a ligába került (62.7) és a futójátékot sem igazán tudja segíteni (53.2) pedig egy kiváló játékosról beszélünk. Fontos lesz a séma, a kiosztott szerep, ennek testhezállósága, a besegítések átvétele a gyengébb környezet miatt. Ez utóbbinál az sem mindegy, hogy neki mennyire tudnak segíteni a többiek, mennyire veszik észre, hogy erre szükség lehetne. Emiatt látunk sokszor egyedül tétován ellenfelet kereső falembereket.

A Chiefs OLine teljesen kicserélődött és idő kell nekik, hogy mindenki megértse és kivitelezze a rá osztott feladatokat. Nálunk ennyire látványos változásról nem volt szó, hiszen Onwenu ment Thuney helyére és Cannon poziját foglalná el Trent Brown. Ezzel a párossal sok meló nem lenne, mert Onwenu ismeri a rendszert, játszott bal guardban tavaly is, Brown pedig szintén nem ismeretlenül érkezett a falba. Joggal bízhattunk benne, hogy az egység top5 körüli teljesítménnyel tisztán tartja a terepet a QB körül, támogatja a futást és fegyelmezetten teszi a dolgát.

Ehhez képest konkrétan tönkreteszik a csapat játékát és annullálják a teljes offseason munkát az eddigiek alapján.

Sok okosat nem lehet mondani, de az biztosan nem egészséges, ha az újonc irányítónak 51-szer kell passzolnia élete harmadik meccsén. Ráadásul már az első kettőn is bőven komfortzóna felett hajigált darabszámra. Egy újonc QB beépítése idő, nem megy egyről a kettőre. Peyton Manning és Troy Aikman után Trevor Lawrence a harmadik QB az NFL-ben, aki az első három meccsén 2+ interceptiont bírt összehozni. Tehát a legjobbaknak, vagy az idei 1/1-esnek sem ment könnyen a beilleszkedés, ha tüzelni kellett a konzervatívabb megoldások helyett.

Justin Fields a Bearsben hátrányban is mindössze 20 passzlehetőséget kapott és ebből mindössze 6 lett sikeres 68 yardért. A dual-threat QB-ként beharangozott játékos 12 yardot futott mellé. Ennyi. Ettől nem lesz rosszabb Fields, csak megmutatja mennyit lehet rábízni egy komolyabb célokért, az eredményt is szem előtt tartó csapatban az újoncra.

A Jets és a Jaguars esetében nincs playoff kényszer, nyugodtan lehet dobálni. Látszik is az eredményen mi jön ki belőle. A Lawrence, Wilson páros 7-7 interception mellett vezetik a ligát. PFF grade alapján 32. és 39.helyen vannak a QB rangsorban. Nagyjából ugyanannyit passzoltak darabszámra mint Jones, de ők 55% körüli pontossággal, míg Jones 67%-os sikerrel. Ezért volt nagy dolog, amit az első két héten lerakott az újonc az asztalra, mert nem szokás ennyire hatékonyan, labda biztosan és jól játszani az első mérkőzéseken. Akkor sem, ha ez a szurkolóknak magától értetődik. Nem véletlenül nyűglődnek a gyengébb első évek után, akár a harmadikban is ugyanazzal a játékossal a csapatok, mert idő kell a válaszokhoz, és ezek nem az első heteken jönnek. Sem Trubisky, sem Darnold nem lett lepattintva a kezdeti gyengébb szereplés után, és utóbbi egy másik rendszerben jobban is néz ki, mint a Jetsben valaha.

