Mindig is úgy gondoltam, hogy óriási élmény lehet a kedvenc csapatom stadionjában, a Gillette stadionban végigszurkolni egy Patriots mérkőzést..Már jó ideje felkerült a bakancslistára ez a túra és most végre valóra vált ez az álom. Igaz voltak kevésbé álomszerű periódusok a túra alatt, például az özönvíz szerű esőzés, de ezek sem tudták elmosni azt a határtalan örömöt, amit a mérkőzés adott nekünk.

Mikor eldöntöttük a látogatás tényét, gyorsan elkezdtünk szállást keresni, valamint jegyárakat böngészni. Meglepetésükre nem csak az derült ki, hogy Boston nagyon drága város, de az is, hogy a Pats meccsekre bizony három, négyszeres szorzóval kell számolni bizonyos szektorokba a többi stadionhoz képest. De akadnak olyan helyek is, ami tízszeres szorzóval bír a felső sorokban..Viszonylag gyorsan kiválasztottuk a repülőjáratot, és az ülőhelyet, frissítettük az ESTA kérelmeinket, aztán elkezdtünk szállás után kutakodni.

Mivel 5 napot terveztünk eltölteni a városban és szeretünk volna megnézni mindent, amit csak lehet, így olyan elhelyezkedéssel próbáltunk hotelt találni, ahonnan mindenhova könnyen eljuthatunk, biztonságos és jó tömegközlekedéssel megáldott. Mivel korábban már futottunk bele rossz tapasztalatokba, így a célobjektumról minden szöveges értékelést végignyálazva a Buckminster Hotelre esett a választásunk. Nyilván egy Hostel jelentősen olcsóbb, de párként, kevésbé preferálunk ilyen tömegszállást. Ez a hotel a Red Sox stadionja mellett van közvetlenül, az ablakunkból a stadion felső ülőhelyei is látszódtak. A green line metróvonal 1 percre van gyalog, ahonnan 6 megálló a város központ, ahol gyakorlatilag minden nevezetesség elhelyezkedik. Gyalog is mindössze 30-35 perc séta, Andi meg szeret sétálni..a sétáról jut eszembe:

Ráadásul a hotel aljában egy Uno nevű sport bár/étterem is található, ahol tényleg finom és ár-érték arányban méretes fogásokat lehet bekebelezni. Amúgy a szélrózsa minden irányában éttermek vannak, a Red Sox stadion felé tradicionálisabb amerikai konyha, a város centruma felé mindenfelé egyéb nemzet eledelei elérhetőek. Nem kell azon aggódni, hogy korogni fog éjjel a látogató pocakja.

Megérkezésünk utáni első akadály az Uber találkozás volt. A reptérről kilépve már izzítottam is az applikációt, ami már küldte is a fuvarost felénk, de nem sikerült megtalálni egymást. A második próbálkozást már egy intenzív 10 perces telefonbeszélgetés is megtámasztotta a siker érdekében, de ez sem jött össze. Pedig itt már egy méretes fekete helybéli hölgy is besegített, aki kikapta a kezünkből a telót és harsányan az út közepére beállva óbégatott a telóba a sofőrnek a "hol vagy már?" felkiáltásokkal. Az meg csak egy hárombetűs rövidítést hajtogatott, hogy ott vár és lát minket menjünk oda. Egy indiai hivatásos sofőr, 2 reptéri alkalmazott és egy másik uberre váró sem tudott segítségünkre lenni, így elengedtük ezt a drivert is. Harmadik kísérlet előtt, egy utolsó tétova kísérletként egy cigi szünetre igyekvő bajszos reptéri munkást interjúvoltam meg, aki mutatta egyből, ott van szemben az uber váró..kb 400 méterre. Hát ők már ott tartanak, hogy külön droszt van erre a célra, hogy ne legyen a reptéri kijövő részen nagy tumultus a fuvarok beazonosítása miatt. Odasétáltunk szépen, felvettük a várakozó pozit a többi 50-60 emberrel együtt, majd 3 percen belül már a kocsiban voltunk és végre haladtunk a szállásunk felé. Azért egy ilyen 14 órás út után könnyebb logisztikára számítottunk. Utólag persze rém egyszerű és logikus az egész rendszer, csak fura volt, hogy senki nem bírta elmondani hova kell eljutni.

