Minden várakozást felülmúló sorozattal rukkoltak elő a Hazafiak, akik így az AFC East élére ugrottak. Zsinórban öt győzelem után a rájátszás már nem tűnik délibábnak, a Titans ellen pedig konkrétan az első kiemelést veheti célba a csapat.

Hihetetlen ezt kimondani is, de már hetek óta szajkózom! Ez egy nagyszerű CSAPAT! Így csupa nagybetűvel. Ezért nem láttam a helyét OBJ-nek sem, mert itt most mindenki a csapatérdeknek rendeli alá magát, és annyira összeállt ez a matéria, hogy konkrétan a liga legjobb formában lévő csapata vagyunk.

Az NFC oldaláról lehetne jobb együtteseket sorolni, de az AFC-ben konkrétan most nem tudnék olyan párosítást mondani, amitől kirázna a hideg. Bármi is lesz a soron következő 4 meccs kimenetele, ez a csapat SB contenderként fog bekerülni a playoffba. Akkor is ez lesz a véleményem, ha csak a 7.helyen jutunk be, mert egyszerűen nem látni olyan ellenfelet, akitől feltétlenül tartani kellene és ne lenne rá ellenszerünk.

Ez persze nem azt jelenti, hogy esélyesebbek lennénk bárkinél. Szó sincs ilyesmiről. Annyit jelent csupán, hogy a Patriots megérkezett a legjobb csapatok közé, ahol a napi forma, egy-egy kulcsszituáció, felpattanó labda, szerencsés kimenetelű play dönthet. Ahhoz képest honnan indultunk, ez igazán gyors felemelkedés volt.

Ha azt nézzük, hogy mit vártunk Csonka Petivel a Brady utáni érától, akkor ott hallható volt a podcast adásban, hogy a 2021-es évre össze kellene állni, de 2022-re már egyértelmű contendernek kell lennünk, ha sikeres újra tervezésről akarunk beszélni. Azt hiszem nem állok messze a valóságtól, ha kijelentem: Megérkeztünk!!

Ez az alapfelfogás, amit eltervezett a stáb már a Harris draft pillanatában, az idei évre végre kis zökkenőkkel ugyan, de összeállt. Kell hozzá egy nagyon stabil OLine, egy erős futóegység, egy olyan QB, aki az alapdobásokat teljesíti, ne adj isten képes passzokkal is 1st down elérni, ha a helyzet úgy kívánja meg, de nem kell megnyernie a meccset, nem kell túlvállalnia magát. Támogassuk meg őt a rövid útvonalakon jó és elkapás utáni yardokban erős elkapókkal, adjunk neki a végzónában használható embert és működni fog. Rakjunk mögéjük egy bitang erős védelmet, amelyik biztosítja, hogy ne kelljen 30+ pontokat teljesíteni a támadóknak hétről-hétre, sőt lehetőleg limitálja, lassítsa az ellenfelet, ezzel is kevés pontos meccset generálva komfortzónában tartva az offense játékhívást.

Leírva és elolvasva is rém egyszerű a recept, mégsem csinálja ezt mindenki. A Patriots meg a kétezres évek eleje után ismét sikeren abszolválja ezt a korábban már igen sikeres formulát.

Ki gondolta volna, hogy a Dolphins elleni fumble okozta vereség, a Bucaneers elleni kapufa utáni szurkolói viták a neki menjünk-ne menjünk kapcsán, a Dallas elleni kvázi végső sikert jelentő 1st down helyetti interception pillanatában, hogy ott tartunk majd, a csapat az AFC első helyére kerülhet egy hétvégi győzelemmel.

Persze tudom ott van még a Ravens is, de őket jelenleg kihagyom a buliból, már csak azért is, mert szerintem a csoport elsőségükért nagyobb csatában lesznek, mint az első kiemelésért. A Packers, Rams, és kétszer a Steelers is vissza van nekik. Ez a 3.legerősebb schedule a hátralévő szakaszra. A Chiefs a 6., a Pats a 12., a Bills a 13., a Titans a 31. legerősebb menetrenddel rendelkezik. Mondjuk a Tennessee esetében ez nem tudom előny-e, ugye ők kikaptak a Jets, Texans párostól is.

Megint a csúcson?

