Legutóbb szabad hétvégés volt a csapat, így kicsit kitolódott a válasz a kérdésre. A Titans elleni borzalmas vergődés után megint kongatták a vészharangokat a népek. Akadt köztük pánikoló, pánikkeltő és sötétben tapogatózó is egyaránt. A közös nevező az idei év elmeszelése volt, de természetesen ismét akadtak dinasztiatemetők is szép számmal. De vajon tényleg ekkora a baj?

Természetes jelenség, ha egy uralkodó dinasztia bukását várják a letaszítottak, vagy azok akik frissességre, új impulzusokra vágynak. Az egész liga így van kitalálva, a körforgás biztosított és itt nem tud kialakulni a gurulós focihoz hasonló hegemónia évtizedekig, évszázadokig. Ezért óriási fegyvertény, amit a Patriots lassan 2 évtizede véghezvisz. Dacolva a körforgást biztosító elemekkel, évről-évre sikerül áthidalni azokat a buktatókat, ahol a többi franchise kivétel nélkül elhasal. Persze majd nálunk is jön egy Tom Brady nélküli éra, ahol bőven hasalhatunk, sőt kúszhatunk a gödör alján. De Jimmy Garoppolo személyében, már ezt az utódlást is megoldottnak láthattuk egy ideig. Akár előszedhetünk még egy hasonló kaliberű játékost a zavarosból. Ne feledjük, amikor ezt kapásból lesöpörnénk az asztalról, mint lehetetlen küldetés, hogy Brady hatodik, míg Jimmy második kör végén lett kiválasztva. Tehát bőven nem első körös talentekről beszélünk, akiket csak a draft elején lehetne kiválasztani. Sőt Garoppolo esetében még a Pats tábor is megosztott volt és többnyire nem kedvelte azt a picket akkor. Ugye-ugye, megint egy degradált pick, ami akár a franchise jövője is lehetett volna 15 évre..de hát az armchair szakiknak nincs mit bukni a véleményalkotáskor, még a fotel lábát sem.. Miközben a döntéseknél Belichick a franchise és saját sorsát viszi a vásárra. És a döntések összessége meg kiad egy két évtizede húzódó siker sztorit. Egy siker sztorit aminek már rengetegen várják a végét..így aztán minden kis koppintásnál, földindulással felérő dolgokat látnak bele az eseményekbe.

A Titans ellen az egész csapat mélyen a tudása alatt játszott. A kick offtól számítva már érezhető volt, ez nem az a nap. Rengeteg idegesítő nevetséges baki jött a hibás megoldások mellé. A felkészítésnél a stáb a  támadóknál, a védőknél és a speciális egységnél is nagyon elszámolta magát, olyan részegységekről ne is beszéljünk mint a Scarnecchia vezette támadófal. Borzalmas volt nézni azt a kilátástalanságot, amit a labda mindkét oldalán, és a partvonal mellett felvonultattunk. Szokás szerint képtelenek voltunk váltani és ez egy újabb botrányos teljesítményhez vezetett. Mielőtt tovább ecsetelném, amit már mindenki kivesézett az eltelt másfél hétben, kitérnék egy iskolai példára: Adott egy kitűnő tanuló, aki általában jelesre felel. Majd az egyik nap felkészületlenül éri a feladat és kimehetne hebegni-habogni egy kettesért, hármasért..de jobb, ha beismeri, tanár úr kérem én nem készültem. Megkapja az egyest ugyan, de ahogy egykoron egy gimnáziumi tanárom rávilágított, jobb benyomást tesz a tanárban az összképet nézve egy olyan egyes ami nem a tudást tükrözi, mint a tudást tükröző közepes eredmény. Én legalábbis így cselekedtem a gimnáziumi évek alatt. A Patriots ezt nem teheti meg, és próbált küzdeni a kettesért, hármasért, de a teljesen elhibázott felkészülés miatt esély sem volt rá. Én nem látok bele ebbe a vereségbe többet és azt gondolom nincs is ebben több. Nem hasonlítható a Jaguars ellenihez és kicsit hajaz a Lions elleni mérkőzésre. Azonban egy évben két ilyen mérkőzése kb mindig volt a csapatnak. Persze volt olyan, hogy az utolsó másfél percben az ellenfélnek is köszönhetően visszajöttünk két labdabirtoklás hátrányból. Ezt emiatt a legtöbben nem ilyen meccsnek veszik, pedig az pont ugyanilyen botrányos felkészülés és kivitelezés volt. De nyilván nem lehet az ilyen meccseket mindig megfordítani, legtöbbször pont az lesz a végkimenetel, aminek lennie is kell.