A szállás rendben volt és miután kicsomagoltunk, lezuhanyoztunk elindultunk netet vásárolni, illetve a Pats vonatra jegyet venni, hogy ne aznap kelljen vesződni ilyesmivel. Wyatt már eligazított a vonattal kapcsolatban, így képben voltunk a lehetőségeinkkel. 20 dollár/fő oda-vissza. Ez egy egy órás vonatút, kb 7 ezer ember a fedélzeten és emeletes szerelvények. Csak és kizárólag a meccsre megy, csak a szurkolókat fuvarozza. Azt hiszem 4 megálló van mindössze és nyilván aki a South Stationnél száll fel, annak nagyobb eséllyel lesz jó ülőhelye. Nekünk a BackBay station volt a közelebbi, ez konkrétan 5 percre volt tőlünk, így ott terveztünk felszállni. Már amennyiben vonattal megyünk, mert az Uber sem volt elvetve. Ez ellen a borsos viteldíj szólt, ami ugye rossz idő esetén 110 dollár feletti összeget jelzett. A vonat elleni érv a tailgate party-s részvétel.. Mindenképpen szerettünk volna részt venni ezen, de mivel nagy esőt jósoltak vasárnapra így a biztonság kedvéért megvettük a vonatjegyeket is. Plusz ugye hazafele mindenképp ez a szurkolói vonat a megoldás, és csak retúrjegy váltható. Tervbe vettük a Patriots Place látogatást is, ami a stadion mellett van és a Hall of Fame megtekintését, de a pechszéria részeként, pont a Browns elleni meccsnapon a hallhatatlanok megtekintése lehetetlen volt, ugyanis ezen a vasárnapon és a KC ellenin zártkörű a látogathatóság. Mivel a Boston-i 5 napon kívül még további 8 volt Vegasban, így olyan netre volt szükségünk ami bőven kitart és bárhol tudjuk használni fotó feltöltéshez, videómegosztáshoz, tájékozódáshoz, informáláshoz. Ennek beszerzéseként AT&T, T-Mobile és Verizon üzleteket vettünk célba. Végül a Verizon16 gigás wifi hotspotjára esett a választás, ami tökéletesen működött az egész túra alatt és legközelebb is használni tudjuk, ha újra mennénk a tengerentúlra. Hazasétáltunk, hogy lássuk mi található a környéken és ezzel a pénteket le is zártuk, nem kellett álomba ringatni minket.

Szombaton városnézés volt a program. De előtte a Samuel Adams sörgyár látogatás kihagyhatatlannak tűnt. Egyrészt nagyon kedvelem a nagyon finom söröket, másrészt magam is kacérkodok sörfőzéssel és szakavatott próbálok lenni a témában.

A hoteltől egy deákos átszállással 20 perc orange line metrózásra van az intézmény, kb eltéveszthetetlen a megközelítése. A túra ingyenes és nagyon profin szervezett, a végén a kóstoló alatt mindenki közvetlen és persze jókedvűre kóstolja magát. A tap roomban aztán folytatódik az ízlelgetés, de itt sincs elszállt árképzés. A hangulat pedig emelkedett :) Én egy New England IPA-t és egy OAK Vanilla portert vettem magamhoz iziben..

Kellően felturbózva magam a gyaloglásra, vissza is indultunk a belvárosba. A Freedom Trail útvonalán haladtunk, ami körbevisz a látnivalókon. Itt-ott elvesztettük a vonalat, amit láthatóan több száz turista követ egyidőben, de mindig sikerült visszatalálni az ösvényre egy-egy kereszteződés után. Mókás látvány, ahogy 2-4 tagú egységek a belvárosban próbálkoznak a hatalmas kereszteződések túloldalán rálelni a helyes útra. A Boston Common területén rengeteg mókus tanyázik és láthatóan hozzászoktak az ott pihenő, jógázó, sportoló, nézelődő tömeghez, mert cseppet sem vesznek tudomást az emberekről egészen addig, amíg valaki kajával nem kínálja őket. Ez egy több mint 4km-es túra alaphangon, nem számolva az eltévedéseket és a tökéletes szelfikhez végzett topogásokat, amik minimum megduplázzák ezt a távot, ha valakinek ilyen maximalista felesége van mint nekem :) Rengeteg látnivaló akad a belvárosban és érdemes is időt szakítani ezekre, kis szelet történelem megcsapja az embert, ha kicsit fogékony átérezni a dolgokat. Boston szép és nyugodt város, rengeteg park és tradicionális épület tarkítja.