Szóval ez a lesajnált keret, a ligaalja elkapókkal, az elrontott draftokkal, meg a botrányos JMD playcallal, a kifogyó BB mágiával ott tart, hogy karnyújtásnyira van az a pozíció, amire már senki nem legyinthet csak úgy. Lehet kikapunk és aztán a Bills is elkalapál minket, aztán már Wild Card helyen sem leszünk. De meglepődnék, ha ez úgy történne meg, hogy felmosták velünk a padlót. Viszont mivel két jó csapat érkezik, így ez is benne van a lehetséges forgatókönyvekbe, hogy két nagy csatában elvesztjük a fontos meccseket. Azonban gyengébbek akkor sem leszünk, ha 3 ponttal kikapunk és erősebbek sem, ha 3 ponttal nyerjük mindkettő következő meccset. Az eredmény nem fogja ezt befolyásolni.

Ez a csapat jelenleg franchise rekordokat ostromol a támadóoldalon. Írtam ezekről korábban. Ezek fényében elég fura azt olvasgatni hazai fórumokon, hogy szedje össze magát az Offense. A PFF konkrétan a második helyre hozza a támadójátékunkat (85.8) a Dallas mögött. A csapat overall értéke alapján pedig az elsőre (91.2) rangsorolja.

Szerzett pontokban a harmadik helyen vagyunk (300), mindössze 9 és 10 pont lemaradásban a Cardinals, Colts párostól. Tudom itt vannak már bye weeken lévő csapatok is, mi pedig még majd ezután fogunk pihenni és akkor előznek minket páran.

De akkor nézzük a pontszerző drive-ok alapján mi a helyzet:

1.Bills – 49.5%
2.Patriots – 47.6%
3.Rams – 46.7%

Tudom a kifogást erre is, gyengék voltak az ellenfelek és csak FG jött össze leginkább. Igazából mi a baj ezzel? Erre van kitalálva a roster és a játékterv is a labda mindkét oldalán! Az a lényeg, amit a százalék is mutat. Ha a Tampa nyer 30 ponttal, akkor ott nem omlott össze az ellenfél, ha mi nyerünk akkor meg igen. A Tampa offense ha nem halad, akkor nincs baj, ha a mienk annyit ad ki, amennyi a győzelemhez elég, akkor szedjék össze magukat. Mintha félgőzzel játszanának némelyik héten , olyan gondolat ez. Van amikor menni kell, van amikor dominálni lehet és van amikor annyi is elég ami jut. Meg még nyilván lehet rossz napot is kifogni.

A szisztematikus biztonság

A rendszer arra van kitalálva, hogy mindnél több időt felhasználva szerezzünk pontokat, ha csak hármat, akkor hármat. A védelem pedig tartson ki, ne engedjen nagy játékot, ne menjenek át rajtunk gyorsan, ne legyen turnover, mert akkor borul az egész filozófia, ha el kell kezdeni futni az eredmény után. Ezért a jelmondat, nincs felesleges kockázat.

Emiatt nem fogunk mindenáron első kísérletre teperni, meg fogunk elégedni a biztossal, mert ott a védelem, amelyik majd limitálja az ellenfelet és nem kerülünk 2 labdabirtoklás hátrányba. Szépen tudjuk játszani tovább a játékunkat. Amikor pedig a Defense dominálja is az ellenfelet, akkor végképp nem fogunk előnyben kockáztatni. Elvesszük azt, amit kapunk és fújják le a meccset a fenébe mielőbb.

Ez az offense ritkán fog dominálni védelmeket, éppen ezért ritkán fog szemet gyönyörködtetően is játszani. De nem is ez a funkciója, hanem mindnél nagyobb százalékban a driveok pontokra váltása valamilyen formában. És az ellenfelek védelmei is limitálnak majd minket ebben. De mint látható szerencsére nem tudnak tartós fogást találni rajtunk.

Ennek oka pedig az újonc QB. Aki átlendíti a levegőben a szitut, amikor a földön behal a mutatvány. Ehhez azonban nagy szükségünk van egy tartósan stabil támadófalra. Mac Jones jelenleg a 4.helyen van Brady, Cousins és Herbert mögött a PFF-nél a teljes évet nézve a maga 86.9-es értékelésével. És ezt látjuk hétről-hétre is a pályán.

