Az eredménykövetőben már felmerült, hogy mennyivel jobban játszott a csapat a labda mindkét oldalán és az előrelépés látható jelekben mutatkozik meg. Én akkor is igyekeztem kihangsúlyozni, hogy ez csupán az eredmény miatt ég így be a szurkolóknak, mert valójában ugyanazt láttuk mindkét találkozón, természetesen kicsit az ellenfélre szabva és az ellenfél által mást képviselve.
A különbség annyi volt, hogy a Miami ellen minden durva egyéni hibát TD-vel büntetett az ellenfél (Trent Brown & Strip sack TD, Dugger & Waddle TD). Ezekkel pedig olyan előnybe került a Miami, ami a játékhívásra is rányomta a bélyegét. Hiába futottunk nagyon jó átlaggal, ha egy idő után már passzolnunk kellett a súlyos egyéni hibák miatt kialakult eredmény miatt.
Ami akkor is bíztató volt, hogy az egyéni hibák nagyon könnyen korrigálhatóak, főleg amikor ezek figyelmetlenségből adódnak. Mind Brown, mind Dugger nagyszerű játékos, akik nem fogják hetente elkövetni ugyanezeket a baklövéseket. Ha pedig kivesszük a játékunkból a tökön lövős szitukat, akkor a Dolphins elleni is ugyanilyen meccs lett volna.
Sokan ekézték ott a védelmet, hogy Hill-t nem tudtuk tartani. A Ravensnél mit mondjanak akkor?
Nálunk egyértelmű volt a gameplan, Hill nagy játékra esélytelen legyen, YAC lehet valamennyi a rövidebb útvonalakon, azzal együtt tudunk élni, de ne passzoljanak szét minket semmiképpen. A Waddle TD volt az egyetlen nagy play, de ott az normál esetben egy 8-10 yardos játék és ennyi. Konkrétan TD-t sem engedett volna a védelem és Tuának muszáj lett volna rizikót vállalnia. Így is közel voltunk vagy 4 labdaszerzéshez. Reméljük ezek a turnoverek majd másik szoros meccsen a javunkra íródnak.
Play action hiánya
A támadóoldalon viszont valóban volt változás, ahogy azt várni is lehetett. Amíg a Miami a legtöbbet blitzelő csapat a ligában és elég hatékony pass rush csomagjaik vannak, addig Patriciáék úgy gondolták, hogy mellőzzük a play actiont. Ennek hangot is adtunk, és most már előkerültek ezek a játékok is, ahogy több motiont is használtunk a snap előtt. Ebben szerintem fokozatosan fogunk fejlődni, és apránként tovább növeljük majd ezek szerepét.
A play actionre nagy szükségünk is lenne, mert a pálya közepét azzal kicsit megnyitnánk a tight endek előtt is, és a fellépő linebacker sor mögött a gyors elkapókkal is könnyebben operálhatnánk.
Az theathletic mostani cikkében pont ezt boncolgatják.
Ahogy mi is írtuk korábban, a csapat 20 évig erre épitett. Tavaly 11., tavalyelőtt 4.legtöbbet használtuk ezt. A tavalyi 37%-hoz képest, most az eddigi két meccsen csak 14%-ban.
Dolphins elleni 2 után, most 5 alkalommal lett behívva playaction. Egyetlen más csapat sincs 20% alatt.
Feltételeztem korábban is, hogy nem Patricia hülye, hanem oka van ennek. Ebben a cikkben pedig be is igazolódik a gyanúm, hogy a blitzekkel tették párhuzamba ezt az elemet és Jones shotgun helyzetbe állításával szeretnék segíteni a blitzek jobb felismerését. Ezért mondom mindig, mi nem fogunk többet tudni ezeknél az edzőknél sosem, és ha a megoldást keressük a döntésekre, akkor puszta logikával is célba érhetünk.
Amúgy a play actionre szükségünk lesz az év során, mert úgy 8,5 yardot átlagoltunk tavaly kísérletenként. Anélkül pedig 6,8 yardot. Idén a 7 esetből 9,1 yard jön átlagban, míg play action nélkül 6,9.
Ahogy fejlődik majd Jones, úgy emelkedik ez a szám. BB is elmondta és a cikkben olvasható, hogy ezzel segítik a QB-t a nyomás ellen jobban dönteni. A shotgun felállás az első héten 56% volt, a Steelers ellen 79% lett. Féltünk a DLinetól, soknak találtuk a Dolphins elleni nyomást. Ez egy reakció a játéktervben.
A védelem
A Steelers elleni gameplan nekem kifejezetten tetszett a labda mindkét oldalán, a megvalósítás viszont akadozott.