Vasárnap aztán Game Day!

Megérkezett a jósolt eső, bár előtte nap még azon tanakodtunk, látva a a napsütéses Bostoni eget, hogy talán tévednek az időjósok..de nem. Mire felkeltünk már szemerkélt az eső. Ez még annyira nem is hangolt le minket, hiszen itt vagyunk és hazai meccsen szurkolhatunk, mit nekünk pár esőcsepp. Kiterveltük, hogy Hall of Fame ide vagy oda, mi bizony kimegyünk Uberrel. Ekkor 50 dollárt jelzett a tarifa..Ilyen szemerkélő esőben még biztosan tudunk bandázni a Tailgate partyn a népekkel és készíthetünk fotókat a stadionról, meg Andi kattinthat pár ezret mielőtt meglesz a tökéletes szelfi rólunk a gyeppel a háttérben. Beültünk egy italra az Unoba, hiszen még csak dél volt és túl voltunk az ebéden. A meccs csak 16.25-kor kezdődik, autóval meg kb 40 perc alatt ott leszünk. Mire lehörpintettük a hangulatfokozókat és kijöttünk az objektumból már nagyon szakadt az eső és hát alaposan megdobta az Uber tarifát..így úgy gondoltuk, legyen inkább a vonat. Ebben az esőzésben szétáznánk a parkolóban, ha egyáltalán tartanak partyt a szurkolók. Mivel a jegyünk megvolt, a vonat pedig 14 órakor indult, így nem kapkodtunk és rendeltem még egy roundot..

Az állomásra érve, csak Pats mezes népek százait láttuk. Egyből hozzánk lépett egy rendező, hogy van-e jegyünk, ott tudunk venni és ha van, akkor nyugodtan várakozzunk itt ezen a részen. Persze legközelebb nem hallgatunk rá és beállunk a line1-3 közötti területre, mert mint kiderült ott már ekkor épült a sor. Ami a vonat érkezése előtt 20 perccel már olyan hosszan kígyózott, hogy a hatalmas állomás egész területét behálózta a régi telefonos kígyós játék formájában.

Ezen az állomáson minimum 2-3 ezer ember várakozott. Hozzáteszem se hangos szó, se lökdösődés nem volt. Browns drukkerek is jöttek szép számmal. De végig normális, kulturált volt minden sorban álló..Pedig volt aki 5 perccel a szerelvény érkezése előtt esett be és bizony leesett állal konstatálta, hogy a több ezres sor végének a megtalálása is komoly feladatot igényel számára. A vonatra szállás is zökkenőmentes volt és a keleti állomáson felszálló népek miatt, nekünk a hátsó részeken jutott csak hely. Wyatt felhívta a figyelmünket, hogy így majd erdős részen kell sétálni a stadionnál, mert a vonat olyan hosszú, hogy a közepe már nem fér el a peronnál. Szóval tudtuk mivel jár a hátsó rész, de azt gondoltuk, ez legyen a legnagyobb baj. Így utólag is jó lett volna, ha ez a legnagyobb negatívum ezen a napon.

