Sokan kétségbeestek a szurkolók közül a Titans ellen futással engedett yardok láttán. Mások a meccs alatt reklamálták, hogy a támadásokat többnyire csak mezőnygóllal sikerült befejeznünk. Vajon aggasztó a helyzet, vagy csak így közelítettük meg a Titans elleni meccset?

Többször leírtam már, most videókkal is illusztrálom az állításaim. Hátha akkor szélesebb körben is elfogadott lesz a szurkolóink között, mit és miért így csinál a csapat.

Tetszik vagy sem, a mi filozófiánk jelenleg elég egyértelműen az, hogy limitáljuk a nagy játékokat, ne kerüljön egy esetleges nagyobb hátrány miatt extra nyomás a támadókra, akik így tudják játszani a saját játékukat!

Ez pedig így néz ki:

1. Magabiztos futójáték a támadófalra támaszkodva, kontrollálva az órát és a meccset
2. Ha ez működik, akkor a könnyebb és nagyobb előrehaladást biztosítja a passzjátékhoz, mert az ellenfeleknek extra erőforrást kell bevonni a futásunk megállítására, ezáltal területeket kap a passzjáték
3. Passzjátékban többnyire a biztosabb játékok kerülnek előtérbe, ami vagy biztosítja a 1st downt, és ha ebből az elkapás után extra yardok az benne van a play designban, ha pedig nem, akkor is mehetünk tovább. Ebbe a screen játékok is beletartoznak.
4. Ha nagyobb területeket kapunk, mert a linebackerek mögött nyílnak zónahatárok/passzssávok, akkor azt vesszük ezt gondolkozás nélkül (Ez a szezon első részében hiányzott és a 3.pontot vállalta csak fel Jones, de az opciók ugyanígy megvoltak)
5. Ha szükséges, akkor kockáztatunk és vállaljuk a rizikót.

Hogy ez mennyire jól működik, azt jól mutatja a 20 yardon túli támadásunk hatékonysága, ami Tom Brady érát is veri jelenleg. De ehhez kell az első három pont működése is. Ebben óriási szerepe van Josh McDanielsnek.

RedZone hiányosságok

Mivel nagyon hatékonyan váltjuk pontra a drivejainkat, így én ezt nem érzem jogos kritikának. A teljes támadójátékunk a második a Dallas mögött a PFF értékelése alapján. A passzjáték a negyedik, a futás az első helyen van. A védekezésünket pedig szintén az első helyre hozza a szakportál. A harmadik legtöbb pontot szereztük, a második legkevesebbet kaptuk, a pontkülönbségünk a legjobb.

A csapat támadójátékának ez a filozófiája. Szerezzünk pontokat, birtokoljuk a labdát, kontrolláljuk a meccset és tegyük komfortzónán ezzel a következetesen pontokat szerző játékkal az ellenfeleket. A védő oldalon pedig semmiképpen ne engedjünk nagy játékot, és amennyiben lehet, akkor a 4man rushra építve hozzuk létre a játéktervet. Lehetőséget hagyva a rugalmas változtatásokra.

Ezért a RedZoneba érve már nem erőltetjük túl a dolgokat, ha nem megy erőből (OLine+futójáték), vagy screenekkel az első downokon, akkor nem rizikózunk és elfogadjuk, ha csak mezőnygól lesz belőle. Ez nem azt jelenti, hogy nem akarunk TD-t elérni. Csak nem mindenáron. Ennek az alapja az, hogy a stáb is tudja azt, hogy nem szökő évente kerülünk oda, hanem a második leghatékonyabban váltjuk pontokra a támadásainkat. Ha vért izzadva jutnánk el oda, akkor muszáj lenne nagyobb rizikót vállalni, mert kevés esély lenne a pontszerzésre. Ugyanez a helyzet, ha a védelem nem állna jól a lábán, akkor megint nem működne ez a filozófia. De Belichick ezt már sikerre vitte a kétezres évek elején is. És ha majd olyan meccsünk lesz, ahol kockáztatni kell, vagy nagy hátrányban leszünk, vagy alig vergődünk el egyszer-kétszer a vörös zónába, akkor ott nem fogunk megelégedni mezőnygólokkal, és nagy eséllyel rá fogunk menni a rizikósabb játékokra is. A rizikó alatt nem extra nagy kockázatot kell érteni, de később kitérek majd erre.