Furcsa játéktervek

Nem tudom miféle nyomás késztette a stábot a mély labdák eregetésére, vagy Jones érzett bizonyítási vágyat és vállalt a kelleténél kisebb beválási százalékkal bíró játékokat, miután egy hétig ment a médiában, hogy Josh McDaniels visszafogja, vagy nem tud mélyre dobni. Egy újonc QB-nak, ahol a csapat a rájátszásba is szeretne bejutni, tehát eredményt sem árt felmutatni közben, nem a jövőjének a bemutatása a feladata, hanem az erősségeire építve elkormányozni a győzelem küszöbére a hajót. Ha ehhez kizárólag checkdown passzok kellenek, akkor úgy, ha csak futunk, akkor úgy. Ráér majd villogni a későbbi években is. Addig fejlődjön és ne veszítse el a meccset, ne kelljen olyan szituba kerülnie, amikor nagy lenne rá a kabát.

Ehhez képest 2&3, 3&3 az első driveban hosszú mély átadás. Meg is akadtunk egyből, a ritmus elveszett már az elején. Láttuk többször és ismerjük a rendszert már rég. Nálunk a dink&dunk működik, Bradyvel, Cassellel, Garoppoloval és Jones esetében is ez kellene legyen az alap. Ezt támogassa a futás, és tartson a védelem. Mondanánk, hogy csak ennyi az elvárás az idei évre és ez majd a többi egység miatt szép dolgokat eredményezhetne. Valamiért azonban ütemet tévesztett JMD és a bátrabb dobálózást választotta a Lattimore visszatérésével kőkemény emberezést bemutató Szentek ellen. Ezzel felkínáltuk tálcán a lehetőséget, hogy a szokásos kontrollált mérkőzésből, az eredmény utáni futás legyen. Eleve gyorsan leültek a támadóink a felesleges kockázatok miatt, és ahelyett hogy Winstonnak kellett volna passzolni, amiben azért benne van a labdaszerzés lehetősége, kényelmesen futkorászhattak és passzolhattak a futóknak.

Komfortzónák fontossága

Teljesen más lett a meccs dinamikája, mint ami nekünk kedvez, és ami számunkra az alap. Ebben a legbosszantóbb, hogy nem miattuk történt, hanem saját magunk miatt. Rosszul fogtuk meg ezt a találkozót és úgy is maradtunk a gödör alján gyakorlatilag a meccs teljes egészében. Jameis Winston mindössze 21 passzra kényszerült. Pedig a meccs előtt mindenki arra fogadott volna, hogy fogjuk a futást bármi áron és inkább Winston verjen meg minket, mint Kamaránál legyen a labda. Nos a Saints futója összesen 27-szer kapta meg valamilyen formában a labdát. Mondhatjuk lukra futottunk stratégiailag, a saját kezdeti rossz hozzáállásunk miatt.

Ebben a rossz nekifeszülésben partner volt a védelem is. Amíg iszonyat kemény man to man coverage volt az egyik oldalon, addig zóna a másikon.

A Saints elkapók értékelése zóna ellen:

Deonta Harris 82.6, Marquez Callaway 75.2, Kenny Stills 65.2.

Miközben emberfogás ellen meg ezt tudták hozni:

És Callaway TD-je bőven Jonathan Jones hibája is, tehát az a grade is kisebb lenne, ha nincs az a szerencsés TD. Nálunk eladott labda és majdnem visszahordott TD, ott passzolt TD lett a hasonló esetből.

Ez a felfogás főleg a mérkőzés első felében volt jellemző és zavaró, mert láthatóan Winstonnak rengeteg ideje volt megtalálni a zónahatárokon mozgó célpontjait, miközben Jones vért izzadt a mi falunk mögött a gyorsabb megoldások esetén is. Később is látványosan hülyeségeket csináltunk coverage címszó alatt. Egy 3&rövid szitunál JC Jackson 10 yardra állt fel az elkapóval szemben. Ezt mégis hogy képzelte bárki is? Jött egy quick slant és máris 1st down, mire a sztár corner felfogta a szitut.

Kyle Van Noy és Dont'a Hightower is teljesen vakon volt az esetek többségénél. És bár azt gondoltam Van Noy majd jelenthet némi segítséget Kamarával szemben, ha passzal kívánják bevonni a LoS környékén, nagyot tévedtem ebben. Az első TD esetében nem nagyon van magyarázat arra, amit előadtak a védő oldalon.

