Visszatért a csapat a gyökereihez és a kétezres évek elején már sikeres formulával próbálja felépíteni Mac Jones játékát. Az ifjú titán pedig él a lehetőséggel, pofátlanul elveszi amit adnak neki a védelmek és a játékhívás. De vajon mire elég ez a mai mezőnyben és miért elégedetlenkedik néhány szurkoló?

Természetesen én is tudom, hogy a foci sava borsa a látványos passzjáték és a lehengerlő támadások sorozata. Héroszok születnek közben és mindenki hallhatatlan formában ontja a pontokat, miközben a szurkolók minden vágya kielégül és a győzelem mellé, fölényes és látványos siker párosul. De vajon miért alakult ki ez és nem csalóka elvárások ezek?

A váltás

Egyértelműen Tom Brady, Randy Moss, Rob Gronkowski, Wes Welker, Julian Edelman, Aaron Hernandez és még jó pár 2006 után csatlakozott támadó tehet a kialakult jelenségről. Annak idején Moss, Welker és Stallworth érkezett egy offseason alatt és alapjaiban változott meg a támadófilozófiánk. Amíg előtte Corey Dillonra költöttünk a futó poszton és váltottuk vele Antowain Smitht, mert a földön kellett haladnunk és így segíteni a fiatal irányítót, addig ebben az érában már eltolódtunk a passzjáték felé, ami bő 10 évig meg is határozta a felfogásunkat.

Azonban Bill Belichick megint pálfordulást hajtott végre, és ismét elkezdett a futójáték felé fordulni. A passzolós szakaszban BenJarvus Green-Ellis féle játékosok is vezető futók tudtak lenni, de Sammy Morrisok is szaladgáltak a backfielden az idő tájt. Ahogy Brady idősödött, úgy készült tudatosan a váltásra a mester, és kezdett átállni a csapat egy futás orientált játékra, amit egy masszív védekezés fog megtámogatni.

Nem véletlen, hogy a bivaly támadósorok idején, pont a gyengébb védelmek okoztak problémát a végső sikerek elérésében. Itt tehát jól látható, milyen megközelítéssel állt bele a csapategységek felépítésébe Belichick. És amikor draftolta Sony Michelre a másik futót Damien Harrist, akkor már sejthető volt, hogy itt bizony megint évekig újonc fizetésen fog sok hasznos és nagyon ügyes gyerek szaladgálni. Gyakorlatilag megágyazott a QB váltásnak, ami szerinte már elodázhatatlan volt.

Most azt ne firtassuk, hogy jól lőtte-e be Tom Brady lehetőségeit vagy sem. Hozott egy döntést, ami mellett kitartott. Ráadásul nálunk egy bizonyos százalék felett nem kaphat még egy QB sem a salary capből, így eleve nehéz helyzetben voltunk a manőverezés terén. Ha Brady valóban játszik 50 éves koráig, és ezen a szinten tudja ezt kivitelezni, amit tavaly és idén láttunk tőle, akkor lehet jobb lett volna nem elengedni. És lehet akkor Belichick sem engedte volna el, ha erre lett volna garancia. Viszont így meg kaptunk egy Mac Jonest, aki bejárhatja ugyanazt a Brady féle utat, ami a GOAT-ot jellemezte a Patses karrierje elején. Ráadásul Jones újonc szerződésben lesz egy darabig, amivel lehetőség lesz egy erős csapatot köré építeni, ami eredményes lehet a korai szakaszban is. Láttuk hogy Belichick nem sajnálta a pénzt, ha a projekt sikerességéről van szó. Nem tüzet oltott a költekezéssel, hanem felépítette, megteremtette a rendszer műkődésének a lehetőségét.

És akkor el is érkeztünk Mac Joneshoz és az idei évhez!

Már a szezon előtt tudni lehetett, hogy futni szeretnénk, ha törik, ha szakad. Egyelőre inkább szakad, de lesz ez még így se, aztán majd törni is fog. Ezért nem ruházott be sztár elkapóra Belichick, és ezért jöttek a tight endek is, akik egyelőre kevésbé hatékonyan léptek be a játékba mint vártuk. De nem kell temetni sem őket, sem mást. Főleg nem az újonc irányítót.