Ezek fényében kellene nézni minden meccsünket és ezek fényében mutatom az alábbi videókat is:

Minden játékot mindig két kameraállásból láthattok majd, így is segítve a játékosok mozgásának, helyezkedésének követését.

Ez a játék jól mutatja a Titans futása elleni koncepciónkat. A vonalon középen a 3 DLineman, mellettük két edge rusher /OLB, mögöttük két ILB. Ez a hét ember felelős a futásért, de már itt az első snapnél is látható a ROLB felett álló Defensive Back.

Ha annyira nagyon remegnénk, hogy ezek majd a futással fognak haladni, akkor ezt a játékost nem futójátékon kívülre raknánk, hiszen gyakorlatilag felkínáljuk a középső draw futásokat így. Ennek a játékosnak így elsősorban passzjátéknál lesz szerepe. Majd mutatom, hogy állt hozzá a mi futásunk a Titans és a Browns. Látni fogja mindenki, miről beszélek.

Természetesen középső futás és jó védekezés a vége. Emlékezzünk a 3 DLinemanre kilétére majd később, de jelezni fogom mire utalok. Alapból a Carl Davis, Lawrence Guy, Davon Godchaux trió öli a futójátékot, ebbe rotálódik bele korai downokon is most már Christian Barmore, valamint ott van még Deattrich Wise a könnyebb csomagokban.

Azért nem csak a snap előtti képeket hozom, hogy aki kevésbé érti a play kimenetelét a felállásból, az lássa ezt vizuálisan is. Így könnyebben befogadható amiről írni szeretnék.

Újabb két futójáték egymás után, a felállást ha figyelitek, akkor ugyanaz mint az elsőnél.

Látható, nem véletlen a felállás. Nem baj, ha halad a Titans a földön 2-3, esetenként akár 4 yardot, de ennél több ne jöjjön ki. Előbb-utóbb valamelyik downon nulla előrehaladás lesz, és akkor a passzjátékkal bajban lesznek. Ha meg is oldanak 1-2 first downt, akkor sincs benne ebben a pályán való végigmenetel. Vagy, ha mégis sikerül, akkor sincs benne, hogy ezt 2-3 alkalomnál többször megtegyék. Hozzáteszem, ehhez is már egyéni villanások kellenek a Titans oldaláról, és egyéni hibák nálunk többször is, hogy 3 értelmes drive összejöjjön nekik ebben az összetételben.

Nincs tehát más dolgunk, mint zakatolni makacsul előre és pontokat feltenni a táblára. Nem kell feltétlenül TD, mert az ellenfélhez úgy állunk hozzá, és olyan limitált az arzenálja, hogy ezt megtehessük. Láttuk a Dallas ellen teljesen más felfogás kellett a labda mindkét oldalán.

A sakkjátszma

Mivel középen nem nagyon haladtak, megpróbáltak máshogy előre jutni. Továbbra is látható a snap előtt a hatodik ember a vonalon, a pass rusheren kívül áll fel és egy DB. Itt éppen Adrian Phillips.

A Titans balra fut, így megint játékon kívül marad ez az emberünk. Gyakorlatilag egy emberrel kevesebben védekezünk folyamatosan, de semmiképpen nem akarunk hot route-ot adni a futónak, mentesítő útvonalon lévő játékosnak, nem akarunk bootleg játékot és kiforgó Tannehill, vagy play action játékot. Folyamatosan ott tartunk egy DB-t a vonalon emiatt. Nem középen a futás ellen, ahogy majd az ellenfelünknél láthatjátok.