De nem csak ez a két rutinos játékos mondott csődöt, hanem Jonathan Jones is képtelen volt hatékonyan megmozdulni az este folyamán. Gyakorlatilag minden kulcs átadás rajta ment keresztül, miközben szépen asszisztált mindenhez. A legrosszabb gradet ő kapta amúgy a csapatból (29.3). De Lawrence Guy (38.2) folyamatos súlytalansága is erősen kérdéses most már. És amíg a húzóembereink betliznek, addig nehéz lesz stabilizálni a dolgokat.

A linebacker sor lassú, Hightower (43.0) szinte nem ér oda sehova. Ezen is dolgozni kell, de Tavai és Langi aligha lesznek üdvözítő megoldások.

Egy ennyire gyenge Saints elkapósortól rettegtünk, ahelyett hogy nekik kellett volna megnyerni a meccset és mi szabjuk meg a lehetőségeiket. Ehelyett tálcán kínáltuk a nekik fekvő játékelemeket és természetesen lubickoltak is benne.

A legnagyobb problémánk azonban nem ez, hanem a támadófalunk. Gyakorlatilag az egység kinyírja a futást, és az érdemi passzjátékot is. Óriási terhet rakva Jonesra ezáltal. Szinte egyedül maradt a meccs első félidejében az újonc, mert sem a playcall, sem a fal, sem az elkapók nem segítették a dropjaikkal.

Jonnu Smith konkrétan nem volt jelen az este folyamán.Ennyire botrányos adatai sosem voltak, mint amit eddig nálunk produkál.

Nem csak a labdákat ejtette el folyamatosan, de a blokkolásban is botrányos volt. Ikonikus jelenete volt a meccsnek mikor Bolden futásánál a red zoneban egy darab blokkot kellett volna tartania fél másodpercig kb, de csak forgott körbe mert nem látta a 100+ kilós endet, aki negatív yardon szerelte így a futót. Döbbenet volt látni mennyire dekoncentrált volt.

Hunter Henry maradt aztán a falban blokkolni, és onnantól jobban is néztünk ki valamelyest. De az, hogy a legmélyebb posztnak vélt futóegységből Brandon Bolden kapjon kulcsszituációban játékokat, az megint sokkhatással ér fel. Nem véletlenül sírtam Sony Michel után, akinél simán eltudtam volna képzelni, hogy Harris mellett ő is ezer yardos évet hoz. És értem, hogy Stevenson előszezonja után ez egy valid trade volt, de Bolden ne futkorásszon már kulcspillanatokban.

James White sérülése csak tetőzte a bajokat. Sajnos őt lehet végleg elvesztettük és ezzel már erősen meg is csappant a 3rd down opciók lehetősége. JJ Taylor nem tudom mennyire lesz megbízható, hiszen a pass protection stabilitása alap kell legyen. De sem ő, sem Stevenson nem feltétlenül konzisztens ebben.

Justin Herron teljesítménye húzza magával a falat. Hat esetben érkezett róla a pressure Jonesra és szinte átjáróház a jobb oldal. Mellette megint David Andrews volt vakon, és ez Guyhoz hasonlóan több mint aggasztó jelenség. Ő öt alkalommal engedte át az emberét. De volt egy adat a közvetítés során olyan 20 körüli dropback számnál, és 15 esetben volt addig siettetve Jones. Hihetetlen nyomás ez. És ehhez képest is állta a sarat. Jól lépett fel a zsebben, futott, nyelte az ütéseket és küzdött szegény, mint malac a jégen.

Jones statisztikái

Play action játékoknál szépen fejlődik, ahogy screeneknél is jobban oldja már meg a feladatokat. Ezért is fontos, hogy elegendő mintánk legyen vele kapcsolatban, mert ő az a típus, aki a meccsen belül is gyorsan korrigálja majd a hibáit, hétről-hétre pedig fokozatosan javul a játékelemekben.

