Eléggé gyengélkedik a támadófalunk, ami azért nagy mértékben befolyásolja Mac Jones döntéseit is. Bill Belichick a labdabiztonságot mindenek elé helyezi, így az újonc inkább a gyors és biztos rövidebb megoldásokat favorizálja. De vajon tényleg ennyire gyenge a falunk eddig?

És ha már statisztikai adatokat hozok, akkor más egységek kapcsán is érdekes számokat láthatunk.

Ami elsőre szembetűnő a közvetítések alatt, az a fal két szélének bizonytalansága. Trent Brown kiválása után a jobb oldal teljes mértékben széthullott. Pedig Justin Herronban az előző év után jogos bizodalmunk lehetett, hogy pár találkozón azért helyt tud állni. Mivel ez nagyon nem jött össze és nem csak a nyomás, de sackek is érkeztek Jonesra, így Yasir Durant hamar a kezdőben találta magát. Az sose jó jel, ha a 4.számú tackle szerepel a snapek zömében és bizony nem is volt benne sok köszönet.

A meglepőbb eset az inkább Isaiah Wynn kapcsán merülhet fel. Az első körös választottunk egyelőre az idei évben keresi önmagát a bal oldalon. Lehet ennek az oka, hogy Joe Thuney távozott mellőle és Michael Onwenuval egyelőre nem alkotnak összeszokott párost. A stuntok ellen látványosan zavarban vannak, és előszeretettel használják ezt ellenük egyelőre. Remélhetőleg az idő előrehaladtával ez a páros stabilizálja a kapcsolatát és mielőbb a megszokott szintet hozzák.

A PFF értékelésében sem állnak jól. Sem egyesével, sem egységként nem igazán domborítanak, ha az összképet nézzük.

Mondjuk Onwenu a Guardok között a 4.legjobb a futásblokkolást tekintve, amennyiben kivesszük a mindössze 7 snapet jegyző Dolphins játékost, akkor a harmadik helyen lenne. Shaq Mason pedig a 24. a rangsorban, szóval a belső futásoknál a két guard hozza azt, ami elvárható tőlük.

De akkor miért nem tudunk ott haladni?

David Andrews egyelőre nem dominálja a párharcait futójátékok során, ami elég kellemetlen meglepetés. Még kicsi a minta a két mérkőzéssel, de Andrews az újonc évét leszámítva nem volt ennyire rosszul értékelve futójátékok kapcsán.

Itt tehát szükségszerű lesz az előrelépés, különben ez a játékelem nagyon döcögni fog. Ezt pedig nem engedhetjük meg magunknak, hiszen erre épül az offense egy darabig még.

A két Tackle poszton sem kápráztatnak el minket a játékosok, mert mind a hárman liga alja szintet tudnak felmutatni.

Yasir Durant a 47. helyen tanyázik a maga 60.3-as futásblokk gradejével. Isaiah Wynn pedig a 81. besorolást kapta az 50.8-as értékelésével. A harmadik jó madár Justin Herron pedig a 84.helyen található 50.1-es statisztikai adattal a neve mellett. Mondjuk Trent Brown sem kapott túl sok jót a portáltól azon a pár snapben, amiben osztályozták.

Mit lehetne tenni a siker érdekében, ha ennyire nem tudunk sem belül, sem kívül haladni, mert a falunk nem tudja folyamatosan támogatni az előrehaladást? A megoldás egyszerű, kapjanak támogatást a tight endektől!

Lássuk, mit tud a Henry, Smith páros hozzátenni ehhez a játékelemhez:

Láthatóan nem sokat. Egyelőre ez egy nagyon látványosan nem működő kivitelezés, amiben sokkal fontosabb lesz előrelépni, mint a mélységi passzjátékban. Az előző bejegyzésben már utaltam rá, hogy Jones rövid passzos dink&dunk játéka elsősorban a futás kiváltása, vagyis a futójáték hiánya miatt szükségszerű. Az alapkoncepciót nem engedhetjük el, nem mehetünk bele pontpárbajokba, mert a védelem és a támadósor is egy lassabb tempóra van berendezkedve. A Defense limitálja az ellenfélnek adott minimálisra szorított labdabirtoklási időben a nagy játékokat, ezáltal is lassítva a gyors támadókat, és a labdaszerzés esélye mindig ott lesz a levegőben. A támadók pedig kontrollálják az órát, és majd minden támadásból igyekeznek pontokat szerezni, akár csak Field Goal formájában is, minimális kockázat mellett, hiszen a védelem tartja a frontot a kevés bekapott ponttal.

Ha nem tudjuk pörgetni az órát, lent tartani az ellenfél támadóit, akkor ez a felfogás hamar darabjaira esik szét és a labda mindkét oldalán olyan nyomás érkezik a játékosokra, ami a komfortzónákon túl lesz. A védelemnek folyamatosan fent kell lenni, nem engedhet mezőnygólokat sem hátrányban, a támadóknak meg nagy játékokat kell csinálniuk, ráadásul rövid idő alatt. Pont ennek ellenkezőjére vagyunk berendezkedve. A futás nagyon fontos lenne, hogy végre meginduljon konzekvensen egész meccs alatt és nem csak időszakosan.