A videó második játékában pedig ott a sakkjátszma. Mi elvesszük a DB-t, mert látjuk a szándékot, ezek futni fognak. Szűkebben felállva 5 ember a vonalon, mögöttük pedig 6 ember helyezkedik. Mi történik egyből, hogy nincs ott a DB a vonalon? Play action és sikeres átadás, nagyobb és gyorsabb előrehaladás, mint a futójátékoknál. Hiába gondoljuk mi, hogy olyan könnyű elvenni a célpontok nélküli QB passzjátékát. Láthattuk a Texans ellen és most is a meccs első félidejében, hogy ha nem ér oda a nyomás, akkor elpötyögnek 4-5-6 yardokat ellenünk bármikor. Ahogy akkor Mills, most Tannehill is majdnem 100%-os pontossággal oldotta meg ezeket az átadásokat.

Nézzük tovább:

Ezúttal 7 embert teszünk a vonalra, felül megint ott van Phillips. A Titans okosan a másik oldalra fut, így a 21-es nem nyerő szám ebben a játékban Phillips esetében. Csak üldözi az egész játékot.

Ez egy akkora előrehaladás a szélre futásnál, ami már a Titans érdeme a játékhívással, play designnal és persze mulasztottunk mi is rendesen. De egy-egy ilyen játék bőven benne van.Hightower áll fel Phillips mellett a szélen amúgy. Ennek később lesz jelentősége.

A videó másik játékában megint hat ember a vonalon, alul Phillips megint a legszélén. Vajon tényleg a futás miatt állt oda bárki szerint is? Ez passzjáték ellen van. A futásukat simán fogjuk. Mármint abban a tartományban, ahogy a stáb ezt elfogadhatónak tartja ezen a meccsen, a találkozó ezen szakaszában.

Haladjunk tovább

Most csak 5 ember a vonalon, Wise az egyik belső emberünk, így most könnyebb csomaggal szerepelünk, Hightower és Judon a két széle. A Titans kihasználja ezt a csomagot és fut egy jót.

De nézzük tovább hogyan és mi változott. Ha változott egyáltalán valami?

Újra 6 ember a vonalon, és nincs meglepetés, ismét egy DB játékos a szélső ember Kyle Dugger személyében. Az ember azt gondolná egy ilyen fürge, jól szerelő, jól ütköző safety a pálya közepén takarít majd a futójátéktól való félelem kapcsán. De mi történik? Támadja az irányítót! Ennek a felállásnak ezeken a meccseken a passzjáték ellen volt funkciója.

Viszont aki kicsit éles szemű, az észrevehet valamit.

Méghozzá azt, amire az elején utaltam, hogy majd észre kell venni a későbbiekben. Ugyanis konkrétan nincs bent horgony. Sem Godcahux, sem Davis nincs fent ebben a csomagban most. Annyira nem gondolunk futásra, hogy Barmore a Nose Tackle, aki futás ellen még nem a másik két játékos szintje. Mellette Hightower és Van Noy is DLinemanként áll fel, Wise van kint edgre rushernek az első játékban. Egyértelműen ez egy pass rush csomag a balról jobbra felálló Dugger, Judon, Barmore, Hightower, Van Noy, Wise hatossal.

Ez azért fontos, mert a szurkoló általában a meccs közben ebből semmit nem észlel. Ott vannak a DLineman játékosok, azok majd fogjáka  futást azt hello. Na de láthatjuk az első videókhoz képest nincs fent a belső hármasból senki! Se Godchaux, se Davis, se Guy. Márpedig ők vannak nálunk futás ellen az első vonalban normálesetben.

A második playben Dugger visszalép és Phillips jön a fal szélére hatodiknak, Van Noy eggyel beljebb kerül Barmore bal oldalára, de a csomag ugyanaz. Két passzjáték érkezett, ezt is vártuk. Benne is volt egyből a labdaszerzés, csak Van Noy eldobta a meccs lezáró labdát. Konkrétan itt eldőlt volna a meccs, ha mi még pontokat szerzünk a félidő végén és a második félidő elején. Két mezőnygóllal is 22-6 az eredmény és nincs látnivaló.

