Szerintem senki nem gondolta volna a nyáron, hogy november végén a Patriots az AFC első helyének megszerzéséért szállhat harcba. És mindezt úgy, hogy ebben a csatában a Titans soraiból rengeteg sztár hiányzik majd, az elmúlt hetek formája alapján pedig 7 pontos favoritnak számítanak a Hazafiak. Adjunk hálát ezen a hétvégén, hogy ennyire jó csapatunk van!

Sokszor fejtegettem már idén mi a siker kulcsa, de igazából ez a recept már tavaly is látszott, csak Newtonnal nem tudott működni. De például Hoyerrel a Kansas ellen már visszaköszönt belőle valami, de az irányító limitált tudása miatt pont a red zoneban fújt ki a mutatvány. Egy passzolni, a láncokat mozgatni tudó QB viszont óriási lökést ad ennek a támadósornak. Éppen ezért Mac Jones ilyen formában való színrelépése az elengedhetetlen feltétele ennek az idei sikersztorinak

Az újonc minden képzeletet felülmúlóan játszik.

Tudom a szurkolóknak ez egy egyszerű dolog, a játékos megfogja, majd eldobja a labdát a csapattárs kezébe és ennyi. Ha ez valóban így lenne, akkor nem kellene hetente kalapot lengetni Mac Jones előtt. Ugyanis ő az NFL történetében az első újonc QB aki 70%-os passzpontosságot tud felmutatni az első 11 meccsén. Minden irányítót figyelembe véve pedig az első, aki 27 éves kora előtt ezt abszolválja. Soha senki nem volt ilyesmire képes ennyire fiatalon, vagy pályakezdő korában! Ráadásul összesen 12 QB tudta ezt összehozni az NFL fennállása óta. Dak Prescott 2016-ban 67,8%-os sikerességet tud felmutatni, ezzel tartja a QB rekordot. Azt hiszem reális esély van rá, hogy Jones túlszárnyalja őt. Mellesleges Jones a harmadik újonc mindössze a ligában, aki az első 5 idegenbeli meccsét megnyerte (Prescott és BigBen a másik kettő). Nem mindennapi listákra kerül fel a neve.

Íme a 70%-ot eddig elérők listája:

Nem véletlen ez, hogy másoknak nem sikerült. A játék annyira komplex és annyira lassú a tanulási, érési folyamat, hogy idő kell az ilyen hatékonyság kialakításához. Nálunk meg úgy rázza ki ezt Jones magából, hogy sok forduló után még elégedetlenkedünk is a teljesítménye kapcsán. Láthatjuk, nincs okunk rá! Ez a gyerek hihetetlen dolgokra lesz képes, amikor nem csak végrehajtja a kapott feladatot, hanem hozzáteszi a maga extráját is. Mert egyelőre még ott tartunk, hogy JMD és a stáb olyan játéktervet ad neki, olyan játékhívással segítik a melót, amit „csak” végre kell hajtani. Itt egyből látjuk, nincs okunk McDanielséket bántani, éppen ellenkezőleg, azt lehet látni a mezőny felett áll a szakmai stábunk is.

Itt van pár nagyszerű játék Mac Jonestól

Mac Jones best throws through his first eleven games — the rookie can dime it up �#Patriots pic.twitter.com/zDZdH9khw1

— Ryan Spagnoli (@Ryan_Spags) November 23, 2021

Mac Jones blitzek elleni hatékonysága a PFF osztályzata alapján 90.2. Mindössze egy bizony Tom Brady jobb nála (90.3) a teljes mezőnyben. Hihetetlen adat. Miközben a többi újonc 70 alatt marad ebben a mutatóban. Bárki kételkedik még ebben a srácban?

EPA

A nagyszerű öt meccses sorozatunk alatt is érte kritika a játékot vagy csapategységeket. Természetesen nem voltak hibátlanok, de szerintem ilyet nem is lehet elvárni ebben a sportágban. Mindenesetre az elégedetlenkedőknek mutatnék egy EPA grafikont:

Azt látjuk, hogy konkrétan egy másik dimenzióban volt a Pats a ligához képest. Szóval ha ezen kritizálunk, akkor konkrétan szőrszálhasogatás folyik, mert ennek az öt meccses teljesítménynek a közelében nem volt senki sem.