Sokan ekézik a játékhívást, vagy követelik a nagy játékokat, meg hogy passzoltassuk a gyereket, had lássuk mit tud. De azt elfelejtik, hogy a stáb látja edzéseken, választ kapott a preseason meccseken a kérdéseire és nekik nem új mutatvány minden hétvégén az, amit Jonestól látnak. Ez csak nekünk új infó hetente. Ráadásul a mi csapatunk játékterve az mindig az ellenfél gyengeségére próbál építeni és nem szégyelli egész meccsen azt támadni, amíg a lehetőség adott a kinézett szituációban. Így futhat Jonas Gray 200 yardot, majd sose hallunk többet felőle. Ezért dönthet rekordot Blount, majd mehet isten hírével a rekordos éve után.

Mac Jonestól sem fognak olyat kérni, amit nem kértek Tom Bradytől karrierje elején. Ráadásul a szupersztár többször le is nyilatkozta, hogy a legfontosabb amit kértek tőle, az a labdabiztonság volt és hogy nem lehet eladott labda, sőt negatív yardos játék sem nagyon. Márpedig egy hét lépéses passzjátéknál már a falnak is illene kitartani, ráadásul egy újonc azért elveszhet a kulcsok olvasása közben és kicsit tovább is időzhet a kezében a labda a kelleténél, ami váratlan kimenetellel zárulhat a nagy nyomás okán. Ha majd jól áll a lábán a fal, akkor Jones sem fogja a hot routeokat, az üzembiztos alapdobásokat gyorsan elengedni, hanem megtalálja majd a mélységi útvonalakat is.

Ezek amúgy most is ott vannak a pályán, mert a playbook és a játékhívás nem zárja ki ezeket. De az első számú aranyszabály, vagyis a labdabiztonság felülírja a hősködést. Teszem hozzá, nagyon helyesen. Majd eljön annak is az ideje, akár hátrányban, akár egy stabilabb pass protection mellett. Egyelőre annyit kell vállalni, amivel biztosan haladunk és amit a védelmek felkínálnak neki. A Jets ellen például a mélységi játékot teljesen elvették, és a pálya közepe maradt támadható. Nem is volt rest és megtalálta ott többször White-ot is, meg az elkapókat és Jonnu Smitht is. Ráadásul simán TD lehetett volna a tight end dropjából, mert a hátsó kameraállás nagyon jól mutatta, hogy az út kb 10 yardos előrehaladásig szabad volt, védő sehol a környéken, és a blokkok is már megvoltak, tehát csak szaladni kellett volna újabb 10 yardot a touchdownig. Nem Jones volt az, aki miatt nem jött össze.

Minden NFL meccs más. Olvasok olyat mi lesz a Tampa ellen így, meg a Bills is hajaj jól elkalapál majd minket. Lehet. De ezekre a meccsekre egy teljesen más felfogással fogunk felmenni, mind támadó, mind védő oldalon. Biztosan lesz felkészült B-terv arra az esetre, ha a futás nem menne, ahogy a Buccaneers ellen erre jó esély van. Eddig nagyon halovány az OLine támogatása, akár a futásblokkolást, akár a passzblokkolást vesszük alapul. De majd javulnak. Új kapcsolatok vannak a falban mindkét oldalon, egyelőre nem zökkenőmentes a szitu. Jobb lesz némi összeszokottság után a Wynn, Onwenu együttműködés is, és a Right Tackle poszton meg messze nem a legoptimálisabb játékosok kerülnek pályára. De elvileg emberünk van oda, ha éppen egészségesek lesznek. A szezon elején én nem temetném az egységet semmiképpen. És a coachot sem bántanám, mert arra semmiféle rálátásunk, szakmai érvünk, belsős infónk nincs, hogy problémás lenne a terület. Scar megfordult többször az edzéseken, ahogy Ernie Adams is ugyan nyugdíjba ment, de azért valahogy mindennap jelen van a stadionban.

Na de nem kalandozok, maradok a rendszernél és a QB posztnál. Szóval minden meccs más lesz, nem szabad sosem az adott heti látványból kiindulnunk, és minden ellenfél is máshol lesz gyenge. Ezért majd eljön a pillanat, amikor Jones nagyobb feladatokat kell megoldjon, de addig se felejtsük el, hogy egy újoncról beszélünk, a legfontosabb poszton, ahol nem megy olyan könnyen a nagy dolgok létrehozása az első évben. Mahomes tudatosan nem tudott pályára kerülni egy Alex Smith miatt. Nem egy GOAT volt előtte. Top10, sőt top3-ban draftolt irányítók dobják be a törölközőt és lesznek backup QB-k az újonc szerződések végére sorjával. Ez nem annyira magától értetődő dolog, mint amit mi gondolunk, hogy eldobja jó mélyre aztán ettől majd fejlődik. Ez nagyon messze áll a valóságtól.