Már az út 2/3-t megtettük, amikor váratlanul leállt a vonat. Valami szignál probléma volt és várni kellett a javításra. Ez egyre csak csúszott és fél órás várakozásnál már rendőrök jöttek a fedélzetre és szórakoztatták a nagyérdeműt..rekordokat érintő kérdéseket tettek fel a csapatról, meg húzták kicsit a Browns drukkereket, hogy tudják-e mi a csapat mutatója, ha félidőben vezetünk otthon? És hogy nyugodtan induljanak haza, ha Pats előny lenne a meccs felénél..:) Mikor 40 perce álltunk már komolyan kezdett aggódni mindenki, hogy késni fogunk, vagy oda sem érünk egyáltalán..de aztán végre elindult a vonat. Ekkora már özönvíz szerű esőzés tombolt odakint, ami a vonatablakból is félelmetesnek tűnt, nem hogy kilépve onnan. Az ígért 15 órás érkezés helyett 16.05-kor értünk oda és itt még vissza volt a beléptetés, biztonsági ellenőrzés. Mivel jelentős tömeg érkezett egy időben egy kapura, így az már biztos volt, ebben a nagy esőzésben a fotózás elmarad és mielőbb a helyünkre kell jutni. természetesen a mi sorunk haladt leglassabban és az esőcseppek a telefonok kijelzőjén nem segítették a mobiljegyek beolvasását. Ami bosszantó volt, hogy nem félrerakták és egy külön ember foglalkozott ezekkel, hogy haladjon a sor, hanem ott szenvedett egy beléptető ember a szabad ég alatt akár egy emberrel is percekig..Én már menet közben izzítottam a Verizon netet és beléptem a ticketmasterre és mobiljegyeket előkerestem..ugye ezek nem nyomtatható jegyek, csak telefonon érhetőek el, külön mozgó scannercsík védi őket a másolástól. Érdekes, hogy a mi jegyünket a letörölt kijelzőm és a kabátom alatti mutatásnak hála kb 10mp alatt beolvasták..miközben az amcsi átlagszurkoló tényleg ott vergődött percekig az esőben..Ez nagyon idegesítő volt.

Kb akkor jutottunk be, mikor kezdődött a meccs. Nem mondom, hogy gyorsan a helyünkre értünk, de legalább a rámpákon felfele haladva a fordulókból már láttuk a pályán zajló eseményeket..Borotvaélesen hasított a szívembe és elmémbe a látvány amikor a Gillette gyepszőnyegén megláttam a csapatot. Az egész atmoszféra hátborzongató volt és olyan mesebelinek tűnt az egész. Elég fanatikus rajongók vagyunk, így lehet másnak ez kevésbé hatásos..de minket teljesen elvarázsolt az egész látvány és a feeling ami átjárta a stadiont ekkor. A büfével kezdtünk, ami ilyenkor nagyon foghíjas még..gyorsan sikerült Patses pohárban, ami ereklye lett itthonra, egy Samuel Adamset magamhoz venni, Andi meg egy forró csokival próbálta enyhíteni az időjárási körülményeket. A rámpán felfelé konkrétan olyan érzés volt a szélviharban és a zuhogó esőben, mint azokban a filmekben látni, ahol a halászok csuklyás anorákban a tengeren szenvednek a hajóra zúduló eső miatt a viharban..nem túlzok..borzalmas viszonyok voltak.

A helyünkre érve aztán Hightower TD-nél már tombolhattunk és a vizes székek sem zavartak minket az őrületben. Gyorsan akklimatizálódtunk és összehaverkodtunk a szomszédokkal. Andi kedvence Edelman megajándékozott minket egy touchdown elkapással, ami felejthetetlen lesz egész életünkre. Majd egy másodikkal is, amit sikerült telefonra is rögzíteni :)

A szurkolásról, szurkolókról pár észrevétel: A csapatnak kell beindítani a szurkolói gerjedelmet. De ha valami történik a pályán, legyen az bemutatás, szerelés, sikeres passz, futás, vagy akár kiss cam, vagy szurkolók mutatása a kivetítőn, zene lejátszása, akkor egyből lázba jönnek és üvöltöznek. Bon Jovit és egyéb amcsi slágereket egyként énekelnek, ami hátborzongató érzés.

Viszont ha nincs esemény, akkor ülnek némán és kortyolgatnak az italból vagy néznek ki a fejükből és várják az újabb akciót. Egy 50-60 yardos White megiramodás közben földöntúli hangzavar van, majd a play után még kitombolják magukat, de aztán néma csend. Pedig még nem is jött az újabb snap..Szóval itt nincs ilyen soccerben bevett szurkolás, ahol az atmoszférát a szurkolók teremtik meg. Mindenki közvetlen és nyugalomban megvan egymás mellett az ellenfél szurkolóival is akár. Sanu hatalmas kedvenc volt már ezen a meccsen is, egyként ordibálták a nevét az elkapások után, az N betűt megnyomva..Sannnnnnuuu. Egy-egy kihagyott FG nem akkora tragédia nekik, mint nekünk itthon a fórumokon, eredménykövetőkben. A meccs részeként tekintenek rá. Imádják a csapatot, megvesznek bármit ami a Pats logó vagy felirat van. De ahogy vége a meccsnek, úgy tűnnek el a hazafias érzelmek és sietnek kijutni a stadionból, hogy elkerüljék a nagy forgalmat, vagy legyen jó helyük a vonaton.