A passzjátékot is behatárolja a fal teljesítménye, ennek pedig hangot is adnak a szurkolók a mélységi játékokat hiányolva. Ha a futás támogatásra azt mondtuk nem áll stabil lábakon, akkor mit mondjunk a passzjáték esetében?

Itt legalább a center poszton kiváló teljesítmény kerül be a közösbe. David Andrews tartja a frontot becsülettel a maga 80-as gradejével a 15.helyen az egész ligát figyelembe véve. A posztján pedig J.C.Tretter mögött a 2.helyen áll passzblokkolást tekintve. Guard és Tackle viszont nincs a top25-ben a posztján a Patriots csapatából, mármint olyan játékos nincs, aki minimum 3 ilyen feladatot kapott, mert Trent Brown a 23. a listában, de mindössze két játék erejéig tudtuk igénybe venni passzjátéknál a tudását.

Elég hervasztó a helyzet két meccs után. Ráadásul egyértelmű passz szituációkban még jobban kijönnek a hiányosságok és konkrétan az Onwenu, Mason, Wynn trió vöröslik az értékelés kapcsán. Tehát ezért is fontos lenne a korai downokon futni, vagy a rövid passzal haladni, mert a hosszabb játékok esetén úgy engedjük át az ellenfelet, mint a szita. Nem véletlenül a hot route, a screen és a checkdown passz a fő mentsvára Mac Jonesnak.

A Jets ellen is megmutatkozott ez a hiányosságunk, és elég jól illusztrálja majd a passzjátékunk behatároltságát, az alábbi grafikon:

Jól látható, hogy a liga átlag 4.52 yard. Ehhez képest a mi irányítónktól átlagosan 3.98 yardra volt Sheldon Rankins, de a másik három játékos is bőven az átlagosnál közelebb került Mac Joneshoz. Miközben nálunk csak két játékos, Josh Uche és Christian Barmore ólálkodott az átlagosnál közelebb a meccs nagy részében Zach WIlsonhoz. Ugye, ha a QB-nak állandóan a képében van az ellenfél, akkor elég nehéz nagy játékokat keresni, és várni a kibontakozó mélységi útvonalakat.

Ezek a számok csak még jobban emelik Mac Jones teljesítményét, aki ilyen nyomás mellett és hatékony futójáték nélkül nyomja a gázpedált a sebességi korlát betartásával, nehogy idő előtt leintsék a labdáit. Nem véletlen, hogy James White beelőzte a snapek számában az első számú futót Damien Harrist. Na nem azért, mert White többet futna, hanem mert nem tudunk futni és a rövid passzjáték váltja ki a futást!

Látható a snapek, futások, célbavételek száma. Ha ezek után valaki még mindig kételkedik abban, hogy Mac Jones nem tud mélyre dobni, és azért nem teszi ezt, mert a OLine és a nyomás általi körülmények nem teszik lehetővé, és megelégszünk a "könnyű" előrehaladással, annak nem tudom milyen bizonyosságot tudnék még mutatni. Ezt tudjuk üzembiztosan, ezért ezt játsszuk. Jelenleg nem kellett több, felesleges lett volna kockáztatni.

Még egy adalék ehhez, aztán áttérek a védelemre. Az alapfelfogásunk szerint többet futnánk, mint passzolnánk. Előnyben ez akár nagyon eltolódhatna a futás javára, már ugye ha működne az a játékelem. Konkrétan nem lepődnék meg egy 60-40%-os arányon, vagy esetenként akár 65-35%-ot is eltudnék képzelni a meccs képétől függően a futás javára. Ehhez képest van ez:

Nem hiszem, hogy ezzel a koncepcióval érkeztünk meg a szezonba. De ez van, alkalmazkodunk, erről szól ez a sport és próbálunk kompenzálni. Szerencsére Mac Jones jól teszi a dolgát, nem vállalja túl magát és nem is hajtják ebben előre ostorral. Sokadjára mondom, a rövid passzos játékunk a nem működő futójáték helyett van. Ezt támasztja alá az is, hogy előnyben is passzolnunk kell többnyire.

Mac Jones pedig halálos pontossággal dolgozik és tényleg hihetetlen mennyire biztosan hozza ezeket a játékokat. Szerintem az adjusted 80% feletti értéket senki nem vizionálta volna tőle az első két hétre a draftolása pillanatában.

Ráadásul amíg ellenünk látványosan nagy a szeparációs érték eddig, pedig mindenki dicséri a secondaryt, addig a mienk mindig kisebb, mint az ellenfeleké. Ennek az oka a játékhívásban is rejlik. Amíg mi a csapat és a QB erősségei építünk, addig az ellenfélnél nem vették figyelembe, hogy Zach WIlson bajban lehet egy jobbnak számító NFL védelem ellen. Hiába szeparálódnak a srácok, ha azt a labdát oda is kell dobni. Újabb adalék arra, hogy segíti a playcallal McDaniels a folyamatos haladás lehetőségét, és hogy veszi el Mac Jones az olcsó játékokat.