Ezek fiatal srácok, akik nagy a kényszerben nem teljesítenek túl jól első évükben, hiszen erre az esély sincs megteremtve. Legtöbb helyen a stáb sem feltétlenül lesz alkalmas, de az biztos, hogy nincs körülöttük egy stabil csapat az esetek többségében, hiszen nem véletlenül választottak a draft elején. Múlt héten már hoztam Peyton Manning első éves statjait. Szerintem eret vágna magán, Jones bust és BB takarodj felkiáltással a legtöbb Pats szurkoló, aki most követeli a mély játékokat és a látványos passzjátékot, ha azokat a mi irányítónk neve mögé írnák. 26 TD és 28 INT volt Manning neve mellett akkor. Jones ennél sokkal jobb lesz. Mármint statisztikákban, mert játékban és karrierben a későbbiekben azért nehéz egy legendát előzni. De Jones most nem dobálhat eszetlenül, hogy mi szurkolók megnyugodjunk és lássuk benne rejlik a jövő nagy Patriots QB-ja. Jonesnak nyernie kell, mert a csapat nem 3-13-as szezont fog futni, mint Manningék annak idején. Itt a győzelem a fontos, és nem az statisztika vagy a szurkolók passzvágyának kielégítése. Mac Jones feladata leegyszerűsítve annyi, ne veszítse el a meccset és ha úgy alakul, akkor próbálja megnyerni. De a sorrend nem felcserélhető.

A Jets elleni hiányérzet

Volt aki a Jets meccs után is szóvá tette, hogy Jones miért nem passzolt mikor eldőlt a meccs? A kérdésben ott a válasz: mert eldőlt a meccs. Jonesnak akkor kell passzolni, pláne mélyeket, ha szükség lesz rá és baj van. A Patriots meg amióta Belichick itt van, mindig zárja a playbookot ha egy mérkőzésen már nincs ok játékokat mutogatni. Tehát, aki ezt felveti az vajon mit nézett az elmúlt 20 évben a Pats kapcsán? Nincs azzal baj, ha a vágyainkat kifejezzük, hogy jó lenne Jonest látni mély labdákat dobálni, de legyünk realisták. Ez amíg nincs rá szükség aligha fog megtörténni. Ez nem azt jelenti, hogy egyet sem fog mélyre dobni, hanem azt, hogy ő sem fogja túlvállalni magát, és a stáb sem kér ilyet tőle. De ha ott lesz a lehetőség, akkor el fogja engedni a nagy játékot is.

Trubisky, Darnold, Rosen pár példa az elmúlt évekből. De Zach WIlson, sőt Trevor Lawrence sem vitézkedik. Justin Fields meg láthatóan nincs az NFL tempójához szokva még. Hozzájuk képest Mac Jones elképesztően jól néz ki. Igen, kell a rendszer, kell a playcall, de kell Jones is. Aki nem erőlködik, meccsek közben is fejlődik, kétszer ugyanabba nem lép bele és ezer fokon izzik közben. Blokkol, betolja a futót touchdownra és ott nyüzsög mindenhol. Viszi előre a szíve, miközben a passzjátéknál olyan hidegvérűen fogja meg a lehetőségeit, mint nagyon kevesen. Remélem nem is viszi el a hév, mert lassú víz partot mos alapon kell hozzáállnia az idényhez. Ez a csapat képes lehet bárkit megverni, limitálni. Neki csak annyi dolga van, hogy ne veszítse el a meccseket és párat meg nyerjen meg a végén. Ráér majd ezeken hősködni.

Jelenlegi passzjátéka a futójátékot váltja ki, ezért is fontos hogy ne a pálya szélét támadja, hanem a pálya közepét, ahol az elkapás után is pörög az óra. Ezért van a sok screen is, amellett persze, hogy a fal nem tart valami jól az 5-7 lépéses passzjátékhoz.

Nézzünk pár statisztikai adatot:

Az újoncok közül a legtöbb sikeres átadás az övé. Az egész ligát tekintve pedig a 6. ebben a mutatóban. Russell Wilson, Patrick Mahomes, Dak Prescott és Baker Mayfield mögött.

Ha a dropokat is számoló statot nézzük, amikor ugye a passz jó helyre megy, a QB megoldotta de a játékos elejti azt, akkor ennél is jobb a teljes ligát tekintve. A harmadik helyen áll 84.4%-os mutatóval Kirk Cousins (86.3) és Baker Mayfield (85.4) mögött.