Magáról a meccsről: Azt gondoltuk szezon előtt, hogy ez két contender csapat összecsapása lesz, így ezt céloztuk meg. A védelem élőben még dominánsabb, mint a képernyőn keresztül. Pedig itt már földön Chubb által tudtak haladni ellenünk. De így is átjött az a hihetetlen egység és magabiztosság, ami szó szerint árad ebből a csapatrészből. Hightower konkrétan mint egy hímoroszlán, úgy uralja az egységet. A snapek között libabőrös érzés volt látni, ahogy viselkedik és irányítja a többieket. Nem arra gondolok, hogy a pöttyös sisak miatt ő az aki többet kommunikál a többiekkel, hanem arra ahogy egy kézmozdulattal jelzi az adott játékos felé a play lezárultával, hogy ez oké volt vagy sem. Több 10 méter távolságból bandukolva is az az ember érzése, hogy őrködik az egység felett. Egyetlen felesleges mozdulata sincs, egyetlen felesleges lépést nem tesz a playek között, nem hergeli túl magát vagy a többieket és mégis átjön az egész kisugárzása minden pillanatban. DMC más. Ő energiabombaként funkcionál és folyamat pattog, ütögeti a többieket. Neki végig jár a szája, dumál, nyomja a sódert, tartja a tüzet. HT meg bandukol és odaint, odanéz és mindenki tudja szidás vagy elismerés volt. És persze amikor ő kinyitja a száját az már tényleg földindulás..A Ravens ellen ugye erre is sor került. De tévén keresztül ez a teljesen ellentétes attitűd a vezéreknél ennyire nem jött át. Gilmore eszméletlen..kb nincs távolság közte és az embere között, szinte lehetetlen megpasszolni akit ő fog. Nyilván 60-70 snapnél előfordul, hogy hibázik vagy hogy az ellenfél ligaelit elkapója éppen elszakad, de YAC így se nagyon tud jönni ebből, mert annyira ott van akkor is. Hihetetlen ahogy olvassa a játékot..és ok ez képernyőn is látható, de az nem, ahogy levált, vagy már jó előre elindul egy-egy játékhelyzetnél és játszi könnyedséggel oldja meg emiatt, a másoknak amúgy megoldhatatlant is. A védelmünket látva az öreg bika, fiatal bika vicc jutott eszembe..Tele vagyunk fiatal, tesztoszterontól duzzadó energiabombákkal, akik meghágnának minden tehenet..van amelyiket kétszer is. Míg van HT, aki meg majd lebattyog aztán szépen elintézi a teendőit ha odaért a feladathoz. És ez az egyveleg DMC-vel, JMC-vel, HT-vel, Gilmore-ral és a fiatalokkal vegyítve, olyan szintű egységet alkot, amiből tényleg árad az erő..

A támadóknál már nem volt ennyire egyértelmű érzés, főleg hogy Tom is hajigált azért mindenfelé. De még így is érződik, hogy kicsoda is ő valójában..A teljes lénye átjön a pályáról és tudom ez nagy szavakkal való dobálózásnak tűnhet, meg a kedvenc iránti rajongásnak..de nem az! Olyan szintű elegancia, higgadtság és erő jön abból a paliból, hogy tényleg esélytelen lehetett a Falcons a végjátékban, mert tuti ők is érezték ezt ott abban a fordításos sikerben..De mondhatnám a tavalyi KC meccset is, mert ezt tuti érzik a védők is. És mindezt még közepes teljesítmény mellett is átjön..mi lehet, amikor tényleg elkapja a fonalat és megvédi a fal? Edelmanre nincsenek szavak..életünk egyik legnagyobb élménye lesz az a 2 TD. A teljes offense energiája összpontosul benne és mindenkire, nézőkre is átragad ez. Sajnos a harmadik kedvenc Gronk már nem volt a pályán, pedig az ő jelenlétét is éreztük volna szívesen..igazából az Ő visszavonulása miatt döntöttünk úgy, hogy a bakilista ezen részét kipipáljuk. Hiszen lehet a szezon végén a másik kettő is elköszön..

