A második mérkőzésre hangolódunk, de közben visszakanyarodunk az első heti teljesítményekre. A támadófalnál akadnak kérdőjelek az összetételt illetően, és a cornerbackjeink helyzete sem feltétlenül stabil. Ráadásul nem edzett Kyle Van Noy sem, aki azért hiányozhat a linebacker sorból.
Mit mutattak a számok az előző meccs után:
Kezdjük a legfontosabb poszttal és a kiváló bemutatkozással Mac Jones részéről. A legjobb újonc támadónak választották, ami nagy elismerés a számára, de nem csak ez a kitüntetés lett a neve mellé biggyesztve.
A csapattagok kivétel nélkül ámultak az impozáns játéka után és minden létező fórumon méltatták őt. A legnagyobb elismerés mellett szólt róla mindenki a ligában is, és a szakírók között is.
Hogy miért volt ez a teljesítmény nagy dolog egy újonctól?
Nem csak azért, mert borzalmas nagy nyomás alatt játszott és mert a komfortzónáját alaposan át kellett lépnie azáltal, hogy a Miami elvette a hatékony futójátékot. Hanem azért is, mert folyamatosan tudta magas szinten olvasni egy NFL védelem váltásait, nem félt és bár néhol még gyors volt számára a tempó, amiért időnként meg is ütötték, de így is próbált gyorsan szabadulni a labdáktól, kicsekkolni olyan játékokból, amik nem kecsegtettek a felállások miatt jó várható értékkel. Talán 2-3 ilyen szituáció volt, amikor változtathatott volna a play irányán, vagy áthívhatta volna a futást passzjátékra. De az is lehet, hogy ezen a téren kötve volt a keze és ezekből eleve nem is léphetett ki.
Mutatok egy érdekes statisztikát:
326/575 passz sikeresség, ami 56.7%-os pontosság.
3739 yard, 26 TD mellé 28 INT és mindössze 71.2 rating a szezonban.
Nos ezek a számok egy HoF QB, bizonyos Peyton Manning első évének adatai. Ebből is láthatjuk, hogy mennyire stabil volt Mac Jones és miért lelkesedtem többek között én magam is a vereség ellenére az ő játékát látva. És bár nem mindenki azonosult a felfogásommal, én továbbra is tartom, hogy sokkal többet nyertünk vasárnap, mint egy alapszakasz mérkőzés. Éppen ezért teljesen másodlagos a csapat 2020-as évtizedére előre tekintve a Dolphins elleni vereség. Persze én is tudok számolni, hiányozhat ez a W a végelszámolásnála mostani szezonban, de egyrészt szerintem idén bárkit megverhetünk, főleg egy ilyen QB játékkal. Másrészt, ha nem lenne playoff, de cserébe lesz 5-6 olyan év amikor reálisan is SB győztesek lehetünk, akkor annyira nem bánom ezt a vereséget. Márpedig Jones bemutatkozása, a meccsen belüli fejlődése, a munkamorálja és ahol már most tart, az alapján itt nagyon fényes jövő várható.
Még pár adat Mac Jones méltatása mellett:
Neki volt a legmagasabb pontossági mutatója az NFL történetében az újoncok között (74,4%) és ha a dropokat nem az ő számlájára írjuk, hiszen incomplete passzként vannak elkönyvelve, akkor 83%-os lett volna ez az érték. Bámulatos.
A 20 yardnál hosszabb játékokban az alábbi két játékos volt a legjobb az első fordulóban:
Mély passzoknál Mac Jones teljesítménye:
Aki még szeretne csemegézni, vagy finomhangolni, annak az alábbi két táblázatban akadnak olyan adatok, ami kedvére való lehet. Az biztos, hogy play action terén és a screeneknél még van mit fejlődni. Láthattuk a Dolphins ellen is leütöttek pár screen átadást a védők. A play action meg eleve egy olyan elem az újoncoknál, ami erősen kérdőjeles. De kétségünk ne legyen afelől, hogy Jones fejlődni fog ezekben hétről-hétre.
Itt pedig részletes bontásban vannak az átadásai:
És bár mindegyik rookie QB dobott TD passzt, az összkép alapján viszont egyértelműen a mi fiúnk emelkedett ki közülük. Ne hagyjátok bedőlni magatokat a yardoknak, amik garbage timeban születnek és a TD számnak, amik szintén már egy gyengébb védelem ellen jöttek össze. Többször hangsúlyoztam már, nem a box score statok számítanak, hanem a mutatott játék és a következetesség.