Tight endek szerepe

Sokszor elhangzik, hogy Jonnu Smith nem érte meg a pénzét. Egyelőre valóban elmarad Hunter Henry számaitól, de csak egy labda van a pályán, ezt ne felejtsük el. Teljesen mindegy ki csinálja meg a játékot, a lényeg a láncok mozgatása. A Bills elit cornere White megsérült, de nekünk ez az egymás elleni meccseken annyira nem lesz fontos szegmens, hiszen nincs konkrét X elkapónk, akire épülne a passzjátékunk. Akit levett volna White, az a hiányában sem lesz domináns. Ez nem kritika, hanem erény. Nem függünk egyik elkapónktól sem, bármikor bárki előre tud lépni. Smith esetében a futásblokkolás volt eddig előtérben. Amíg Henry 277 útvonalat futhatott, addig Smith mindössze 122 ilyen szerepet kapott. Ebben még bőven lehet több a szezon hátralévő részében. Ha megtörténik az tudatos lesz. Sajnos a PFF futásblokk értékelése nem a legjobb az új tight endnek, így abban is lehetne hatékonyabb. Bár akkor lehet kevesebb Harry-t kapnánk a pályán futójátékoknál, ami az eddig látottak fényében nem biztos, hogy nyerő húzás lenne. Az egykori első körös minden bizonnyal emiatt kapta meg a blokkolási feladatokat és váltja Smith ezekben a szituációkban. Itt bőven van tere McDanielsnek a repertoár bővítésre még.

A szurkolói lelkület

A csapat eredményessége nagyban meghatározza a szurkolók hangulatát, pedig mi a pálya mellett és a pályán látottak alapján is megnyertük a Dolphins elleni meccset. Győzelmet érdemeltünk volna a Tampa és a Dallas ellen is, mert ott is minden úgy alakult, ahogy elterveztük. A szurkolók az első 6 hét után mégis borúsan látták a szezont. És persze léptünk előre a labda mindkét felén, de ez a teljesítmény már akkor is látszott és a sikerek egyből a napos oldalra kormányozták a szurkolókat is.

A teljes Belichick éra kezd visszaköszönni az idei évben

Amióta BB regnál New Englandben, azóta a csapat szerzett pontokban az első a ligában (9349 pont), harmadik a kapott pontokban (6475) és első a pontkülönbségben (+2874). Második legkevesebb büntetésünk van ezen szakaszban (1987) és a legkevesebb turnover a miénk (414), valamint a legtöbb labdát szereztük (634) ezen idő alatt.

A fenti felsorolásban a teljes edzői filozófia benne van: Védekezz, ne engedj nagy játékokat, legyél veszélyes a labdára és fejezd be pontokkal a támadásokat, ne vállalj kockázatot és ne add el a labdát.

A szezon elején a büntetések és a turnoverek még megakadályozták a sikert, az elmúlt hetekben viszont abszolút azt kapjuk, amit egy Belichick csapattól elvárhatunk! Éppen ezért ne sírjunk, hogy csak mezőnygól jött össze, meg nem szereztünk elég touchdownt a meccsen. Nem ez a szakmai stáb filozófiája.

ST szerepe a sikerben

Amiről még Belichick kapcsán szólni kell az a speciális egység. Minden évben van pár olyan szerződés, amit sokan nem értenek miért kell egy ST játékost kitömni, ahelyett hogy ezeken a pénzeken jól csengő neveket hozna. Az amerikai foci a területszerzésről szól és nem a látványos nagy játékokról. Aki jobb mezőnypozícióból kezd, annak jobbak lesznek az esélyei is. A kiszorítósdi megnyerése pedig félsiker. Gyakorlatilag ezzel a játékelemmel kezdődik a védekezés és a támadás is, így nagyon is rendben van, hogy mi már a speciális egységeknél elkezdünk védekezni és támadni is.

