A védelem nagyon látványos és eredményes meccsen van túl, nem csak a statisztikai adatokat, de a pályán nyújtott teljesítményüket tekintve is. Matthew Judon félisteni rangba emelkedik, és abszolút vezére az egységnek. Nem csak a játékával, de az öltözőben és a pályán kívül is.
Sokan aggódtak a szezon elején, hogy mi lesz a pass rush-sal, ki fog még odaérni az ellenfél irányítójára. Természetesen, ha csak a sack számokat tekintjük, akkor valóban lehetnek kérdőjelek, de azért itt is vannak advanced statok, amik jobban megmutatják egy-egy pass rusher teljesítményét.
A PFF adathalmazában találunk egy PRP mutatót, ami egy kombinált stat arra levetítve, hogy milyen gyakran érnek oda az irányítóhoz a siettetéssel. Ebben a rangsorban vegyük ki a pár snapes edge rushereket, és azt kapjuk, hogy Judon a maga 11.9-es értékevel a második helyen áll Randy Gregory előtt (12.5). Igaz, a Broncos játékosának még bőven van ideje romlani, hiszen mindössze 102 passzjátéknál volt fent és ebből 88 alkalommal támadta a QB-t. Judon 269/245 paraméterek mellett rendelkezik a kiemelkedő mutatóval.
A Vikings játékosa Za’Darius Smith van még hasonló számokkal, mint a mi sztárunk, 267/248 és 11.9 adatokkal.
A következő három ember viszont elég beszédes lesz a sorban, hiszen Myles Garret (11.8) és Nick Bosa (11.8) neve mindenkinek blue chip játékosként ugrik be, ellenben a lista 6.helyezettjével, aki nem más, mint Josh Uche. A szurkolók által sokat bírált játékos 11.7-es értéket tud felmutatni a 115 passzjáték alatt, amiből 99 esetben kellett megakadályoznia a labda eldobását. Ráadásul ellentében a többiekkel, neki nem csak ez a feladata, mert mindössze 86.1%-os pass rush feladatokat kap ezekben a szitukban. A többi felsorolt védő 90% feletti kizárólagos irányító támadási feladatokat kap. Bosa és Garrett 99% például.
A párharcok győzelmi mutatóját tekintve egy harmadik Patriots játékos is feltűnik a listán az edge rusherek rangsorában. Ő pedig Deatrich Wise. Jelenleg 6 sackkel a Sacktriots második legeredményesebb zsákolója, de a WIN%-ban ő a legjobb (18.3), és alig két tizedre van tőle lemaradva Josh Uche (18.1). Ezzel egyébként a 25. és 27. helyen vannak a rangsorban. Judon a 37.helyen található a párharc nyeréseket tekintve (16.9), ami azt jelenti, hogy nagyjából három olyan passzsiettetőnk van, aki valamelyik NFL csapatban a kezdőbe férne az idei számai alapján. Ugye 32 csapat van, mindenhol az első számú pass rushert figyelembe véve már 32 embert kapnánk a listára.
A meccset 8,5 sackkel kezdő Judon amúgy a teljes mezőnyt nézve a maga 44 siettetésével a második helyen van Smith (46) mögött.
Wise pedig a 11. a sorban 34 esettel, amikor nyomást tudott kifejteni az irányítóra. Uche 18 ilyen játékkal büszkélkedhet, de ezt a helyes kontextusban kell nézni. Mint írtam az ő alkalmainak száma jelentősen kisebb, mint amit a többiek megkapnak a QB lefülelésére, hiszen Judon 245, Wise, 274 alkalommal támadta az irányítót és ebből jött össze a 44 és 34 siettetés. Uche a 18 esetet mindössze 99 játékból jegyzi. Ez azt jelenti, hogy bizony a legeredményesebbek között lenne, ha folyamatosan a pályán lehetne tartani őt.
Ehhez nem ártott volna a futás ellen kicsit javulni, hogy korai downokon is fenyegetést jelentsen. Igazából ennyin múlik, hogy egy draft pickből elit játékos, vagy kiváló szituációs játékos válik. Az mindenesetre beszédes az ő tudásával kapcsolatban, hogy ezt a hatékonyságot Belichickék is elismerik és a 3rd downos okoskodást a pályán egy az egyben rábízzák. Ez hatalmas elismerés a remek passzsiettetőnek.
