Tom Brady hazatér. Ha volt valami, amit nem akartam látni, akkor ez volt az. Két évtizedig volt a kedvenc játékosom a tizenkettes, de én Patriots szurkolóként, nem tudok neki szorítani ezen a meccsen. Márpedig keserédes szituáció ez, hiszen vagy nagyon limitáljuk őt, vagy agyonver minket. Köztes állapotot nehéz belelátni az éjszakai találkozásba.

Brady vs Belichick

Brady nem sérthetetlen, ha volt koordinátorok ellen szerepelt, mert két korábbi Patriots edző is legyőzte már, most pedig Bill Belichicken a sor, hogy borsot törjön a legenda orra alá. De a számok egyelőre nem velünk vannak, igaz a másik két esetben sem Floresék voltak az esélyesek. Egyetlen esélyünk a Tampa offense megfékezésére ez lehet, hogy ki ismerheti jobban Belichicknél a kecske hiányosságait?

Nem lesz jó érzés Tomot ellenünk látni. Furcsa érzés lesz üvölteni az éjszakába egy-egy sack, vagy kivédekezett passza után, és szomorkodni egy-egy parádés átadása láttán. Márpedig a győzelmi esélyeinket csak rajta keresztül tudjuk abszolválni.

A helyzet igen egyszerű. Ha lesz ideje Bradynek passzolni, akkor nagy eséllyel szitává bombázza a hátsó alakzatunkat, ha viszont kellő nyomást tudnánk generálni, akkor lehetne esély párszor idő előtt leparancsolni a Kalózok támadóit. Ezzel megnyílna az út számunkra is, hogy birtokoljuk a lasztit, amire most már nagy szükség is lenne, hogy Mac Jones végre kisebb teher alatt dönthessen az ígéretesebb szituációkban. Ehhez nem kell más, mint a támadófal kicsit nagyobb komfortot adjon számára és merje bevállalni a kialakuló játékokat, amik nem az olcsóbb megoldásokat kínálják fel.

A falak háborúja

Ez a meccs tehát a két falunkon fog múlni. Tudják-e dominálni a Buccaneers falait, vagy megint elnyomnak minket és vergődünk a találkozó java részében a LoS környékén.

Trent Brown visszatérése adhatna némi alapot, főleg mert Jason Pierre-Paul sem lesz az ellenfélnél. Így talán jobb esélyekkel várhatjuk a támadófal játékát. Ebben a kulcs a stuntok és blitzek elleni hatékonyság lesz, mert eddig konkrétan fogalmunk nem volt arról,hogy az ilyen elemek ellen, hogy kellene megvédeni az irányítót. Itt sürgős javulásra van szükség, mert orrba-szájba fognak blitzelni minket, pláne ha a futójátékot is biztosan fogják. Devin White pedig különösen erős ebben, így a lecke egyből adott is, nem tudjuk lesöpörni az asztalról a problémát.

A passzjátékkal volt esélye eddig mindenkinek a Tampa ellen és nekünk is ez lenne az egyedüli út. Ehhez azonban a mélyebb játékokra is nagy szükség van, illetve a fal tartására.

A játékhívás

Sokan szidják Josh McDaniels-t, de valójában a sikertelenebb támadójátéknak nem ő az oka. Egyszerűen Jones újonc, annak minden hibájával együtt. És bár sokkal jobban néz ki a többi újoncnál, nagyobb a nyomás is rajta és eredménykényszer is van, meg haladni is kell a driveokban, de nem érzi komfortosan magát a fal mögött. Ezért többször nem várja meg a kialakuló játékot, nem vállalja fel a kockázatosabb megoldásokat és megelégszik azzal, amit felkínál a védelem. Nekem ezzel amúgy nincs bajom, főleg amíg ekkora nyomás érkezik rá és nem védi meg a fal, de azt észre kell venni, hogy a lehetőségek ott vannak a pályán.

A második meccs után nyilatkozott erről ő maga is, és JMD is elmondta, hogy az opciók ott vannak, de nem lehet siettetni ezt a folyamatot. Azzal csak a hibákba, sackekbe, labdavesztésekbe kergetnénk az újoncot.