A harmadik play a TD futás. De vegyük észre, hogy ugyanez a csomag. Nincs bent horgony, Barmore, Hightower, Van Noy a belső hármas. Judon, Wise a két edge, és Dugger is ott lopózik előre. Hightower még oda is szól valamit Barmorenak ez is jól látszik a hátsó felvételen. A Titans erős OLine emberei pedig könnyedén eltakarítják a Van Noy, HT párost. Ezúttal megnyitva az utat Hilliard előtt. Ha itt Davisék vannak fent, akkor vagy el sem tudják őket tolni, ahogy eddig sem tették, vagy nem tudják megnyitni az utat és a futó a fellépő Phillips karjaiba tud csak futni, vagy a másik lukon Dugger kezébe.

Mivel ez egy bazi nagy missmatch a Van Noy, HT párosnak, így a nagy előrehaladás benne van. De Devin McCourty még mindig javíthatna egy 10-15 yardos játékra redukálva ezt az egész bulit. De rossz szögben érkezik és túl mélyről, hiszen egyértelműen a passzra készültünk.

Most hogy a Titansnél ezt meglátta valaki (OC,QB) és ezért futottak inkább egy könnyű 1st down reményében, vagy féltek attól, hogy passzjátékkal nem lesz meg és az óra sem fog pörögni, mi meg visszakapjuk a labdát a félidő vége előtt az mindegy.

De van aki szerint itt rettegtünk a futástól, és ennek a limitálására fektettünk mindent?

Ezt követően visszatértünk a 3 nagydarab DLinemanhez és így folytattuk a játékot. Az első játékban a szokásos limitáltabb előrehaladás sikerül csak az ellenfélnek, a második play pedig a másik nagy rohanás, aminek fumble lett a vége. Érdemes megnézni, hogy Dugger ugyanúgy a 6.ember a fal szélén, tehát nem álltunk át a "mindent a futás ellen" felfogásra továbbra sem. És amiért a nagy játék sikerült, az egyedül Hightower hibája. A fullbackre megy és leütközi a guardot, miközben az ő helyén tud emiatt eljönni a futó. Ha HT itt a labdásra koncentrál, akkor ez egy mínuszos játék.

Na most ez a két játék hozott vagy 100 yardot nekik, és mindezt úgy, hogy egyáltalán nem volt benne sem a playhívásban, sem a felállásban, sem extrát nem rakott bele túlzottan a futó. Emiatt mondom azt, hogy nem kell aggódnunk a futójátékunk miatt. Nincs mit összekapni rajta. Mert alapból benne volt a meccsben, hogy sokat futnak és ebből 100-150 yardot össze is hoznak majd.

Most pedig jöjjön a kedvenc játékom a meccsről:

Christian Barmore simán mehetne bezsákolhatni az irányítót, de már van akkora foci IQ-ja, hogy ez esetben a futónak odapöttyinti a labdát Tannehill és bőven jöhetne ki belőle yard az elkapás után. Éppen ezért nem a vele szemben álló QB-nak indul, hanem keresi hol a futó. Mondjuk jobban jártunk volna, ha a QB nyakát kapja el, mert Hightower is parádésan fellépett a running backre, így ketten is olvasták a playt.

Mindent ennek a nagyobb játékot nem engedhetünk felfogásnak rendeltünk alá. Pont azért, mert apránként ez a mostani Tennessee támadósor nem tud elégszer végigmenni a pályán csak futással.

A következő képsorokon pedig azt látjuk, hogy coverage feladatokban erősebb Phillips/Dugger páros egyike linebackerként állt fel a lassabb HT helyett és ha pár yard kijön emiatt a futással az oké, de passz már ne legyen semmiképpen. A Titans pedig csak fut, fut, ezzel is nekünk dolgozva.