Pass rush vs Colts OLine
Amúgy a Colts ellen Uche 21,8%-ban nyerte a párharcait, Judon pedig 20,8%-ban. Szegény Ehlingeren 45,2%-ban volt nyomás a passzjátékai során. Döbbenetes szám! Olvastam sok szurkolótól, hogy ő nem is NFL szint, így ez a win nem sokat ér. Valójában mindegy lett volna ki van a Colts fala mögött, mert ilyen nyomás mellett lehetetlen jól játszani. Ezért írtam annak idején, hogy a 2 darab pressure / meccs az nem NFL körülmény. Mi megvertük a Jetset, bár a szurkolók szerint szar volt a támadósor, most a Jets elverte és 17 ponton tartotta a Bills, amelyiknek a támadósorától odáig van mindenki. Valójában minden meccs más, minden győzelmet meg kell becsülni és nem általánosságokat puffogtatni.
Amilyen nyomás volt az ellenfél irányítóján, nem csoda, hogy 0-14 volt a 3rd down mutató, mindössze 2 yardos átlaggal.
A secondary legjobb embere egyértelműen Jonathan Jones, aki 220 játék után mindössze 44.1 ratinget enged az irányítóknak. A felé irányuló labdákból mindössze egy lett TD, 9/21 a sikerességi ráta és 151 yardot engedett mindössze. Cserébe már 2 interceptiont is jegyzett. Ez az a poszt, ami miatt halálba aggódta magát sok szurkoló és jelezte, hogy itt óriási bajok lesznek. Tették ezt annak ellenére, hogy BB messze a legjobban ezen a poszton neveli ki a játékosokat. Lehet mégsem kell annyit károgni előre, azért mert mi valamit nem tudunk.
Egy pillanat erejéig mélázzunk el a DLine játékosoknál is a nyomás kapcsán.
Cole Strange borzalmas két héten van túl, amiben biztosan nagy része volt két körülménynek. Igen, már megint oda jutunk, hogy a körülmények befolyásolják a játékos teljesítményét és az nem állandó minden héten, mint egy Madden overall érték.
Az újonc mellől kiesett Andrews és ez jelentősen nagyobb terheket rótt rá, mivel Ferentz egy picit szűkebb repertoárral rendelkezik a center poszt rejtelmeit illetően. A nagyobb kabátot elég furcsán viselte Strange, és a második meccsen le is kellett cserélni pár játék után. Azonban azt sem árt megnézni, hogy ki ellen próbálta felölteni a nagyobb hacukát, ráadásul segítség nélkül, mert Ferentznek is megvolt a maga baja a saját feladataival.
Quinnen Williams a Jets játékosa konkrétan a legjobb a PFF advanced statok alapján a DLinemanek közül a passzsiettetésben. 35 esetben tette ezt meg, ezzel a legtöbb nyomás fűződik a nevéhez a szezon során. Ezekből 8 alkalommal lett sack, ami szintén a legtöbb a 2022-es évben ezen a poszton. Egyértelmű passzhelyzetekben pedig szintén ligaelső 7 sackkel, és a 23 nyomás is a 2.legjobb eredménynek számít. Márpedig a futásunk és első downjaink sikertelensége okán, elég gyakran szembesültünk egyértelmű passzhelyzettel, amikor rombolhatta Jones renoméját.
A másik név, aki szembejött az újonc guardunkkal, az DeForest Buckner. A Colts falembere a 7. legjobb a ligában idén a nyomást tekintve, 28 alkalommal kergette az irányítókat. Ebből 5 sackkel ért véget. Egyértelmű passzszituációkban a 6.legtöbb nyomás fűződik a nevéhez (20), amikből 4 alkalommal zsákolással fejezte be az akcióját. Mondanom sem kell, hogy a Colts ellen is rendre passzhelyzetekben találtunk magunkat a botrányos első downok miatt.
Ez nem menti fel Strange játékát, de magyarázatul szolgál, hogy miért volt ennyire kutyaütő Andrews távollétében ezekben a helyzetekben. A 4.-7. hét között a 6.legjobb OG volt pass protection terén 81.7-es grade mellett. Az elmúlt két hétben a 62.helyen van 21.8-es grade mellett. Nem lett rosszabb játékos csak szólok. Csak nem mindegy ki van szemben a másik oldalon! Körülmények, kontextus! Ahogy a jó eredményeknél is mondtam, könnyű úgy jónak látszani, ha nem NFL szintű egységekkel nézünk szembe.