Az újonc társakkal szemben
Jones amúgy a nagy nyomás ellenére volt parádés és blitz ellen újoncként 14/18 és 124 yard, 1 Sack mellett. Nyomás esetén pedig 7/10 és 71 yard 1TD mellett. Azt hiszem, aki fanyalog az másik meccset nézett. A draft első két választása jelentősen elhalványult mellette.
Sokan felhozzák, hogy Jones sokáig tartogatja a labdát. Én nem tudom ezt honnan veszik, mert konkrétan top5 volt az első héten is átlagos zsebben töltött időben. A PFF 2,5 másodpercnél húzza a határt, ami alatt és felett már külön értékel. Lényegi különbség az egy hátra passz ezekben, így azokat külön nem mutatom meg. De az average adatok itt vannak:
A támadófal
És nem csak Jones lesz jobb idővel, de a támadófal is jobb lesz ennél úgy általában, ami újabb lehetőségeket biztosít majd a szép reményű újoncnak. Mondjuk rá is fér az egységre a javulás, mert komoly bajban voltak szinte az egész mérkőzés alatt. A képeken a gradeket láthattátok korábban a csoportban, nagyon mást nem mondanék róluk. Peti kitért a stuntokkal való problémára a Wynn-Onwenu kapcsolatnál, de ebben biztosan lesz előrelépés hétről-hétre és stabilizálódni fog a teljesítményük. Ellenben nagy kérdőjel a fal összetétele, ha Trent Brown hosszabb időre kidől a sérülése miatt.
Nagy a variációs lehetőség
Alapból Justin Herron a next man up elv alapján a soros, de ő eléggé megégett vasárnap. Yodny Cajuste megint maródi, így az új szerzemény lehet kezdő a jobb oldalon. Azonban egy olyan megoldás is elképzelhető, miszerint Ted Karras érkezik csatasorba bal oldali guardként és Michael Onwenu kerül ki megint a jobb oldali tackle posztjára. Én lehet ezt stabilabb megoldásnak látnám, mint Yasir Durantot. Akivel amúgy nagy probléma nem volt a Delfinek ellen és a Jets sem tűnik megugorhatatlan DLinenak számára. Viszont amennyiben Brown hetekre kidőlt, akkor inkább védje ott Onwenu az újonc hátsóját. Itt jegyezném meg, hogy Jones parádésan lépett fel többször is, nagyon jól mozgott a zsebben, így a szélről érkező nyomást jobban tudja kezelni, mintha a fal közepe zuhanna össze. Szóval emiatt lehet mégis jobb, ha Onwenu marad a bal guard és inkább a szélen legyen kisebb fogás rajtunk.
A Fumble és a kutyaház
Rhamondre Stevenson és Damien Harris esete különbözött. Harris nem követett el semmi olyat, amiért büntetni kellene, vagy a fejébe kellene vésnie bármit is alaposan. Stevenson viszont nagy nyugalommal tápászkodott fel az eset után és eszében sem volt küzdeni a kipattanó labdáért. Lehet úgy érezte lent volt már és nem fumble, de akkor is inkább próbálja meg visszaszerezni és a ne bírókon múljon a szituáció sorsa. Ezért kaphat az egyik fegyelmezést, a másik meg nem. Amúgy Stevenson a passz blokkban kritikán aluli volt, mindössze 9-es PFF grade, és nagyjából egész preseasonban erről hadováltam, hogy ez szokott lenni a gond az újonc futókkal. Nem csak az a lényeg, hogy halad a labdával, hanem passzjátékoknál komoly protection feladatokat kell ellátni.
Harris védelmében pedig egy olyan játékost hozok, aki könnyen lehet, hogy idővel Hall of Famer lesz. De ha mégsem, akkor is kivételes pályafutás áll mögötte és a csapatunkban is kiérdemelte a megbecsülést.
Corey Dillonról van szó, aki 20. az All Time listán futott yardokban (11,241), a futott TD-ket tekintve a 18. az All Time listán (82). A Bengals történek legtöbb yardot futott játékosa (8,061). A Pats történetében az egy szezonban futott legtöbb yard fűződik a nevéhez (1,635) Azon négy NFL játékos egyike, aki első 6 szezonjában is elérte az ezer yardot. És SB győztes a Patriots színeiben.
