Az elmúlt hétvégén újra megnyitotta a kapuit a Rájátszás nevezetű, jól ismert szórakozóhely. A mi belépésre jogosító tikettünk vasárnap este 19 órára szól.  Nem vagyunk első bálozók, sem falábúak, idén mégis jelentős izgalom lengi át a részvételünket a rendezvényen. Az alábbiakban nemcsak a táncrendünket vehetjük szemügyre, de egy-egy tánclépést is átismételhetünk, illetve új figurák után nézhetünk, amivel ámulatba ejthetjük a nagyérdeműt.

Az említett izgatottságot az okozhatja, hogy pár alaplépést elrontottunk az idei táncórákon. Volt, amikor csak megbicsaklottunk, de akadt, amikor méreteset zakóztunk a felkészületlenség okán. Mintha lankadt volna a figyelem, fegyelem, felkészülés szentháromság és a megszokottnál nehezebben hoztuk működésbe az ízületeket. Volt olyan ízületünk, amelyiket egy darabig nem is terhelhettük, és akadt olyan is, amelyikre a publikum már csak legyintett, hogy ez bizony kifújt, vele már nem lesz ugyanaz a mozdulatsorunk, mint régen.

A tánctanáraink is mintha megfáradtak volna, egy megszokott lépéskombináción túl már alig-alig építettek be új elemet az előadásunkba. Éreztük, hogy itt is fáj már ez, ott is szorít a cipő, ráadásul a fiatalok tempóját és ritmusérzékét már nem feltétlenül bírtuk erővel.

 Voltak a nézőtéren páran, akik lemondtak rólunk, számon kérték a hiányosságokat, ítélkeztek felettünk. Elfelejtették hányszor vittük őket is a táncba, hány átmulatott februári első vasárnapi Szuper Bálban roptuk együtt reggelig, hogy öröm- vagy bánatkönnyes szemmel egymás keblére borulva fejezzük be a rendezvényt. Kezdetben Paso Doble volt a kedvencünk, később végig szambáztunk akár egy egész éven át, volt veszett helyzetben kőkemény rock, ami átfordult a végén rock & rollba és voltak Diótörős hattyúdalok is a repertoárunkban. Legutóbb Foxtrott meg Quickstep volt az esti menünk, de nem győztünk eleget Sasolni, hogy a partner is bírja a tempót, sőt a záró lépése még a miénknél is hatásosabb volt. Idén a Jive a menő a ligában, amit a fiatalok diktálnak ezerrel. Mi meg itt állunk sokak szerint csak egy medvetáncra hajazó mozdulatsorral a buli hajnalán..

Vajon tényleg így van az idei évünk?

Sokakkal szálltam már vitába és sokaknak sérült be a kis lelke emiatt, de továbbra is tartom a véleményem: Az idei évben sem vagyunk esélytelenek senkivel szemben sem. A Steelers kivételével minden olyan meccset megnyertünk, ami számít, és egy a játékképe alapján megnyert meccset bénáztunk el a Dolphins ellen az utolsó pár másodpercben össznépien. Ha csak ez a pár másodperc nem így alakul, akkor 1st seed birtokosa idén is a csapat az idei táncversenyen a Rájátszás nevű legmenőbb buli helyen. Oké, abban egyetértek, hogy most nem mi vagyunk feltétlenül a legjobb parti, van ugyan aki sármosabb, vagy aki gazdagabb, esetleg jobb mozgású, netalán jobb a kocsija, vagy csak elegánsabb, de mi vittük el legtöbbször a bálkirálynőt az est végén és minket választottak az utóbbi időben a bálkirálynak akkor is, amikor már majdnem otthon voltunk és a bejárati ajtónál babráltunk a kulcsunkkal.

Lehet egy-egy szegmensben jobb valaki, de csapatként velünk mindig számolni kell, akkor is, ha többen meggazdagodtak, többen jól felöltöztek, többen kikupálódtak a felhozatalból. Nem vagyunk egyértelmű esélyesek, de nem ez a meglepő, hanem az, hogy évekig ennyire kiemelkedtünk. Most csak felért hozzánk pár vetélytárs, vagy ha úgy tetszik, mi kerültünk halandó szintre.

Tény van egy két ízület, ami kopottabban mozdul, amikor igénybe vennénk. Ezek közül Gronkowski az, aki mélyebben van, mint az elmúlt években. És ez kihat az egész szervezet mozdulatsorára. A snapek  kb 90 százalékában fent volt, amikor nevezték a meccsre, mégsem tudtuk/akartuk bevonni az elkapásoknál.

Ez pedig jelentősen kihatott a központi agyra is, amelyik felelős a mozdulatsorok kivitelezésére. Tom Brady idei teljesítménye messze nem akkora katasztrófa, mint ahogy azt egyesek látni vélik. Egy ilyen jelentős ízület, mint Gronk, ha nem használható rendesen, akkor bizony a megszokott mozdulatok helyett, váratlan lépéseket kell produkálni. Mivel egy tanult mechanika mentén lépkedünk a parketten, ezek a lépések sokszor voltak idén bizonytalanok a váratlan elképzelések végett. Azonban ma megnéztem a Seahawks elleni retró Rájátszás buliban alkotott performanszát, ami után mindenki tajtékzott az örömtől, hogy milyen jól mozgott együtt minden a támadóknál. Nos, a múlt minden emléket megszépít és a jelen az mindig jobban fáj, mint a valóság. Brady olyan két ökörbirka mozdulatot csinált, amiből két interception lett, az egyiket ebből konkrétan a red zoneban, hogy csoda nem tört el a lábunk és tudtuk folytatni a táncot az esetek után. Ugyanilyen suta mozdulatok jutottak idénre is. De ez nem egyedi jelenség nála, csak a többit elfelejtettük, vagy esetleg sose látta, aki szerint Manning-i útra lépett. Vagy inkább ült, ha már táncverseny. Mert a nagy Peyton a rodeóját már tolókocsiból nyomta és azok kapták a magas pontszámot, akik pörgették, mint a ringlist, ő meg csak kalimpált a kezeivel hozzá. Nos Tom még vezényel a kezeivel bőven..