Főleg a támadóoldalt lehet kritizálni, illetve a harmadik negyedben SteveB prevent módra átálló döntését a védőknél.
Az eredménykövetőben a TD után egyből fohászkodtam, hogy csak ne ez a kósza ötlet járjon a fejében a tehetséges fiatal D edzőnek. Ez járt. Teljesen mértékben rászolgáltunk a bekapott TD-re, ami nélkül konkrétan ezt a meccset is lehozhattuk engedett 6 pontos nélkül.
Olvastam sokan nem értették miért olvadt ott le a csapat akkor, pedig az nem leolvadás volt, csupán a D sémát változtattuk meg kicsit korán. Amiért ez biztosan hiba volt, az példának okáért Trubisky és a Steelers O játékterve.
Beraktuk a lőlapot az első hétről, és most is berakom erről a találkozóról.
Ez Trubisky első hete:
Ez pedig a mostani:
Teljesen egyértelműen kirajzolódik, hogy Trubisky nem támadja a 10+ yard területet középen, és a hosszú labdái is teljesen hatástalanok, mennek össze-vissza a vakvilágba. Erre mi ott kitaláltuk, hogy ezeket a területeket fogjuk levédeni, nehogy nagy TD-t benyeljünk. Még csak rá se nézett erre a sávra az ellenfél irányítója, és elvette az olcsón felkínált és számára amúgy hatékonyabb zónákat, amiket mi magunktól adtunk át.
Nem Mills és a többi védő hibája, hogy nem támadhatták a labdát, nem lehettek szoros emberfogáson, hogy nem ment blitz a QB-ra ebben a driveban. Ezt kapták feladatul. Csak ezt úgy egy negyeddel később szokás bevetni 2-3 labdabirtoklás előnyben. Ehhez képest mi egyből magunkra rántottuk vele a Pittsburgh-öt megint.
Saját erőből ez a Steelers nem nagyon tudott volna TD-t elérni ellenünk. Ez a soft zone coverage a halálunk Petivel már évek óta. Mindezt egy olyan QB ellen, akinek akár örömmel fel is kínálhatnánk ezeket, hogy ha tudod, akkor tessék próbáld meg. Pont emiatt bukott meg Trubisky, mert képtelen ezeket megdobni. Mi azért jól elvettük tőle a biztonság kedvéért, nehogy nehéz dolga legyen.
A pass rush továbbra is megfelelő. Ezúttal 11 siettetésünk volt a PFF szerint, ebből Barmore jegyzett egymaga négyet. Judon és Guy 2-2, Tavai, Wise és Jennings 1-1 alkalommal helyezett nyomást a QB-ra. Három sack lett ezekből, Barmore, Judon és az általam sokat kritizált Tavai uraság vitte véghez a zsákolásokat. A Dolphins ellen 42%-ban blitzeltünk, mert Hillék miatt kellett a nyomás Tuára. Trubisky ellen csak 5%-ban éltünk ezzel és sok esetben csak 3 ember ment nyomást generálni, és engedtük a QB-t hibázni. Nyerjen ő a levegőben, ha tud. A 33 passzból 21 lett jó, de csak 168 yardot ért. Tökéletes gameplan.
A védelem futás ellen
Nagyon jól fogtuk a futást, hiszen Najee Harris alig 3 fölötti átlagot tudott felmutatni, ami alapvetően meghatározta a Steelers támadójátékát. Mindenki tette a dolgát, nem nagyon volt benne egy tartós menetelés az ellenfél részéről. Ezt azért tartom fontosnak, mert volt egy vitatott puntunk, ahol még én, a fő konzervatív is nekimentem volna. De megértettem azt is, hogy miért puntoltunk és lehet ezzel a D-vel ez kisebb kockázat volt sokkal.
Már akkor is írtam, hogy egy 1st downnal FG range-be került volna a Steelers, és azt azért bárki, bármikor összehozhat. Ráadásul annyira nem is rossz ez a támadósor, hogy folyamatosan 3 and out legyen a részükről. Nem kockáztattunk, puntoltunk. Így ugyanis, ha lesz is egy 1st downjuk, max újra támadhatunk. Ha pedig három vagy négy 1st down jön össze nekik, ami azért nem feltétlenül volt benne a játékukban a védelmünk dominanciája mellett, még akkor sincsenek pontszerző távban. Végül csináltak egy 1st down, majd puntoltak és 15 yarddal hátrébb kerültünk ugyan, mint ahonnan a negyediket kellett volna megoldani, de újra volt három downunk haladni kockázat nélkül.