Amúgy a helyére átkerülő veterán Isaiah Wynn sem volt jó LG poszton, büntetés és engedett nyomás is fűződött a nevéhez neki is.
A falunk továbbra sem egy acélos egység sajnos, de ami bizakodásra adhat okot, az Cajuste második félidei teljesítménye. Onwenu volt az offense legjobb embere, nem csak a PFF, hanem a szakik körében is. Az ő gradeje szinte megközelíthetetlen volt a többiek számára (86.4). Mint a futás, mint a passzblokkban stabil és jó teljesítményt nyújtott, és Cajuste runblocking munkája (72.8) ért csak a közelébe. Így pedig nem is csoda, hogy a futójátékunk nem működött. A többi játékos nem tudta végrehajtani a feladatát.
Nem is működhetett a futás, mert a Colts nem volt rest 9 embert a boxba állítani, és a Free Safety-t is feljebb hozni. Abszolút nem féltek a play actiontől, ami egyértelműen adta magát és mi is írtunk róla a felvezetőben. Ennek ellenére Patricia minden első downon a futást választotta szinte az egész meccsen, és center alól véletlenül sem folyamodtunk a play actionben rejlő lehetőséghez. Ez egy olyan dolog, amit én egyszerűen nem tudok megérteni, mert az én elméleti tudásom eddig terjed, hogy erre a formációra ez egy ütőképes fegyver. Mivel NFL szinten is jó eszű edzőről, edzőkről van szó, így nem gondolom, hogy ők ne tudták volna ezt az alapgondolatot. Azt viszont megtippelni sem tudom az én határaimmal a témában, hogy mi lehetett a szándékunk, és mi indokolta ezt a játéktervet, amivel végül pályára léptünk.
A remény azért ott pislákol, amikor meccs közben sikerül váltani:
Throws like this give you some hope that the #Patriots can figure it out with Mac. Same exact play that Zappe hit Meyers for a TD on vs. Detroit.
— Evan Lazar (@ezlazar) November 7, 2022
Mac reads the safety bailing to form the two-high structure, widening to the numbers to mid-point the two verts, and rips the seam. pic.twitter.com/wEcNeI9Uow
Ilyen, amikor hasonló a playcall, mint Zappe esetében volt.
De tudjuk segíteni a falat is, meg az irányítót is egyszerre, ha szándékunkban áll.
https://twitter.com/ezlazar/st
Just me again advocating for the #Patriots to run RPOs more on early-downs. Ran seven on Sunday. Should be double that. Formation/personnel spread the defense out. Two-high, six in the box. Pats block inside zone. first-and-ten becomes second-and-four. pic.twitter.com/ivkrlYjJER
— Evan Lazar (@ezlazar) November 7, 2022
Csak nem értem, miért nem lehet ezzel jönni a meccsre, miért nem lehet enyhíteni az OLine szenvedésén például az RPO játékkal, amit a QB szeret és tud is futtatni, ráadásul az olvasást is egyszerűsíti.
Valaminek lennie kellett, mert ha mi tudjuk ezt, és a szakik is ezt írták, akkor ezzel tisztában vannak ők is, de mégis mást választanak. Számomra érthetetlen, viszont egyelőre nem hülyézném le az ezért felelős embereket, mert megadom a kreditet, hogy ilyen poziba nem kerül agyhalott szakember. Számomra ez a játékterv ugyanis az agyhalál kategória volt, és ezzel mindent el is mondtam MattyP heti munkájáról a felkészülés terén. De azt nem akarom elhinni, hogy csak ennyit tud egy olyan ember, aki ebben él hosszú évtizedek óta, HC állásig jut, és jó DC koordinátor volt, meg rakétamérnök agya van.
Álljon itt pár adat az agyhalállal kapcsolatban:
A Pats 5 negatív yardos futást tudott felmutatni első kísérleteken. Ellenben mikor végre a passzjátékot választottuk nyitásként, akkor mindig volt előrehaladás. Mac Jones 1st down passzok alatt 5/5 36 yard.
Ez felveti azt a kérdést a játéktervezés kapcsán, hogy van egy sérült falunk, ráadásul az ellenfél jól fogja a futást, ezt egyértelműen el is akarja venni, tömi a boxot, de cserébe a passzjáték ellen meg gyenge a védekezése emiatt, akkor mi miért akarunk mindenáron futni?