Mint látható, sokkal hatékonyabban szakadtak el a Jets elkapói, sokkal nagyobb területei voltak Wilsonnak, hogy sikeres átadásokat hajtson végre. És a nyomás is kisebb volt rajta. Mégis a mi irányítónk hozott jó döntéseket.

Az átlagos szeparációs érték most 2.88 yard. Ehhez képest a Jets 4 elkapója is 3.94 yard felett volt, de Corey Davis is 3.54 yardos értéket tud felmutatni. Ezért írtam korábban, amikor tavaly ekézve lett a WR sorunk ebből a szempontból, hogy önmagában ez az érték nem fogja megmutatni a tutit, mert a sikeres elkapáshoz nem csak ez szükséges. Nálunk Kendrick Bourne szeparálódott a legjobban a receiverek közül, de érdekes módon őt veszik elő leginkább a szurkolók, hogy nem elég jó. Hunter Henry pedig egy alkalommal olyan egyedül volt, hogy azt maga sem hitte el. Jones egyből oda is hajította.

És akkor van akinek hiányérzete van ezek után Mac Jones esetében?

Ugyanezt fogalmaznám meg a védelem kapcsán. Nézünk, de nem látunk. Konkrétan olvastam olyat, hogy nem elég éles, nem elég jó ez a defense. Hogy nincs nyomás az ellenfél irányítókon és Judon mintha beteg lett volna, mert nem volt valami éles. Sőt, Josh Uche is kritikus megjegyzéseket kapott, hogy csak a végén villantott.

Amennyiben a konkrét sack lenne a lényeg, még el is tudnám fogadni az érveléseket. De Judon konkrétan beköltözött az ellenfél backfieldjére, futni se nagyon mertek felé. És igaz, hogy inkább a jobb oldali tackle ellen virgonckodik ez a páros, de az NFL-ben jelenleg kevesen tudnak hatékonyabban nyomást generálni az edge rusherek közül. Ha a minimum 3 snapet kapó játékosokat nézzük, akkor konkrétan a top3-ról beszélünk az esetükben a PFF Pass Rushing Productivity számai láttán. A táblázatban a PRP oszlop.

Tehát nem csak az számít sikeres feladatmegoldásnak, amikor a fotelből is látjuk, hogy az irányítón hempereg valamelyik end, hanem az is amikor a nyomásuk miatt az ellenfél ütemet veszít, az adott kulcsot nem tudja olvasni a QB, idő előtt szabadulnia kell a labdától és nem tudnak kialakulni a kedvezőtlen párharcok, útvonalak.

Szóval akkora baj azért még sincs. De amennyiben mindenképpen kritikát szeretnénk megfogalmazni ebben a szegmensben, akkor talán a Left Tackle elleni feladatmegoldást mondanám. Hiszen amíg a PRP a jobb oldalt támadva 35.7 és 25.9 az esetükben, addig ugyanez az érték a bal oldal ellen 15.0 és 0.00. Így itt blitzekkel lehetne hatékonyabbá tenni a pass rusht, vagy szituációs játékost, például Chase Winovichot bevetni többször. Bár egyelőre az ő 5.6-es PRP-je se valami hatékony a bal oldali tackle ellen.

Ami viszont egészen biztosan kritika, az a szélső futások megállítása. Ebben egyelőre Uche sem villog, és Judont is többször kivették szépen felrajzolt játékokkal. De a nem túl acélos Jets futók is lubickoltak a Tackle külső vállakon biztosított lehetőségek kapcsán.

Jól látható, hogy középen fogjuk a lehetőségeket, de a szélen egyelőre van gond. Ezt egy gyors linebacker sor orvosolni tudná, de Bentley nem tud időben kiérni oda, Hightower lassúnak tűnik továbbra is, Van Noy most nem is volt, a safetyk pedig inkább a tight endekkel foglalkoznak. De már volt példa rá, hogy Dugger és Phillips is nagyszerűen lépett fel és akadályozta meg a játékot. Itt még lesz dolga a stábnak, hogy minden fogaskerék a helyére kerüljön.

A Cornerback egység kapcsán egyetlen összehasonlítással szeretném szemléltetni Stephon Gilmore fontosságát. Mindig aggódok, amikor a játékhívás kapcsán zónázást látok nálunk. Szerintem az emberezés nálunk hatékonyabb és abban erős az egység is. A PFF számai ezt szintén alátámasztják:

Miközben zónavédekezés esetén nem annyira hatékony a brigád:

Amennyiben Gilmore visszatér, több és bátrabb man coverage érkezhet, ami segíti majd a pass rush sikerességét a sackek számát tekintve. A védelemben így bőven lesz még előrelépési lehetőség, már amennyiben az egykori DPoY visszatér és hozza a megszokott formáját.

Addig viszont a Saints ellen újra a rövid és gyors passzokra fogunk támaszkodni és próbáljuk majd a védő oldalon alaposan megtámogatni a támadókat, és tartani a frontot, hogy ne kerüljön extra nyomás rájuk. Ehhez persze nem ártana, ha végre a támadófal is megérkezne a szezonba és végre egy hatékony futás és passzblokkolást tennének be a közösbe.