Ahogy a Browns meccs kapcsán írtam a facebook csoportban, messze van még a plafonjától, hiszen a blitzek olvasása még erősen problémás, és nem mindig hívja át (ha egyáltalán áthívhatja) azokat a futójátékokat, amik nem kecsegtetnek a felállás alapján sem sok jóra. De ezek tanulhatóak és fejlődni fog ezekben.

JMD mellett a másik elme a támadójáték kapcsán Mick Lombardi, akinél keményebben dolgozó edző kevés van a ligában. A red-zone támadásaink kapcsán ő a játékok tervezője, ez egy újabb adalék arra, hogy felesleges McDanielt ok nélkül szapulni a vörös zónában látottakért. Pontosan látjuk, ha a fal működik, akkor mennyire kreatív, látványos és eredményes a játékunk. Ha pedig a támadófal bajban van, akkor sem JMD, sem Mac Jones nem tud majd alkotni, pláne ha a futójáték is földbe állna megint. Mondjuk erre most Trent Brown visszatérésével kevés esély van, mert egy Onwenu csak úgy talonban hever jelenleg. De ez legyen a legnagyobb bajunk idén, hogy nem tudunk helyet szorítani neki a kezdőben. Amíg ez így marad, addig Mac Jones is kiemelkedő teljesítményt fog hozni.

Az újonc QB, aki az év újonca is lehet

Az 5.hét óta ugyanis ő birtokolja a legjobb gradet az irányítók között (90.7), ami egészen elképesztő teljesítmény. Sokszor hoztam már párhuzamba a kétezres évek elejével a mostani csapatot és ebben az összevetésben a Brady vs Jones párost is. Ugyanaz a feladata mint Tomnak volt akkor, és bőven hozza a legendánk akkori szintjét.

Gyorsan hozzáteszem megint, Tom Brady a GOAT, messze van ettől Jones, fényévekre még. Azonban azt hozza, amit kell és persze a számaik két teljesen más orientáltságú ligában jöttek, mert manapság már erősen a passzjáték fele tolódik el minden az NFL-ben. De ettől még ez az összevetés baromira jó képet fest.

2001-2021

Van amúgy egy Willie McGinest is az idei csapatban, ha már a kétezres évek eleje szóba került. Matthew Judon abszolút vezére ennek a védelemnek és amíg ő így tolja addig nagy baj nem lehet. Ha Christian Barmore is tartja a formáját, aki meg Richard Seymour, Ty Warren vonalon mozog, akkor a pass rush miatt nem kell aggódnunk. A többiek majd váltakozva hozzáteszik a magukét, és hol Wise, hol Van Noy domborít nagyot. És akkor van még egy Uche és Winovich is a tarsolyban.

A DLine közepe fogja a futást, ebben Bentley és Hightower brutálisan nagyot segít nekik. Konkrétan az egyik legjobb LB páros az elmúlt hetekben a teljes ligát nézve. Igen én is ekéztem HT sebességét, de a playcall és Dugger/Phillips felhúzása a boxba annyira elfedte ezt a meccsek zömében, hogy Hightower tudott pusztítani a Line of scrimmage környékén. Egészen elképesztő helyezkedések és futás megállítások jellemzik a párost. Konkrétan élmény nézni a játékukat. Mondhatom talán, hogy visszaköszön kis Teddy Bruschi.

Ha pedig a secondary kerül szóba, akkor Kyle Dugger és Adrian Phillips nagyszerűen végzi a piszkos munkát és felfedezhetünk némi Rodney Harrison feelinget egy-egy megmozdulásukban. Devin McCourty még javulni fog az év hátralévő részére, pedig már most is visszatalált a régi formájához. Azonban az igazi drágakőnek most JC Jackson számít, akinek Benzan össze is dobott egy 72 milliós fizuopciót, ami nekem is szemre tetszetős hosszabbítás lenne. Bővebben erről is a facebook csoportban lehet olvasni.

Szóval JC Jackson az a pali jelenleg a ligában, akinél több interceptiont senki nem szerzett, amióta ez a srác a ligába került. Azt hiszem kijelenthetjük a Ty Law szindrómát. Azt hiszem ennek a mostani 20 évvel későbbi garnitúrának már most megvannak a maga kis sztárjai, fogaskerekei és a rendszer gőzerővel és hatékonyan elkezdett dolgozni!