Akik aggódnak a csapat miatt, vagy akik a hanyatlás első-, másod-, harmadfokú jeleit vélik felfedezni, azoknak üzenem: Az idei évben a legerősebb kezdő 11 az offense oldalán mindössze 22!!!!! snapet tudott együtt játszani. itt olvasható erről bővebben

Tom Brady, James White, Josh Gordon, Julian Edelman, Chris Hogan, Rob Gronkowski, Trent Brown, Joe Thuney, David Andrews, Shaq Mason, Marcus Cannon

Ha ehhez hozzávesszük, hogy még Michel is többnyire maródi volt, akkor azért nem tűnik annyira reménytelennek, hogy ha sikerül egészségesnek maradni, ezzel a társasággal fel tudjuk venni a versenyt a jelenleg konferenciákat vezető csapatokkal. Akik közül a Chiefset éppenséggel meg is vertük és ha a Titans ellen nem bénázik a brigád, máris mi lennénk az első kiemelt helyén. És azt azért megmagyarázhatná azt valaki, hogy mi így szedett-vedetten megverjük a KC-t, mégsem bízunk a csapatban, ha újra játszanánk. Mintha valami lehetetlen küldetés lenne. Azért, mert egy másik csapat ellen nem játszottunk jól, nincs összefüggésben azzal, hogy egy harmadik gárda ellen, hogy fogunk teljesíteni.

Nem igazán értem ezek fényében mi a probléma? Érthetetlen az összehasonlítás a többnyire sérülések nélkül menetelő offensekkel. Ráadásul ez CSAK az alapszakasz. itt nem osztanak érmeket. Egy hibátlan alapszakasz sem ér bajnoki címet. Azt hiszem ezt megtanultuk egy életre.

Tudom, most lehet azzal érvelni, hogy a home field advantage mennyire fontos. Azonban itt jelezném: Belichick eddig 3-4-es mérleget tud felmutatni idegenbeli playoff meccseken. Ebből azért nem az következik, hogy teljesen reménytelen lenne a helyzet, ha nincs meg végig a hazai pálya. Ráadásul én azt sem látom, hogy miért ne tudnánk több pontot felpakolni, mint amennyit kapunk? Amennyiben a Steelers ellen nyerünk, lesz pihenőhetünk a rájátszásban. Ha kikapunk, akkor a wild card körben is érintettek leszünk. Már előre félek, akkor micsoda temetkezés kezdődik a hazai fórumokon..De akkor sem leszünk bajban. És ha kiesnénk az első körben, vagy a másodikban, vagy a konferencia döntőben maradnánk alul, akkor sincs semmi extra. Ugyanis nem lehet minden évben super bowlt játszani. Nézzük csak meg a többi 31 csapatot a kétezres években. Ennek fényében kizárólag ezt sikernek beállítani kész röhej. Vannak ugyanis csapatok ahol az évek alatt rengeteg játékos jöhetett korai körökben, van ahol a jövőt feláldozták a jelenért, és van ahol minden annyira szerencsésen összeállt, ami csak nagy ritkán valósul meg és nagyon rövid ideig lehet egyben tartani. Két évtizedig aligha. Persze ez nem vigasztalja a Pats szurkolókat, akik újabb aranygyűrűt képzelnek el a kedvencek kezén. De ne legyünk vakok, vagy naivak. Lássuk már milyen ellenszélben vitorlázunk ezen két évtized utolsó éveiben. És mindezek ellenére még mindig úgy számolnak velünk, hogy rajtunk keresztül vezet az út.  Közben kinőtt egy új edző generáció, akik alaposan megreformálják a játékot. Most már nem feltétlenül Belichick, Scarnecchia és McDaniels diktálja a tempót. Sok esetben láthatjuk, hogy bizony az ellenfél jobban alkalmazkodik, jobban adjusztál a szünetben és a gameplan a labda mindkét oldalán nagyon jól van kitalálva. Ez nem jelenti, hogy nálunk hanyatlás van, ez azt mutatja mekkora fejlődés van a többi csapatnál. Persze ez nem vigasztal minket, ha oda a szezon, de azért ezt figyelmen kívül hagyni elég nagy botorság.