Tudok még kérdezni, hátha valaki tud rá okosat mondani.
Ha a Colts runD DVO a 6.helyen áll, mi annyira nem futunk jól a domináns falak ellen, ráadásul sérült is a blokkoláshoz szükséges egységünk, akkor miért gondoljuk úgy, hogy lenyomjuk a torkukon a labdát? Az első 11 darab first downból 8 alkalommal futottunk!!! Miért?? Ebből két játék lett sikeres mindössze!!
A Colts D a 12 personnel ellen a 30.helyen van az EPA/play mutatóban. Mi is írtuk, hogy rottyon vannak ez ellen és nem működik a védelmi filozófiájuk ezen felállás ellen. Patricia a snapek 13%-a alatt alkalmazott 12 personnelt. 13%!!! Miért??
Ebből a 3 játékból, amit hajlandó volt behívni két tight endes formációban, micsoda véletlen, 3/3 lett a mutató.
Leonard a Colts játékosa pedig állítólag előre bemondta a hívásainkat a screen és a zónafutások előtt. Nem véletlenül végződtek ennyire kilátástalan eredménnyel. Ez azért nagyon érdekes dolog, mert aligha tudhatta Gilmore-tól, hogy mi következik, hiszen már egy új OC van a csapat élén. Inkább tűnik úgy, hogy annyira szűk a paletta, amiből dolgozik a playcallnál, hogy egyszerűen kiismerhető a repertoár. Vagy inkább nincs repertoár.
Ez ugye látszik a vertikális játék erőltetésénél is, és a pick play-jek esetén, amiket szintén orrba-szájba tolunk, és a red zone draw futások konzekvens hívásánál is.
Íme egy példa arra, hogy kellene egyből sokat haladni 2&9-re, miközben a QB-t nem védjük meg, az elkapók nem szeparálódnak, feleslegesen mennek mindannyian mélyre, és az ellenfélnek ez az erőssége is:
This was a play-call on 2nd & 9.
— Taylor Kyles (@tkyles39) November 7, 2022
Usually you see the post-wheel combo up top paired with an out to flood coverage, but here neither receiver is a viable option and Mondre is just a checkdown.
High-low at the bottom takes too long to develop and Mac gets sacked. pic.twitter.com/MiTNk83dTo
Mintha csak ez lenne a lehetőségek között. Megszállottként erőltetjük a vertikális játékot, mindössze 5 blokkolóval, mindezt egy erős nyomással bíró DLine ellen. Érthetetlen. Ezekről majd később Jones kapcsán.
A két tight end használata amúgy jól sikerült, már amikor hajlandó volt MattyP emberszámba venni őket és rájuk felrajzolni a játékot. A Pats két legnagyobb előrehaladása is a nevükhöz köthető, Smith egy 24 yardos nyargalást mutatott be a screen játék után. Henrynek meg a nap legszebb dobását villantotta Jones, meg fogtok lepődni, de cover3 védekezés ellen 29 yardot haladtunk ezzel. Vajon miért nem ezt nyomtuk le a torkukon a nyomorult futás helyett, amire készültek? Tudtuk, hogy szarok cover3-ban a tight endek ellen, de mi nem vettük elő őket, és blokkolásra nem használtuk őket, hogy ezért ne mehetett volna útvonalra legalább egy. Mondjuk, ahhoz kettőnek a pályán kellett volna lenni.
Play action 7 alkalommal volt a részünkről, ellenben 35 játék esetén nem éltünk vele. Screen játék 3 esetben fordult elő, 39 esetben nem láttuk ezt jónak. Ez is felfoghatatlan, hogy miért nem használjuk a play actiont-t Jones-szal?
Annak ellenére, hogy tudtuk azt, hogy a cover3 elveszi a mélységi játékot, lefedezi a vertikális útvonalakat, és a falunk sem tud tartani a Colts Dline ellen ehhez elég ideig, azért 20%-ban csak megpróbáltuk ezt úgy, hogy a meccs eredménye nem indokolta a hívást. Szerintetek milyen hatékonysággal végeztünk ezeknél, ha egyáltalán eljutott Jones a dobásig és az üres célpontok hiányában nem sackelték?