A 7.-11.hét között a mezőnypozíciók

A 7.héten a Jets ellen a Pats a 35 yardosról indulhatott átlagosan, míg az ellenfele a 26 yardosról.
A 8.héten a Chargers ellen a 37 yardosról kezdhettünk átlagosan, az ellenfelünk a 20 yardosról.
A 9.héten a Panthers ellen a 35-ről startoltunk, a Carolina 31-ről.
A 10.héten a Borwns ellen a 29-ről indulhattunk, a Cleveland 22 yardról feszülhetett nekünk.
A 11.héten a Falcons ellen 33 yardosról támadhattunk, az Atlanta pedig a 21-ről kezdett.

Azért ez eléggé beszédes adatsor.

Az OLine

Amíg az ellenfeleknél sorra dőlnek ki a sztárok, addig mi egy Michael Onwenut a talonban tudunk tartani. A kiváló játékos nem azért került a padra, mert visszaesett volna a formája, hanem mert Ted Karras jelenlétével a bal oldali tackle pozíció is megszilárdult. Mi innen nem tudjuk megfejteni, hogy ennek mi az oka, de Wynn játékában hatalmas előrelépés történt. Elképzelhető, hogy más feladatokat kapott, amikor Onwenu volt a jobb oldalán, vagy Karras stabilabb pass protection terén és ezért kisebb a nyomás Wynn részlegén is. A lényeg az, hogy a fal a futásblokkolásban és a passzvédekezésben is óriásit lépett előre, egyes szakírók szerint a legjobb fal teljesítményt adja az egész ligában. Wynn az első 4 meccsen Onwenuval az oldalán 11 alkalommal engedett nyomást, ami majdnem hármas átlag meccsenként. Karras színre lépésével viszont hét meccsen összesen hétszer érkezett nyomás Wynn oldaláról, ami átlagosan egyre jön ki meccsenként.

Amíg ez a kapcsolat ennyire stabil, és a másik három falember is kiválóan végzi a munkáját, addig Onwenu nyugodtan figyeljen kívülről és majd jövőre eljön az ő ideje is. Jelentősen visszaesett az utolsó 5 meccsen a Jonesra nehezedő nyomás is, ami szintén a fal előrelépést jelzi.

A futójáték

Mivel újonc QB még sosem nyert bajnokságot, így muszáj megtámogatni őt a kiemelkedő futójátékkal, amihez elengedhetetlen a jó fal, és a védő oldalon is állni kell a sarat, amihez meg a jó pass rush lesz nélkülözhetetlen, hogy ne alakuljon ki pontháború. Azt hiszem a recept minden elemével rendelkezünk és ebben a csapatban most óriási eredmény is benne lehet majd.

A running backjeinkre semmi panasz nem lehet és a trió fantasztikusan él a támadófal adta lehetőségekkel. Stevenson és Harris is töri át a szereléseket és hozza a kontakt utáni yardokat. Bolden pedig egészen zseniálisan lépett bele James White szerepkörébe. Persze ez utóbbinál megint ki kell emelni Josh McDaniels játékhívásait. Ha ez aze ygség így szerepel a továbbiakban, nagyon szép kilátásaink lesznek.

A védelem

Matt Judon, Christian Barmore páros az alfája és az omegája is ennek a védelemnek. Az ő játékuk adja meg a rendszer működéséhez elengedhetetlen nyomást. A többiek pedig lubickolnak a kiosztott szerepekben. Ennek ékes példája JC Jackson, aki annyira elképesztően jól néz ki most, hogy valami gigantikus szerződésnek nézhet elébe. Az elmúlt 5 meccsen 22 alkalommal vették célba és mindössze hat elkapás született ezekből, és szerzett 4 interceptiont is. Ez 27%-os sikeresség mindössze. Mindössze 79 yardot engedett. Egészen hihetetlen ez a teljesítmény. Majdnem több a szerzett labda, mint az elkapás mellette.