A mélységi játékokhoz kell a fal is, és persze az elkapók is, hogy ne ejtsék el a labdákat, de Mac Jonesnak is fejlődnie kell még ebben. Viszont amit üzembiztosan hoz, arra támaszkodhatnánk nyugodtan folyamatosan.

Elég hervasztó látni, hogy a futójáték lenne az identitás alapja, de Harris 6 futásból 14 yardig jut. Bolden mínuszban végez és közben Taylor nem érkezik a pályára, de White már sérült. Amíg a futás nem tudja beindítani a passzjátékot, addig Mac Jones kapálózni fog hétről-hétre, mert alapjaiban kellene megváltoztatni a támadókoncepciónkat, ami nem fog pár hét alatt megoldódni. Eleve a Pats támadósémája rendkívül bonyolult rendszer és a Smith, Henry, Bourne, Agholor négyes sem feltétlenül a leghatékonyabb benne egyelőre. Ehhez is idő kell. De a futás elmaszkolta volt ezt a szakaszt, így viszont a gyenge fallal elég rémisztően hat az offense.

JMD a gyorsabb passzokhoz kell visszatérjen. Mozgassuk a láncokat, nem kell 30 yardos labdákat hajigálni ha nem ég a ház és próbáljuk meg valahogy a passzal beindítani akkor a futást, ha már máshogy nem támaszkodhatunk arra a játékelemre. Szerintem Scarnecchia hiánya kevésbé fontos okozója a problémának, amivel a támadófal küzd, de a szezon elején a Covid protokoll miatt távozó Cole Popovich nagyon hiányzik az egyenletből a jelek szerint. Mivel Scar most is rendszeres vendég az edzőkomplexumokban, ahogy Ernie Adams is, így biztosan tud hasznosat mondani. De az ellenfelek nagyon megtalálták a kulcsot hozzájuk és nem sikerül zárat cserélni. Ha tud valaki jó lakatost, az küldje Bostonba! A videózások során nem fog javulni a helyzetünk, és mindnél több felvétel lesz rólunk, annál nehezebb lesz foldozni a hibákat, ha nem nyúlunk bele a dolgokba. Biztosan változtatni kell a feladatelosztásokon, és a felelősségeken, és ha úgy sem javulunk, akkor Andrews-t le kell majd cserélni. Trent Brown pedig visszatérhet a Tampa elleni derbire, ahol egy győzelemmel a Buccaneershez hasonlóan 2-2-vel állnánk.

Defense kérdőjelek

Védő oldalon pedig még egyszer ennyire beszari megközelítést nem szeretnék látni, mert számomra megfoghatatlan volt ez a játékterv. Eddig mindig az ellenfél erősségeit vettük el és a gyengeségeivel kellett nyerni. Most alapból rosszul mentünk neki elöl is, hátul is.

Az csak a kínlódás csúcsa volt, hogy a speciális egység is hibát-hibára és büntetést-büntetésre halmoz. De alapvetően most az edzői stáb volt a leggyengébb láncszem, amit csak tetézett a Herron, Andrews duó és Jonnu Smith. Mindenki hibázhat, a legnagyobbak is. Máskor is voltunk már ennyire dekoncentráltak és borzalmasak. Még Tom Bradyt is leültették volna az ominózus Chiefs elleni szezon eleji vereség után, szóval nincs extra újdonság egyelőre.

Menni kell tovább és ha kell változtatni, akkor merjük meglépni azokat. De ne felejtsük szem elől, hogy a szeptemberünk általában rosszabb szakasz, most pedig számtalan ember beépülését kell stabilizálni. A lényeg hogy időben összeálljon a történet, és ne hulljon ennyire darabjaira az év. Belichicket ismerve nem fog szétesni semmi, sőt idővel kirajzolódnak az egyelőre halvány körvonalak és miközben egyet pislantunk máris megtöltődik tartalommal. Csak győzzük kivárni! Ami biztató, hogy nem Jones a kerékkötő, a többiek meg gyorsabban tudnak fellépni, ha a rendszer elkezd működni végre.