A PFF Big Time Throws mutatójában is parádésan szerepel. Ez egy olyan statisztika, ami egy szűk ablakba dobott nagy értékű támadójáték lehetőségnél kiváló időzítést és pontosságot mutat meg. Ebben a neve mellett 5 ilyen dobás szerepel, ami az újoncok között a legtöbb. Wilson és Lawrence 3-3 ilyen dobással rendelkezik. A teljes ligát nézve pedig az ötödik helyen van Mac Jones. Russell Wilson, Josh Allen, Dak Prescott és Justin Herbertnek ugyanennyi van. Derek Carr és Kyler Murray 9-9, Tom Brady 8, Ryan Tannehill pedig 6 ilyen dobással van előtte a listán. Azért ezek nagyszerű mutatók, mégis húzzuk a szánkat?

A Turnover Worthy Play % mutatóban, ami azt a százalékot mutatja meg, amikor a dropbackjeiből labdavesztés vagy eladott labda lehet, Patrick Mahomes 3.8-as értékét hozza ő is. És az újoncok között vezet ebben is.

Az egyetlen újonc QB a mezőnyben, aki minimum 2 snapet kapott és még nincs interceptionje.

Bár ekézik a szurkolók, így is neki van a legmagasabb yards/attempt mutatója az újoncok között a maga 6.8-as értékével. Tehát a többi újonc sem dobál annyira mélyre, egyszerűen azért, mert ez nem így működik. A teljes mezőnyt nézve 24.ebben, tehát nem a liga alja, ahogy azt vizionálják páran. Többek között Ben Roethlisberger (6.7) Matt Ryan (5.7) Josh Allen (5.3) is mögötte van. Sőt az első meccse után Aaron Rodgers is ott volt.

A mi játékunk a dink&dunk, ebbe nem kellenek folyamatos mély bombák, nagy játékok. Kis kockázatvállalás mellett, lassú haladás, óra kontroll és a láncok folyamatos mozgatása az amire épül a rendszer. És Mac Jones tökéletesen illeszkedik bele. Még ő maga messze nem tökéletes, de nagyon nagyon jó úton halad. Ha majd a végére ér, roppant elégedettek leszünk vele.

Self-Scouting

Egy érdekesség a végére, hogy mennyire fontos mit mutatsz magadból, és miért kell zárnunk a playbookot, ha eldőlt a meccs.

A Miami ellen rengeteg crack toss playhívás volt. Peti nem is nagyon értette a közös nézésen, hogy miért kellett ennyi, amikor nem nagyon ültek. Ezen a héten aztán amikor újra elővettük, akkor a Jets pontosan tudta mit szeretnénk és már negatív yardon meg is halt volna a játék, azonban ebből jött a dupla passzos játék, amiből látványos előrehaladás lett.

Ennek a játéknak egy héttel előtte ágyaztunk meg. Igazából sosem leszünk tisztában az amerikai foci összetettségének, és a legmagasabb fokon megvívott sakkjátszmáinak rejtelmeivel. Inkább csak próbáljuk megérteni amit látunk, ahelyett hogy okvetlenül kritizálni szeretnénk olyan kontextusokat, amikhez hozzászagolni sem tudunk. Vagy azt se tudjuk mire megy ki a játék. Persze Petinek egyből leesett a tantusz, mert rengeteg időt és energiát fektet a játék és az összefüggések megértésébe, itt nem ő rá utalok a kritizálásnál. Kapásból írta is az eredménykövetőbe, hogy ezért kellett a múlt héten az indokolatlanul sok crack toss, hogy az majd utat nyisson egy másik alkalommal. Miközben a legtöbben azt se értették minek írja ezt, hiszen most volt egy zseniálisan kivitelezett játék tőlünk.

Amikor Mac Jones mély passzait kérnénk számon, akkor gondolkodjunk el a statisztikáin, meg hogy a többi újonc QB mit tud felmutatni, miközben nálunk nyerési kényszer is van, nem lehet csak úgy dobálgatni öncélúan. Gondolkodjunk el azon, hogy ráérünk kiteregetni a lapjainkat, amikor szükség lesz rá. És nem kell vágóhídra küldeni a franchise következő 10-15 évének legfontosabb emberét, ha már megnyertünk egy meccset. Ha ezeket átgondoljuk, talán nem lesznek irreális elvárások.