A Mills (60%), Williams (56%), Bryant (77%) trió nem áll ilyen jól, de nekik teljesen más a funkciójuk is ebben a zone covarege-ben. Felismerte ezt Bill Belichick is és ezen játékosok miatt (is), inkább a zónát erőltetjük egy kemény pass rush mellett. És ez az amivel jelenleg levettük az ellenfeleket a védő oldalon. Ezért van sokkal több zóna, mint emberfogás. Ezért a legfontosabb elem a passzjáték ellen a Judon, Barmore páros, mert amíg elit szinten van a pass rush, addig ez a zóna tökéletesen fog működni.

A tavalyi évben 51%-ban volt zónavédekezésünk. Az idei évben ez most 56%-on áll, de amióta megindult a D, vagyis az utolsó 5 meccsen, ez a szám már 72%-ra emelkedett. Látszik, hogy nem ez volt a terv, de így alakultak a dolgok és abból kell főzni ami van. A jó QB siettetés miatt csak a rövidebb útvonalakat támadhatják az ellenfelek, így a nagy játékok eleve limitálva vannak, a zóna pedig alkalmassá teszi a feladatkörök elvégzésére ezt a névsort is.

Back7

Ami még lényeges előrelépés az Kyle Dugger szerepvállalása és a linebacker sor kiemelkedő játéka. Bár van összefüggés, hiszen Dugger nagyon sok esetben nem safetyként áll fel, hanem feljebb osztja be őt a stáb.

A linebackerek a szezonban a 64.1%-os sikerességet engednek az elkapások terén a támadóknak. Ezzel a nyolcadik helyen tanyáznak. A pass6yards mutatójuk 5.8, ez a 12.helyre elég. Ami viszont ennél is fontosabb adat, az az EPA/play  mínusz 0,14-es mutatójuk, amivel a ligában a negyedik legjobbak. Írtam már korábban élmény nézni a Bentley, Hightower kettős játékát az utóbbi hetekben. Abszolút vezérei a csapatnak mindketten, számos nagy játék fűződik a nevükhöz, amivel megakadályozták az ellenfél jobb pozícióba kerülését a második, harmadik downokra. A Football Outsiders DVOA mutatói között kutakodunk, akkor a második legjobb egységként találjuk őket a play action passzok ellen.

Ja'Whaun Bentley is doing this every single week pic.twitter.com/9Cq2ZuZW6X

— Taylor Kyles (@tkyles39) November 20, 2021

Ebben van nagy szerepe sok esetben Duggernek is, aki egyértelmű passz szitukban váltja HT-t és amíg tavaly 93,4-es passer ratinggel dobáltak rá, addig idén 60,0 ez a szám. Óriási fejlődés és a tempója is nagyot dobott az egység hatékonyságán. De a második körös safety nem csak coverage terén alkot maradandót az idei szezonban, hanem futás ellen is kiemelkedő a teljes ligát nézve is. A sokoldalúságát is kihasználjuk, mert tud játszani mély zónákban biztonsági szerepkörben cover2-ben, védekezik tight endek ellen és a cover1 felállás is működik vele, de a zónázásban is hatékony és a cover3 is pályára tehető elem így.

Ebben az évben 48 alkalommal a DLineban állt fel, 290 alkalommal a boxban kapott szerepet, 147 esetben a slotban védekezett, 37 szituációban cornerbackként szerepelt a felállásban és 54-szer volt free safety. Hihetetlen sokoldalúság és óriási pick Bill  Belichicktől. Matthew Slater és Devin McCourty órákat zeng róla és nem értik mit keresett ez a srác egy másodvonalas bajnokságban az egyetemen. Szerencsére BB meglátta benne a tutit.

Mindezek fényében én nagyon bizakodó vagyok, nem csak a mai meccs, de a teljes szezont nézve is. Lehet nem lesz mély playoff futásunk, lehet kiesünk az első körben, de az biztos, hogy senki nem fog örülni annak, hogy ez a nagyszerű csapat jön majd szembe velük a hátralévő találkozókon.

Továbbra is tartom, húsz éves jubileumot ülhetünk és 2001 után újra meglepetést szerezhetünk! Ez a mai meccs az első kísérletünk a csúcstámadás kapcsán, meglátjuk jöhet-e a második kísérlet a következő héten.