Nem fogtok meglepődni itt sem, 0/5 volt a statisztikai mutatója ezeknek a hívásoknak. Ezt sem lehet feltétlenül Jones nyakába varrni, talán a Thorntonnak ívelt labdája szárad az ő lelkén. Több szakírót is meghallgattam, elolvastam az eset kapcsán, és mind egyetért benne, hogy azért dobja inkább túl ezeket, mert abból nincs INT, max elkapó bravúr. Ez egyértelműen annak a következménye, hogy a szezon elején több volt a labdavesztés ezekben a szitukban. Ezt le kell vetkőznie, és ha már mélyre megy, akkor be kell vállalni a kicsit rövidebb dobást és bízni az elkapóban, hogy majd megoldja. Mondani könnyű persze, ha utána meg leszedik a fejét, ha a WR mégse oldja meg és labdavesztés van belőle.
A Colts ellen a támadójátékaink 38,7%!!!! hozott negatív vagy nulla yardos játékot.
Ez teljesen abnormális adat és jól mutatja, hogy a futás mennyire nem működött, az OLine mennyire katasztrofális helyzetben van erősebb DLine-ok ellen. Nincs ebben meglepetés, már a Bears meccs után kirajzolódott a képlet. Hurkákat megtöltjük, erősebbek meg kolbászt csinálnak belőlünk. Egyszerűen nincs középút. Elsőre könnyű ráfogni ezt MattyP-re, sőt másodikra is, de lehet csak valami olyan körülmény szól közbe, ami ha átkattan, akkor végre működni fog az egység jobb védelmek ellen is.
A mi tudásunk alapján a coaching a ludas, de a mélységben ehhez nem értünk, ahogy ahhoz sem, mit akarunk előadni velük.
Curran podcastjében nekimentek Jonesnak, de több szaki is megvédte az irányítót, hogy bár volt 3-4 eset, amikor nem olvasta a pálya egyik oldalát, és rossz döntést hozott a célpont választásnál, valójában nehéz úgy irányítani, hogy a playbook bűzlik, a playcall siralmas, az OLine nem tudja megvédeni, az időzítés nincs meg, az útvonaltávolságok pedig problémásak, ráadásul a vertikális útvonalakon senki nem tud szeparálódni.
Ezt például Dan Orlovsky fejtette ki, és azt hiszem elég beszédes védelem Jones kapcsán a jelenlegi szintet tekintve. De Khari Thompson és Taylor Kyles is hangsúlyozta, hogy bár több kell Jonestól, főleg döntéshozatalban, de azt nem lehet kijelenteni a jelenleg fennálló körülmények miatt, hogy visszafejlődött volna. Egyszerűen ez most borzalmasan diszkomfortos a domináns Dlineok ellen az Orlovsky által is felsorolt körülmények miatt.
Azért örülök, hogy nem csak én gondolom így, hanem a szakmai hozzáértők nagy többsége is.
Természetesen nem mentem fel Jones-t, aki tény és való, hogy nincs a csúcson a döntéshozatalban, de messze nem olyan világvége a teljesítménye, mint azt sugallják egyes szurkoló körök. A továbbra is teljesen beszűkült ADOT érték a támadófal munkájának a következménye. A playcall ugyanis a Colts ellen is a vertikális játékokra épített. A meccs elején volt több olyan passzjáték, ahol minket nem érdekelt a cover3, vagy a domináns DLine, vagy a falunk állapota, Patricia rendre 4 játékost küldött útvonalra ráadásul vertikálisan, a futó pedig ment a flat zónába és 5 játékossal akartuk védeni Jones-t.
Ezt én egyáltalán nem tudom értelmezni annak fényében, amit látunk, vagy amit mindenki leír a támadóink gyötrelme kapcsán. Az ellenfél D-ről is tudtuk, hogy ezt a mentalitást el kell engedni, mert pont ennek kivédésében hatékonyak, de mégis ez volt a tervünk. Felfoghatatlan számomra.
Justin Fields-nek megtalálták a komfortját és arra építenek, míg nálunk a teljes agyhalál érkezik a játéktervben, amire nem nagyon találok a neten sem értelmes magyarázatot. Pedig lennie kellene, mert azt nem akarom elhinni, hogy Patricia ennyire fasz.