Egy ilyen hallhatatlan játékos is háromszor elhagyta a lasztit a vörös zónában a nálunk eltöltött rövid ideje alatt. Így azokat a vélekedéseket, hogy majd jobban fog figyelni a játékos, meg majd most megtanulja egy életre, ezt felejtsük el. Ezek arra vonatkoznak, amikor a futó technikai hibát vét (lóbálja a labdát, nem szorítja a testéhez rendesen, lenne lehetősége két kézzel ráfogni, de nem teszi, a védőhöz képest belső kézben próbál vele haladni) vagy mentalitásban mutatott hiányosságot (nem küzd a kiesett labdáért, nevetgél az eset után). Damien Harris esetében egyik sem volt jelen, TD-ért ment előre, a védelem meg nagyszerűen szerelt. Ha ugyanezt a mi védelmünkből teszi meg valaki, akkor most ő lenne a hős, hogy mekkora játék, micsoda védekezés, tanítani való megmozdulása. Valóban az volt. Biztosan lesz a karrierje alatt ilyen elvesztett labdája Harrisnek is. Sajnos a vörös zónában is.
Az elkapók
Rövid és gyors értékelésre van szükség náluk. Minden a legnagyobb rendben. Én továbbra is azt mondom, hogy ők alkalmasak a feladatok megoldására és majd jön Harry is még hozzájuk. Kendrick Bourne esetében az a szurkoló aki csak a statisztikákat nézi az becsaphatja magát. Ugyanis volt 3 nagy játéka is a meccsen, amik 10+ yardos előhaladást eredményeztek volna, de egy csapattárs szabálytalansága miatt vissza lettek fújva. És blokkolásban nagyon jól teljesített. Tudom az elkapás a látványos elem, de nem győzöm hangsúlyozni azt a tényt, hogy minden játékosnak a tévéből látható nagyon emészthető megmozdulásain túl is igen komoly feladatai vannak. A teljes értékeléshez ezeket is figyelembe kell venni.
Íme a játékosok egyéni értékelése:
A párharcokat, akár egyesével, vagy külön játékos specifikusan is érdemes megnézni, de ezzel most nem fárasztok senkit sem. Sok újat nem lehetne mondani jelenleg a mi szintünkön.
Tight end poszt 31-35
Akad itt pozitívum és negatívum is egyaránt. Elsőként a legfontosabb adatot tárnám elétek, miszerint tavaly egész évben mindössze 31 két tight endes felállásunk volt. Ezzel szemben az első héten 35 ilyen felállást láthattunk a csapattól. Alaposan fejre állt a világunk, nem csak Jonnu Smith.
Ez gyökeresen változtatja majd meg az elkapók megítélését is, hiszen jóval kevesebb lehetőségük lesz egyenként is a pályára kerülni. A tight endeknek pedig dominálni kell a játékok során, akár a futójátékban segítenek, akár a passzjátékban kapnak szerepet.
Ebből egyelőre a darabszám a snapek alapján (35) és az elkapások alapján megvolt (8). De hiába kormányozta el Mac Jones a támadósort a vörös zónába, ha ott többnyire meghalt a tudomány. Ugye 5 alkalommal jártunk arrafelé a 8 driveból amit vezethettünk a mérkőzésen. Ebből 1 TD, 3 FG és 1 fumble jött össze. Talán itt mutatkozik meg legjobban Edelman hiánya, ezt az űrt idővel betöltheti a 3 tight end, elsősorban nyilván a két szabadügynök. Ha ez megoldódik, akkor hatékonyabb lesz a támadásbefejezésünk is, és 17 ponttal többet nem vernek meg minket.
Sem Henry, sem Smith nem volt kiemelkedő, de nem is lehet a nyakukba varrni komoly hiányosságokat. Meglátjuk mit produkálnak a Jets ellen, hiszen ott egy könnyebb védelem ellen kaphatnak lehetőségeket.
A védelem
A védelemben a front7 elég jól karistolt, de azért Lawrence Guy megint piros közeli értékelést kapott a PFF-nél. Guy már az előszezonban is lefele lógott ki a bivaly erős frontból, és nagyon kérdéses ez a formahanyatlás. Remélem mihamarabb stabilizálja a játékát, mert egy jó Guyra nagy szükségünk van a fal közepén.
Christian Barmore a futás ellen még nem volt elég hatékony, de a passzjáték ellen már most látni lehetett a hozzáadott értékét. Ha pusztán azt nézzük, hogy első évében egy Adam Butler 2.0 is elég lenne tőle a többiek jelenléte okán, akkor azért látjuk, hogy ennél sokkal nagyobb fegyver lesz ő már ebben az évben is. A későbbiekben pedig komoly DLine vezér szerep hárul majd rá.