Egy nagyszerű videós elemzés erről:

Jól láthatóan a kialakuló játékok megadják a lehetőséget, de Jones nem tudja megvárni ezt, és/vagy a biztosabb megoldást választja. A nem tudja alatt azt értem, hogy nem bízik a falban, nem akar bajba kerülni, inkább már a másik kulcsot olvassa, vagy éppen leragad az egyiknél és várja, hogy az megdobhatóvá váljon. Ha közben odaér a nyomás, akkor pedig nincs is esély a további opciókra. De azt mindenképpen láthatjuk, amit eddig is mondtam, JMD megadja a támogatást és a játékok hatékonyak lennének, a play design jó, a játékhívás sem problémás.

Egy részletes szemléltetés erről:

Egyszerűen Mac Jones még nincs abban a szakaszban, hogy ezt a leghatékonyabban működtesse. De az nagyon fontos, hogy ez nem kritika Jones felé, mert a legtöbb döntése így is jó, csak lehetne még ennél is jobb. Na de az újoncként gyakorlatilag egy kecske szintje lenne. Ezt leginkább azért tartom fontosnak, mert a JMD ekézésnek semmi értelme nincs, amíg nem szakmai szemmel vesézi ki valaki a játékunkat és csak szemteszt alapján, érzésre kritizálja őt.

N'Keal Harry visszatér. Sok hasznosat a Tampa ellen nem várok tőle, de amíg a két tight endes játék ennyire silányan üzemel, addig Harry hatékonyan szállhat be a 3 elkapós csomagokban. Ráadásul vele kifejezetten jól működött együtt Jones az előszezonban. Ha jól rémlik, akkor 14/18 a mutatójuk közösen. Bízom a szezon hátralévő részében, hogy lesz hozzáadott értéke az elkapósorunkhoz.

Komfortzóna vs Mac Jones

Sokan írják a szakik közül, hogy komfortossá lehetne tenni Mac Jonesnak a rendszert, amennyiben több RPO elemet építenénk be. Nem tudok vitatkozni ezzel, hiszen az offseason alatt is voltak erről cikkek és az under center játéka is ezért volt kérdéses az újoncnak. Bár fejlődik ebben meccsről-meccsre, vannak statisztikai mutatók, amik azt mutatják messze még az út vége. Neki is nagy váltás, hogy tavaly a yardjai 22%-a RPO és screen játékokból érkezett, most meg az Erhardt-Perkins rendszerben kellene megtalálni a második-harmadik kulcsokat, mindezt egy bizonytalanabb fal mögött.

Futójáték

Ráadásul, amikor shotgun felállásból próbálkoztunk a futójátékkal, ami az RPO alapja, akkor abban is sokkal hatékonyabbak voltunk. De ez lehet betudható annak is, hogy ezekben a helyzetekben a passzjátékra számított az ellenfél, mert nagyobb távolságot kellett megtennünk és inkább adtak teret a földön, mint a levegőben. 

De Jones látja a hibáit, fejlődik ezekben és nincs okunk kételkedni, hogy eljut majd arra a szintre, amikor ezek kivitelezése már a komfortzónáján belül lesz. JMD pedig biztosan megpróbál minden tőle telhetőt azért, hogy beinduljanak végre a támadók.

Talán ebből a cikkből is látszik, hogy sokkal nagyobb alázattal kell véleményt formálnunk, amikor kritizálunk valakit,valamit a fotelból és próbáljuk inkább megérteni a lehetőségek és a kivitelezések mögötti okokat. Ne akarjunk okosabbak lenni egy koordinátornál, GM-nél, edzőnél, csak azért mert felületesen és infó nélkül látunk és gondolunk valamit. Ez továbbra sem jelenti azt, hogy ők hibátlanok. Csupán annyit jelent, hogy gőzünk nincs a döntésekhez vezető információkról, amik ismeretében lehet mi is ugyanúgy döntenénk. Arról nem is beszélve, hogy ezen döntések vittek minket a csúcsra az elmúlt 20 évben is. És több ilyen vitatható döntés volt a hazatérő hallhatatlan GOAT esetében is, amikor mindenki más már megkérdőjelezte őt.