Jones amúgy a 34 passzjátékból 13 alkalommal volt nyomás alatt, ami 38%-os arány. Szóval ismét nem voltak ideálisak a körülmények. Sok ilyen esetben pedig szabad elkapó sem volt a pályán, amit mindenki ellenőrizhet majd az All22 visszanézésekor, vagy a twitter elemzésekben.
Kyles fel is vetette, hogy akik kritizálják Jones fejlődését, azok legyenek kedvesek kikutatni, hogy mikor volt utoljára 3+ egymást követő olyan dropback, amikor nem volt a nyomás az arcában. Ez a jelenlegi játékterv, játékhívás, OLine trió nagyon alkalmatlannak tűnik a siker felé vezető úton, nem csak Jones, de bárki számára.
Ami teljesen jogos kritika azt már írtam én is, hogy előfordul nem megy át másik kulcsra, és leragad egy célpontnál. Ennek oka a presnap olvasás mellett lehet a sorrendiség is. Erre maga Jones is utalt, és nem tudjuk Patricia milyen sorrendben és tempóban kéri tőle az olvasást. Simán lehet a ritmus azért nincs meg, mert ahogy kijön Jonesnak a lépés, akkor még az útvonal nem tart ott, ahol kellene legyen. Lehet ezt ő is érzi, és tudja, hogy az nem is lesz meg ezzel a jelenlegi időzítéssel, ezért nem is szentel neki figyelmet. Az is lehet, hogy éppen akkor máshova kell néznie az OC előírásai, sorrendje alapján. Mivel tavaly ez ment neki, így nem gondolom, hogy Jones felejtette el ezt pár hónap alatt.
Jelenleg ez a fal mellett el kellene felejteni a vertikális játékot és a második félidőben látott, több szintet támadó útvonalakat kellene erőltetni. Ez tűnik a mi laikus tudásunkkal értelmezhetőbb játéktervnek.
A fal a futáshoz is ugyanilyen alkalmatlan domináns DLine ellen. JJ Taylor oké, hogy nem a legélesebb kés a fiókban, de 10 futásból 9 yard, és mindez úgy, hogy van közte egy 5 yardos is, az elég hervasztó adat.
Nem Taylor kritikája, hogy a másik 9 megiramodásból mindössze 4 yardot kapirgált össze. Egészen elképesztően súlytalanok vagyunk ilyen esetekben. És a redzoneban a draw futások támogatásához nem ártana a fal teljesítménye. Márpedig ott rendre ledobjuk a láncokat és elkezdi a mérnök ezeket hívni.
De vajon miért? Már csak DC-ként tudnia kellene, hogy vannak más alternatívák is, amik hatékonyak lehetnek arrafelé, nem az van, hogy a Maddenben pár playt ismer és azt tudja alkalmazni. Múltkor már írtam a facebook csoportban, hogy Harris ennek az egésznek a nagy vesztese, mert Stevenson még eltáncikál és kontakt után menőzik, de Harrisnek szüksége lenne a fal által nyitott résekre, hogy be tudjon azokba rongyolni.
Kilátástalan ez a jelenlegi OLine elképzelés arra, hogy tartósan jó eredményt érjünk el. Egy-két védelem dominál az oké, meg egy-kettő limitál valamennyit, az is oké. De az nincs rendben, hogy a földdel tegyenek egyenlővé a jobb egységek folyamatosan.
A Speciális egység
A Spec.Team kapcsán emeljük ki Michael Palardy-t, aki bár nem játszott (egyelőre), de a legnagyobb szerepe volt Marcus Jones visszafutásaiban. A gyakorlóba igazolt punter feladata az volt a héten, hogy a Colts ballábas punterének a rúgásaira készítse fel az újonc returnert. Marcus még nem találkozott ballábas rúgásokkal, így minden segítséget megadott neki Bill Belichick, Cam Achord és a stáb az edzéseken, hogy felkészüljön a meccsre Palardy bal lábával.
Nekünk ilyen eszünkbe sem jutna, mint fontos szempont, hiszen csak egy nyomorult punt az egész, de ez a játék minden ízében annyira összetett és apró dolgokon múlik, hogy soha nem fogjuk megérteni a mélységét laikusként. Marcus Jones ki is emelte a meccs után, hogy ez mekkora segítség volt számára a puntoknál.