Simán látom a 2001-es meglepetés bajnoki címet a mostani csapatban is, egy ugyanolyan kiegyensúlyozott QB teljesítmény és hatékony védelem mellett.

Ennyi körítés után jöjjön a matek:

A Titánok elleni meccs az első kiemelés szempontjából kulcskérdés. Ha nyerünk, akkor az egymás elleni eredmény miatt előzzük őket. Ha kikapunk, akkor két győzelem hátrányban leszünk, ami valójában az egymás elleni vereség miatt háromnak számít majd. Tehát egyszerű a matek, ha kikapunk, akkor első kiemeltek már nem leszünk. Ha nyerünk, akkor top2-ben leszünk a forduló után a Ravens meccstől függetlenül, de ha a Hollók buknak, akkor az élen várjuk a Bills elleni meccset.

Azok a csoportrangadók a Buffalóval pedig az AFC East első helye miatt létfontosságúak. Ha kikapunk a Titanstől, akkor is simán lehetünk csoportelsők és hazai pályán léphetünk pályára a Wild Card körben. Mondjuk nekünk idén idegenben jobban megy (5-0), de azért januárban lehet más lesz a dörgés. A csoportelsőséghez elég az egyik Bills elleni meccset hozni és mellé a Colts, Jaguars, Dolphins hármast. Tehát 4-2-vel, akár most zsinórban két vereséggel is odakerülhetünk a keleti csoport élére.

A Colts elleni meccs a Wild Card miatt lesz fontos, ha esetleg addig botladoznánk, mert az egymás elleni eredmény miatt a playoff helyek kiosztásánál erre is figyelnünk kell, amennyiben a Titans és a Bills is elkalapálna minket. A vereségekkel tehát egyre kisebb álmokat válthatunk valóra, de bármelyiken is nyerjünk az egy nagyon fontos lépés lesz a rájátszás részvételünk felé. Ez ugyanis az első fontos dolog, amit abszolválnunk kell a nagyratörőbb álmok előtt.

Ami döntő lehet

Mivel a Titans és a Bills futójátéka is elég hervatag lett, így elég jó matchup lehet nekünk mindkét támadósor. Ez a coverage zone rendszer, amit használunk az utóbbi időben, tökéletesen alkalmas Josh Allen és Ryan Tannehill ellen. Amennyiben nem kell a futójáték megállítására extra erőforrást fordítanunk, akkor a Tampa elleni hatékony zónával komolyan összezavarhatjuk őket.

Ráadásul a Titans ellen a futójáték azért is fontos elem, mert Tannehill play actionból félelmetesen jó, viszont anélkül meg eléggé el tud veszni a védelmek rejtelmében. Henry hiányában pedig meg is szenvedik yardokban ezt a játékelemet.

Henryvel a backfielden 10.2 yardot haladnak play action játékokból, míg nélküle 7.5 yard jön csak össze.

A Texans ellen sokszor lábon lőtték magukat, ilyen amatőr hibákat még egyszer nem fognak véteni ez biztos, ráadásul Mike Vrabel abból a kétezres évi csapatból jön, amin én szocializálódtam az NFL kapcsán és a legígéretesebb HC a ligában. Josh McDaniels szerint a legjobb csapat jön szembe, akivel idén eddig találkoztunk. Így könnyű meccsre senki ne számítson csak azért, mert nem lesz Derrick Henry vagy Julio Jones.

Ez egy nagyon kemény menetrend lesz most, de mindkét csapat játéka fekszik nekünk, a mi erősségeinkre pedig ők kevésbé tudnak jól reagálni. A Bills ellen a futójáték nagy fegyver lehet, a Titans ellen meg ki kell szenvedni valahogy 22-24 pontot és annak elégnek kell lennie a limitáltabb támadósoruk miatt.

A Colts ellen már a futást kell fogni és a 4 man rushnak oda kell érni Wentzhez. Ez esetben pedig a zóna megint labdaszerzésekben csúcsosodhat ki és meglehet az a találkozó is. A két floridai csapat ellen meg kötelező a győzelem. Tudom Miamiba nem győzni járunk, de az idei balfaszkodást már letudtuk ellenük az első héten, mindennek legyen egy határa.

A Patriots esetében ez a csillagos ég!