Ezért nagyon sokoldalú most ez a védelem, és ezért bízom abban, hogy bárki ellen tudunk váltani meccs közben is. Ráadásul nincs olyan csapat, aki ellen ne tudnánk számunkra előnyös csomagot felrakni a pályára.

A Browns elleni meccsen is ez volt a koncepciónk

Három erős DLineman, két szélen Van Noy és Judon, mögöttük HT és Bentley. Ugyanúgy, mint a Titans ellen a következő héten. A második játékban már csavarunk egyet a dolgon és HT megy ki pass rushernek, Phillips lép fel a helyére a linebacker sorba. Vajon félünk a futástól, azért vesszük ki Hightowert onnan? Természetesen egyből futnak is egy jót, mert Phillips azért nem HT.

Aztán pedig keződik a DB felhúzása a vonalra.

Az első playben egy CB somfordál és mint látható a bootleg emiatt nem is működik, persze ha Joejuan Williams jobban olvassa a játékot és eggyel kevesebbet lép befele, akkor ez a passz nincs meg. Főleg a hátsó kameraállásban látszik ez jól. Majd a második playben megint 21-re lapot kérünk, vagyis Phillips a 6.ember a vonalon és szokás szerint futójáték a másik irányba, egy ember mínusz és nagy előrehaladás. Van aki még azt hiszi, hogy a futójáték ellen találtuk ki ezt a felállást?

Ugyanezt tudjuk JC Jacksonnal is.

Az ellenfelek felállása és a futás elvétele

Mivel tisztába raktuk a mi játéktervünket, most pár képsorban lássuk azt, hogy néz ki egy védelem abban az esetben, amikor a futást akarja elvenni.

Szűken 4 ember a vonalon, további 4 szorosan mögöttük, és még további játékosok a boxhoz közel. Hasonlít a mi felállásainkra ezen a két meccsen? Mi egyből rosszabbul is futottunk, mint szoktunk. Mert az ellenfelek ezt akarták mindenáron elvenni tőlünk.

A másik amiért ezt most mutatom az a mezőnygól távolságban való játékhívás.

A felállásból is látszik, hogy futni nagyon nehezen tudunk, maximum ha valaki hibázik a védőknél, vagy valami nagy extra jön a futótól. De mi konzekvensen futunk. A pontszerzés esélye már megvan, bízunk a falban, mint legerősebb egységünkben és nem akarjuk kockáztatni a pozíció vesztést egy sack által. Mac Jones idővel ezeket biztosan áthívhatja majd, vagy lehet most is megtehetné, de elfogadja McDaniels hívását és a filozófiához igazodik. A lényeg, hogy nincs kockázat, van pont.

Ha pedig nem tudunk elsőre futni, akkor sincs baj, majd futunk másodikra is. De mivel JMD jó, így segít a támadóknak és a betömörülő védelem ellen a szélt támadjuk.

Alapfelvetés továbbra is: Nincs kockázat! Minden játékhívás ezt támasztja alá, és van amelyik ül, van amelyik nem. Amelyikből TD születik azt éltetjük, amelyikkel mezőnygólon maradunk azt átkozzuk. De ez butaság.

Amikor pedig azt írom, hogy elfogadjuk amit kapunk, azt például erre értem:

Ugyanúgy nincs meg a futáshoz szükséges többletünk, látható nem lesz nagy előrehaladás, de nekünk ez is tökéletes. Ha nem az lenne, nem ezt hívnánk!

És ez a következetesség és biztonság jellemez minket a győzelmi szériánkban. Az egyik kedvenc támadó jelenetem jól alá is támasztja ezt. Az eredménykövetőnkben a játékot látva volt örömködés, hogy nem elégszünk meg a 1st downnal és megyünk mélyre is.

Biztosan így van?