Mármint alapvetően kockázat nélkül, ugyanis Mac Jones játékában benne volt a labdavesztés. Az előnyünk kiépítéséhez kellett a szerencse is, hiszen egy sima interceptiont ejtett el a Steelers védője, cserébe a puntból Olszewski honorálta a korábbi éveket az elejtett labdával. Nem gondolom, hogy kikaptunk volna, ha az ott int. De nehezebb dolgunk lett volna az biztos.
A kritikák
Mindig megkapom azt a vádat, hogy rózsaszín ködben látom a dolgokat és mantrázom a bízzunk Billben jelmondatot, és azt is, hogy soha nem kritizálom a csapatot. Ez konkrétan nem igaz, mert igenis kritizálok szitukat, csak mást, mint ami a trendi.
A draftot felesleges kritizálni, mert elég bármelyik csapat topicba beleolvasni és bustoktól hangos a közvélemény mindenfele. Egyszerűen ez egy normális jelenség, a velejárója az NFL-nek. Nem ragadok le egy-egy ilyen malőrön, ami kb tucatszintű dolog és nincs kivétel alóla egyik csapatot nézve sem.
A roster kialakítását sem szokásom kritizálni, mert nem tudhatom mi az irány, a döntési szempont, ami miatt egy posztot figyelmen kívül hagynak, miközben én oda vonnék be erőforrásokat. Semmi értelme ennek sem. Viszont a play action hiányát, a motion elmaradását, az ezek miatti statikus játékot igenis lehet kritizálni. nyilván nem leszegett fejjel és habzó szájjal, hanem nyitottan és válaszokat keresve. Ezeket a válaszokat nagyjából megkaptuk, és várjuk a folytatást, a további beépítést és fejlődést.
Mac Jones-t is lehet kritizálni, mert borzalmasan nézett ki ezen a hétvégén.
Rosszabbul, mint a Dolphins ellen. Ismét ott voltak a célpontok szabadon, Patriciára egy rossz szót nem lehet szólni a design és a playcall kapcsán. Nem hibátlan, de több mint jó eddig ebben a szerepben. Azonban Mac Jones továbbra is nagy bajban van blitz ellen, de olyan nagyon, hogy legtöbbször nem is érzékeli honnan és ki érkezhet. Pánikol a nyomás láttán és egészen rossz döntéseket hoz. Ezek nagy része teljesen új jelenség, mert tavaly teljesen nyugodt volt és biztos kézzel oldotta meg ezeket a veszélyes szitukat. Igaz, mindig a rövidebb, biztosabb opciót választotta. Akkor azért kritizáltuk.
Most bevállalós, nagy playt akar akkor is, amikor azt semmi nem indokolja. Ráadásul ehhez borzalmasan pontatlan is az idei évben. A blitz olvasásban és a mély labdákban biztosan nem sikerült egyelőre magasabb polcra kerülni. Bántóan üres célpontok vannak a pálya több területén, és nem a dobás után, hanem már a dobás előtt is. Ezek abszolút olvasási hibák, néhol snap előtti, néhol azutáni vakság. Ha csak minden második playben az optimális elkapót sikerülne megtalálni, már akkor szemet gyönyörködtető lenne a játékunk.
Tényleg tucatjával lehet most már hozni a példákat a visszanézések után, amikor a teljesen üres elkapó hatalmas előrehaladást tudna produkálni, de Jones valami elbaszott módon máshova erőlteti a labdát, ahol a labdavesztés réme is fenyeget. Nincs ezzel persze baj, majd fejlődik és javul ebben is. Csak amiatt írom le, hogy lássuk a potenciált a támadósorban. Nem igaz, hogy ez gyenge egység lenne és az elkapósorral bármi gond lenne.
Nem segítene egy elit WR1 sem ezen a problémán, mert az üres elkapók így is adottak. Parkernek konkrétan még nem sikerült pontos labdát dobnia, de Agholorban is bőven maradtak yardok. A Steelers ellen még Humphrey is sima TD-t érhetett volna el, de Jones egészen egyszerűen ignorálta ezt az opciót, pedig látta a tök üres elkapót.
Tight endek hiánya
A tight endeket is szokás szidni mifelénk, de azért labda nélkül nehéz megváltani a világot. Ha Jones nem dobja, vagy nem jól dobja oda, akkor nem tudják megszolgálni a dollárokat a srácok. Smithnek egészen jó szeparációja van eddig az idényben, csak sajnos feleslegesen. Mindenesetre a 70 támadóplayből mindössze 5 alkalommal volt fent 2 tight end nálunk. Ami elég jól mutatja, hogy ezúttal nem volt tervben a 12 personel használata.