Azt mondják Edelman is durván dropkirály idén. Mondjuk a számok mást mutatnak, de hát az érzések mindig jobban megmaradnak, mintsem utánanéznének a szagik..Biztos azért marad meg az idei jobban, mert zömével bizony megakadt a mozdulatsor, kibillent a csípő vagy elvesztettük az egyensúlyunkat és ülhettünk le a padra pihizni. Míg a múltban kevésbé kisarkított helyzetekben érkeztek ezek. Az se tett jót, így utólag látva, hogy próbáltunk építgettünk Rumba elemeket beFlashelni és virtuozitásra építeni. Majdnem romba dőltünk emiatt többször is. Nekünk nem ez fekszik és bár tény jól jönne egy ilyen szenvedélyes, elsöprő elem vasárnap este is, ha csak erre koncentrálunk, akkor könnyen saját lábunkra léphettünk volna. Az előrefelé történő tánclépéseinkért felelős Josh tánctanárunk ismét visszatérhet a ránk jellemző konzervatívabb lépésekhez, és hagyjuk a csudába a rock and rollt meg a jive-ot a fiataloknak, had nyomják ezerrel a bugit. Mi meg szépen elegánsan 3 lépésből Cha-cha-cházunk el a 1st downokért és haladjunk végig a parketten lépésről-lépésre.

Első körben rázzuk fel magunkat és áramütésszerű robottánccal is akár, de lépjünk túl a Chargersen.

Majd lovagoljuk meg a kiscsikó nagycsikó effektust és várjuk meg amíg elénk jönnek, nem kell rögtön felrohanni a dombtetőre a kancákat látva..Csak szépen türelmesen úriember módjára, lehet máskülönben felfújnák valamelyik lépésünket véletlenül..Ha viszont a tábortűz köré gyűlve kell Indiántáncot ropni és tomahawkot hajigálni közbe az end zoneba vagy hatszor, akkor arra is képesek lehetünk. Csak a fő lépésmester úgy okoskodjon a kivénhedt, fáradt, lepusztult, sebesség nélküli ízületeinkkel, hogy bírjuk a lépést a villámléptű titánokkal. Ha Belichick képes egyet-egyet lépni a kulcshelyzetekben, akkor egy kezdeti klasszikus keringő után, jöhetne kis Szerencsével egy szolidabb tempójú menet, vagy Szerencsétlenül járva egy ördögi csárdást kellene nyílsebesen elropni. A repertoár adott mindenhez, figyelni kell a partnerek lépéseire, mert itt már egy ballépés is végzetes lehet..Mr.Kraft mutatja az utat mindenesetre..

Amúgy ha ez bekövetkezne, se lenne semmi extra. Idén más lenne a bálkirály, néha nekik is kijár, ha már egyszer ennyi ember bálba jár. Majd ha már csak a "nyuggerbuliba" hívnak meg minket, és a menő helyre már nem jut nekünk több ticket, akkor majd ráérünk lehúzni a rolót és lecserélni a bajnoki pólót. De addig még kitudja mennyi idő van vissza, néha ki vizet prédikál az a bort is megissza..persze értem én, hogy sokan már nyugdíjaznának minket, de addig még elfogunk nyomni egy-két twistet..

Az utóbbi 4 évben háromszor volt asztalfoglalásunk a Szuper Bálra. Mindegyik végén magától értetődő volt, de jó buli ez, jövőre, veletek, ugyanitt.  Bele sem gondol az ember, másokat évtizedekig meg sem hívnak a Rájátszás nevű elit szórakozóhelyre, nem hogy a VIP buliban is ott legyenek a Bálkirály címért topogva. Tavaly is ugyanez hangzott el a vereség után is. Van ebben valami nagyképűség azt gondolom, vagy csak egy rossz megszokás. Nekünk ez jár, nélküle hajlamosak vagyunk letargiába esni és nem élvezni a táncot, a bulit, a ritmust. Azt az egészet, amit megélhetünk és nem utólag olvashatjuk vagy retró képeken nézhetjük. Már nem értékelünk semmit, annyira megszoktuk, mint egy hétvégi mozit. Egyáltalán tisztában vagyunk vele, hogy mennyire szerencsések vagyunk? Kár lenne megszokássá minősíteni egy ilyen eseményt és ezzel mérni a sikert. Hiszen mi ebben már le vagyunk mérve. Kilóra. Ötször. Lehet most lesz a hatodik mérlegelés, de az biztos, hogy akár most kezdődik, akár most végződik..

Mi vagyunk a legnagyobb táncosok! Értékeljük!

(Kivételesen nagyon hálás lennék, ha minél több Patriots szurkolóhoz eljutna, így ha tetszett nyugodtan kergesd erre akinek szólhat ez az iromány)

Táncokhoz segítség:

https://hu.wikipedia.org/wiki/Versenyt%C3%A1nc

A Gifeket a www.youube.com oldalról készítettem