Mert én azt láttam akkor is, meg most utólag is, hogy ez egy sima kockázatmentes 1st down play. Ez a funkciója, ezért hívtuk be, ennél több nem kell belőle. Viszont elkapás utáni yardokban minden elkapónk erős, így bőven benne van, hogy többet hoznak ki belőle. Illetve eleve úgy vannak tervezve ezek a játékok JMD által, hogy az esélye ennek meg is legyen. De itt nem Bourne volt feltétlenül zseniális, és még csak nem is Meyers, hanem a védők asszisztáltak derekasan a mutatványhoz. Emellett persze mindkét emberünk fantasztikusat alkotott, ami nélkül nincs TD. De az alap a 1st down elérése volt mindössze.

Zárásnak a Browns elleni meccs észrevételei:

Első playben az ellenfél futásra számít, úgy is áll fel. Emlékezzünk a mi felállásainkra és hasonlítsuk össze a Titans formációjával meg a mienkkel. Szerintem mindenki látja, hogy ugyanaz mindkét ellenfelünknél és nem egyezik a mi felfogásunkkal. A második playben is futásra számít a Browns, mi egy fake end aroundot próbálunk bevetni, amiből screent hívnánk, de túl sok a Browns játékos LoS környékén, így nem sikerülhet.

Majd harmadik downra jön az ami tavaly esélytelen volt. Simán megpasszolt üres ember a zónahatáron és újabb első kísérlet. Ez az amivel idén szárnyalunk. Nem tudunk úgy megakadni a futással, hogy az véget vessen a drivenak végérvényesen.

Az utolsó előtti videóban pedig az látszik, amitől sziporkázunk:

Az ellenfél feláll futás ellen, Jones nem hívja át, lenyomjuk a torkukon a futást, Stevenson is hozzáteszi a magáét. Majd mivel tömött box ellen is megy a futás, ez megnyitja a pályát széltében-hosszában és jöhet a "kreatívkodás" a második játékban. Majd mivel megy a futás, újra azt használjuk, ezzel is nyitva hagyva a további opciókat a drive során. Erre mondom, hogy elfogadjuk amit kapunk, és ha nyitva a kapu, akkor többet is elveszünk bátran.

Ami pedig a tipikus idei red zone play call az ebben a videóban köszön vissza, és itt látjuk is miért fontos a kockázat kerülése, miért nem akarjuk bevállalni azt, hogy pont nélkül maradjon egy drive.

Első játék egy alap futás, mi más lenne. Nekem amúgy semmi bajom nincs vele. Akkor se, ha éppen kevésbé megy. Szükségünk van rá, mert ebből indul a passzjátékunk is. Persze megoldjuk enélkül is a levegőben, de akkor van az, hogy recseg-ropog és csikorog a gépezet, meg zabszem sem fér sehova úgy izgulunk minden snap előtt. Amikor pedig megy, akkor láttuk mennyire könnyednek tűnik a haladásunk.

A második playben jön a sack. Amiben simán benne volt a fumble lehetősége. Szerencsére azon az estén ez is belefért volna, de láttuk a Tampa, Dallas és Miami elleni meccseken mennyire sokba kerültek az ilyen játékok. Gyakorlatilag ha nem vesztjük el a labdát azokon a meccseken, akkor nagy eséllyel megnyertük volna azokat.

A harmadik play pedig a screen, amivel ugyan passzolunk, de teljesen biztonsági megoldás. Mint a 1st down passz volt Bournenak kb. Nincs benne kockázat, de lehetnek benne bőven yardok. Ebben az esetben pont egy 1st down lett belőle. De nem sírt volna JMD, ha nem jön össze.

Alapvetően azért ezeket a játékokat szedtem csokorba, mert ezek mutatják meg szerintem azt, hogyan álltunk ezen a két meccsen az ellenfél futójátékához. Mindkettő gyenge backfielddel állt fel, hiszen a játékuk alapját adó futók hiányoztak. Utánuk az irányítók és az ő játékukra épülő playbook okozott volna gondot, azt kellett limitálni elsősorban. Míg a támadóoldalon egyetlen jelszó van, pontokkal zárni a támadásokat és mindnél többször eljutni oda!