Amint Jones megugorja ezt a nem túl nagy akadályt, akkor ugrásszerűen javulni fog a passzjátékunk is, ami most kifejezetten ad hoc jelleget ölt a sikerességét tekintve. Igazi zsákbamacska, hogy melyik playben melyik Jones lesz látható.
Offensive Line
A támadófalat most nem kezdtük el szétbarmolni meccs közben és nem túl meglepő módon nem is történt gikszer. Azt a múlt heti rotációt nehéz lenne megfejteni, mint optimális húzás. Most viszont nem volt sack, és nyomást is alig engedtek Jonesra. Onwenu kifejezetten hatékony volt passblockban, és Trent Brown is teljesen levette Highsmith-t, amikor farkaszemet néztek.
Cole Strange a PFF-nél elég ramaty értékeket kapott, de a Steelers szakírói és a pittsburgh-i média alaposan megdícsérte az újonc guardot, kiemelve a drafton való szenzációs választást, amivel magunkhoz kötöttük. Pár hónapja ugyanez a pick volt szarnak titulálva. Na mindegy, ennyire jó az ha egyből draft után kiosztogatják az érdemjegyeket.
A Steelers ellen 2.92másodperce volt Jonesnak, a Dolphins ellen csak 2,4. A Pittsburg 26%-ban blitzelt a passzjátékainknál, Miamiban 21% volt ez a szám, de most jobban bírtuk a gyürődést. A shotgun biztos segítség volt neki.
A futásblokkolásunk király! Nem a ZBS, hanem a régi nóta a nyerő recept. Az viszont üzemszerűen és hatékonyan működik. Egészen jó átlaggal rohangálunk és gyakorlatilag a könnyebb csomagok ellen gördülékenyen haladunk. Ezért is lenne jó a tempó behozása a támadósorba és a no huddle bevezetése, mert a támadósorunk sokoldalú és könnyen kialakítható kedvező párosítás. Egyelőre ez még hiányzik, mert nagyon körülményesen indítjuk el a játékokat. Mac egyszer delay of game büntetést is összeszedett, majd egy másik alkalommal csak az edzői időkérés mentette meg a hasonló yardveszteségtől. Egyszerűen fejben nincs ott a srác most ebben a szakaszban.
A meccs végén viszont nagyon jól észlelte, hogy a nehezebb csomaggal fent lévő védősor ellen passzolnia kell, majd a cserék után nickel felállásba került a Steelers, akkor a könnyebb csomagot a futásra alapozva szétkaptuk és lepörgettük az órát. Amikor egy játék sikerét nézzük, akkor nem árt a personelt sem megvizsgálni. Nagyon nem mindegy, hogy 6, 7 vagy 8 fős boksz ellen kell rohangálnia egy futónak. Illetve, hogy egy könnyebb DB kerül oda, vagy egy nehezebb LB állja a Running Back útját.
A Dolphins ellen 36%-ban volt 8fős box ellenünk, a Steelers mindössze 19%-ban élt ezzel az elemmel. Ezért is működött jól a PBS, a régi sémánk.
A fejlődés útján
Amiben szerettem volna a változást, abban nem sikerült javulni (Mac jones döntései, olvasásai). Amiben elvártam, abban viszont igen (OC munka a játéktervvel). A védő oldalon meglepődtem a hülye soft zone próbálkozásunkon, de alapvetően ott azt kapjuk, amit elvárhatunk az egységtől.
A speciális egységnél Bryanttől kiráz a hideg. De láttuk Olszewski is belehibázott a punt returnbe. Várom nagyon a Marcus Jones időszakot, de Myles Bryant a védelemben kompenzálta a ST hibáját. Claypool ellen 15 yardot engedett csupán, pedig van némi magasságbeli hátránya. DMC meg is jegyezte, hogy ez bizony minden héten van neki 
Pepppers is nagyon jól szállt be, és hát idén van egy Tavai-unk is, aki még sackelt is egyet. Komolyan mondom, hogy még én is talpra szökkentem az örömtől, hogy a huligánhajú LB ilyenre képes.
Jön majd a Ravens, ahol egy teljesen más koncepcióval kell előrukkolnunk. Előtérbe kerülnek a nagy játékok, a tight end munka és a QB futások. Nem gondolom, hogy ez megugorhatatlan feladat lesz, de messze a legnehezebb erőpróba az idény során.
Bírnám nagyon ha 2-1 lenne a nevünk mögött és további fejlődés lenne látható az egyes szegmensekben!