Kyle Van Noy kihagyja a Jets elleni találkozót, ami Zach Wilson mobilitását tekintve kisebb problémát is jelenthetne, de talán Josh Uche kiváltja az ő feladatait a mobilisabb QB ellen. Eleve értetlenkedtünk a közös nézésen a Bentley vs RB felállásokkal kapcsolatban egyértelmű passz szituációknál, amikor Uche lábon is képes tartani a futót, ellentétben Bentleyvel, akinek nem ez az erőssége.
Mivel a Jets támadófala elég gyengécske teljesítményt hozott egész nyáron, így akár mészárlásra is készülhetünk a nyomás és QB ütlegelés kapcsán. A Jets futóegysége sem annyira erős, így Chase Winovich is hatékonyabban és többet lehet a pályán. Azt is nehezen értettük, hogy a Miami ellen egyértelmű futójátékoknál, miért Winovich volt fent, akinek ebben jelentős hiányosságai akadnak.
A secondaryben Joejuan Williams továbbra is hatalmas kérdőjel. Én mondjuk DeVante Parkerrel szemben elvesztett játékai miatt nem írnám le, Parker korábban már Jacksont és Gilmore-t is beültette a hintába alaposan. Viszont továbbra sem vagyok meggyőzve, hogy Williams alkalmas lesz a szélen helytállni. Ellenben Millsnek volt egy látványos játéka, amire nagy szüksége is volt, hiszen alaposan lehagyta őt a villámléptű Dolphins játékos. A bravúr azért kellett, mert lemaradt.
Jaylen Waddle tarthatatlan volt, és elég komoly gondjaink lesznek vele a további találkozókon is. A szintén nagyon gyors Jonathan Jones is csak bottal ütötte a nyomát többször is. A futók bevonása ellen pedig egyelőre nem volt ellenszerünk.
A safetykre nem lehet panasz, hiszen McCourty, Dugger és Phillips is jól játszott. Többször is nagyon jól léptek fel és akadályozták meg a játékokat. Tényleg csak egy Gilmore visszatérésre vagyunk a nagyon jó hátsó vonaltól.
Folk bevágott mindent, amivel IR listára is küldte Nordint. Így a fiatal játékos nézheti az öreg rókát, hogy kell konzisztensen berugdosni a lasztikat 50-en belül.
A következő meccs
A Jets ellen ismét 100 yardos Harrist vizionálok, amivel szemben szintén magabiztosan fogjuk a futást és nem adunk esélyt a kontrollra. Talán 100 yard alatt marad a teljes Jets a földön. Passzjátékban a visszatérő Crowder okozhat gondokat, de Keelen Cole is parádézott már ellenünk korábban. Mimms egy játékban volt használva, abban remekelt. Corey Davist meg a mi sorainkban is el tudtuk volna képzelni a free agency megnyitásakor, és Elijah Moore is virgonckodhat a slotban. A tight endeket a Miami ellen is többnyire elvettük, így ott kevésbé számíthatunk problémára.
A Jets elkapók értékelése az első forduló alapján:
És bár Belichick nagyon durván jól áll újonc QB-k ellen. Konkrétan a legutóbbi 15 meccsét megnyerte ellenük. Azért a levegőben okozhatnak károkat nekünk a Jets részéről. Ha a nyomás tudja zavarni Wilsont, és nem hagyjuk kimozogni a zsebből, akkor a csapdák működhetnek és lehetnek eladott labdák a részükről.
Kis számmisztika
Az elmúlt 20 szezonban 4 alkalommal kaptunk ki a nyitóhéten (2001, 2003, 2014, 2017).
Valaki felfedez összefüggést az évszámok között? Ha segítségre lenne szükség, akkor máris elárulom. Mindegyik évben Super Bowlba jutottunk, az első hármat meg is nyertük. Szóval előfordult már korábban is, hogy kikaptunk a szezon kezdetén.
A további találkozók:
Az ESPN FP Indexe alapján a következő hetekben illene jól szerepelnünk. Legkorábban a Chargers ellen lennénk underdogok, ami azért meglepő, mert a Brady vezette Tampa ellen is kaptunk 48%-ot. Mondjuk ki ismerné jobban TB gyengeségeit a mi stábunknál?
Bárhogy is alakul az idei év, elégedettek lehetünk majd a csapat fejlődését látva!