Többnyire az egy alaptézis a magyarországi Patriots szurkolóknál, mi vagyunk a legjobbak. És ha ez az alaptézis sérül, akkor hiszti, kiborulás, temetés, károgás, lehurrogás jön. Van amikor egy közeg annyira hozzászokik az extrához, hogy teljesen eltorzul az ítélőképessége. Amellett ugye, hogy mindig van olyan döntés, amit jobban kezeltek, jobban megoldottak volna. De valójában az a rengeteg döntés, amit meghozott BB, az adja ki ezt a lassan 20 évet. Márpedig a sikereket látva, aligha kérdőjelezhető meg az összkép. Ezért nem tudok azonosulni, amikor valaki kiemel egy ilyen filozófiánál egy-egy döntést. Mert az vagy nincs hatással az összképre, vagy annyira jelentéktelen kimenetellel bír, amiért kár annyit ásni a temetésnél, esetleg annyira könnyen orvosolható, amennyire képtelennek tűnik a fotelban ülve. Lásd Butler elengedése és idei vergődése, Vagy Michel teljesítménye és fizetése Dion Lewiséhoz képest. De ezeket aztán napestig lehetne sorolni. Ráadásul ha egy sikertelenebb időszak ékelődik be, ami nálunk mindössze annyit tesz, hogy kiesünk a konferencia döntőben, vagy a playoff korai szakaszában, akkor megint nézzünk körbe a 31 másik csapatnál, hánynál cserélnének velünk, hogy ez egy sikertelennek kikiáltott év legyen náluk..Hahóóó! Minden évben. évről-évre új felemelkedő gárdákkal nézünk farkasszemet, és van olyan év, hogy félremegy valami a csapatépítésben vagy átmeneti helyzetről van csak szó az adott évben, DE mi ekkor is ott vagyunk az esélyesek között és rajtunk keresztül vezet az út a dicsőséghez. És ez utánozhatatlan. Ezért bosszantó, ha valaki ezt degradálja azzal, hogy csak a Super Bowl ér valamit.

Szóval volt égszakadás már idén, de még messze nincs földindulás. ÉS idén aligha következik be ilyesmi. Egy playoff vereség nem ilyen esemény, az egy teljesen normális jelenség, ha valaki nem elvakult, elfogult, naiv vagy …. Az akkor kezdődne, ha a szezon végén Brady elköszönne. És utána jöhetne a fejünkre a koppintás, ha a rendszer ezt képtelen lenne áthidalni, olyan szinten, hogy playoff esélyes maradjon a csapat.

De ha eljön ez az idő, akkor sincs semmi olyan, ami máshol ne lenne. Csak ott 3-5 évente köszönt be ez az időszak. Ezért aztán minden Patriots drukker becsülje meg, hogy ennyi ideig kitolódott a sikerszéria és még mindig bőven benne van, hogy sem idén, sem jövőre nem lesz vége.