Pont ezért nem értem, hogy ilyen aprólékosság után, mi a fene volt a támadóoldali játékterv a héten? Pont emiatt nem gondolom, hogy totálisan hülye lenne hozzá a stáb, vagy ennyire vakon lennének a támadókkal, miközben egy tartalék puntert hozunk a returnök maximalizálására, aközben nem látják azt, amit mi is tudunk?
Szinte lehetetlennek gondolom ezt.
Akarnak valamit, de az nem működik. Valamiért nagyon erőltetik, de érthetetlen az oka. A legbosszantóbb pedig, hogy számunkra így kilátástalannak is tűnik. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy lehetetlen a vállalásuk, de hogy nem értem a helyzetet az tuti.
Ha abból indulunk ki, hogy tudják mit akarnak, akkor kizárólag a fal stabilizálása a kérdés, és amint az megvan, akkor lehet sakkozni a meccsen. Viszont, ha ez csak egy vertikális agymenés, ráadásul egy ehhez alkalmatlan fallal, akkor megvan a felelős ez nem is lehet kérdés. De ha így van, akkor miért nem látja ezt Belichick is? Mi megint jobban tudnánk nála?
A blokkolt punt rejtelmei
Még annyit az edzői mélységekről, mielőtt jobban tudjuk, mert a tévében látjuk, hogy Cam Achord például Matt Haack puntjánál szólt Jonathan Jonesnak, hogy hagyja a fenébe a gunnert, és menjen blokkolja a puntot.
Ez alapból egy bazi nagy rizikó lenne, és olyankor élnek vele csapatok, amikor muszáj valahogy labdát szerezni és a yard vagy labdavesztés is mindegy a rúgás után a saját térfélen, mert kevés idő van vissza és nagy a hátrány.
Itt viszont Achord az időjárást és a „ballábasságot” vette alapul. A szél erősen fújt a Colts oldalvonala felé, emiatt az edző látta, hogy a ballábas rúgónak milyen szögben kell majd puntolnia a labdát, ha nem akarnak Bailey-zni egyet (7 yardos volt az utolsó puntja), és mivel JoJo volt azon az oldalon a gunnerrel, egyből levette róla és blokkolni küldte a jó szögnek köszönhetően.
Na most, amikor ilyen apróságokra figyelnek csapatok, edzők, akkor az ennél jóval egyszerűbb, számunkra is full kézenfekvő dolgokban meg vakon lennének? Ezért tamáskodom Patriciát lehülyézni egyelőre.
Viszont vannak itt riasztó adatok a tendenciákat tekintve:
A Packersnél pl soha nem használtak play actiont, mielőtt két futást be nem hívtak volna, a Pats és a Saints soha nem használta ezt a fegyvert, mielőtt egy futást be nem hívtak volna.
Ennél a három csapatnál tehát nem kell attól félni, hogy az under center felállásból play actionnel meglepik az ellenfelet. De az, hogy LaFleur is ilyet tesz, aki egy abszolút támadóelme, lehet kicsit visszahoz minket a földre Patricia kapcsán és inkább tovább kell kutakodnunk az okok miatt, amiért nem támaszkodunk erre az elemre.
Redzone offense terén a shotgun felállás dívik nálunk, és a draw futás ebből a formációból. Még csak véletlenül sem passzolunk belőle, így elég könnyű kiszámítani mivel fogunk előrukkolni. Mindkét drive esetében kétszer fordult elő a vörös zónában ez a játékelem. Összesen tehát 2 látogatás ott és 4 shotgunból elkövetett draw futás. Mindezt úgy, hogy az ellenfél is számít erre.
A Colts ellen azt még el tudom fogadni, hogy a biztos FG miatt nem vállaltunk itt már semmilyen rizikót, hiszen a D tartotta a vasat a tűzben, amivel megpatkoltuk a csikókat. De mivel ezt már láttuk az évben dögivel, így nem csak ennek a meccsnek szólt ez a playcall.
Most jön a bye week, van dolog bőven. A pihi után pedig muszáj lesz behúzni a Jets elleni meccset, különben kilátástalan távolságba kerül a playoff. De a Bears vereség óta tudjuk, hogy majd minden meccsünk élet-halál kérdés a rájátszás szempontjából. A csoportmeccsek és a vetélytársak elleniek mindenképpen.
Most viszont 5-4, még mindig nyitva az ajtó, csak nehogy a saját falunkba ütközzünk a belépés közben.