Annak ellenére hogy döcögött az offense és Nugent hibázgatott, egy percig nem éreztük hogy baj lehetne, olyan tartást adott a Defense. A játék amúgy sokkal gyorsabb mint tévében és gyorsabban is telik az idő. kevsebbnek tűnik a playek közti és a félidei szünet is. A szakadó esőben is végig kiemelkedően jó hangulat uralkodott, amikor pedig néha alábbhagyott az özönvíz, akkor fotó és videó is készülhetett. A szünetben például mikor a lépcsőfordulónál próbáltunk szelfizni, máris jött a segítség, hogy majd ők megcsinálják a képet. 2-3 ember is egyből önkéntes fotós lett..majd miután megtudták honnan jöttünk, már ment is tovább a hír, hogy nézzétek ők Magyarországról jöttek a csapatért ide..és máris az egész szektor feltartott újat, elismerő mosolyt vagy egy kurjantást küldött..nagyon rokonszenves népség közé kerültünk. Sajnos mi nem szereztünk be átlátszó táskát, így nem vittünk kispárnát a popsink alá, hogy ne a vízbe üldögéljünk. Ennek hozadékaként Andi megfázott elég rendesen és kb a Ravens elleni meccsre heverte ki az időjárás következményeit, ugyanis hazafelé a vonaton a légkondi rásegített a stadion körülményeire.

Másnap még Harvardoztunk egyet a Red Sox stadion után, és végigsétáltunk a nevezetes utcákon. Majdnem beültünk egy baseball meccsre is, ami pont akkor kezdődött mikor a Fenway Parknál jártunk, de mivel szemerkélni kezdett az eső, inkább letettünk róla.

Összességében egy rendkívül izgalmas, élménydús látogatás volt ez. Sajnos az időjárás nem volt partner, csak aznap volt égszakadás és csak a meccs alatt esett ennyire. Bostoniak szerint az év legrosszabb napja volt. Mondanám, hogy nem vagyunk szerencsések..de hülyén hangzana azután, hogy a Gilletteben láttuk TomBradyt, Edelmant a Patriotsot és megélhettünk egy olyan csodát, amire keveseknek van esélye a tengernek ezen az oldalán..ha most visszagondolok, azt érzem, mikor mehetek újra..akár ugyanilyen esőben is :)

A Ravens meccset Vegasban néztük egy kaszinó sport roomjában. Kb 200 ember volt és zömében Pats szurkoló..nyilván mindenki mezben, pats pólóban, sapiban, sállal. Aki már volt a LaFleur szervezte SuperBowl nézésen a sugárban, az pontosan tudja milyen élmény egy ilyen közös szurkolósdi. Annak ellenére, hogy Vegasban nem népszerű a csapatunk, a game day különösebb beszólás nélkül telt. Ami azért fura, mert a Pats-es pulcsimban sétálva hétköznap a Freemont Streeten ketten is alaposan beszóltak..és nem poénból. Sőt volt aki köpött is egyet, igaz nem felém, csak a földre. És volt aki a liftben szállt be mellénk a párjával és nagyon vigyorgott, majd mikor kiszálltak hihetetlen megvető arckifejezéssel odamormogott valami sértőt..Viszont a Raiderst imádni fogják, már most mindenki logós felsőben jár. Több üzletük van a városban és stadion is brutálisan hat a Strip melletti részen. nem hiszem, hogy vendégként könnyű dolga lesz az ideérkezőknek :)

Ha már Vegasban voltunk, hát fogadtunk is a meccsre..na ezzel még tartozik nekünk a csapat :) Bár ugye lőre figyelmeztettek minket a sorban, hogy csak kidobjuk a pénzt az ablakon és a mögöttünk álló úr egyből meg is rakott vagy 3 ezer dollárt a Ravens Winre mindenféle formában. Neki jobban bejött ez a fogadás..

Annyira a túra hatása alatt vagyunk még mindig, hogy alig várjuk újra mehessünk. Kicsit szerencsés aki oda születik és kéthetente kiruccanhat..miközben itthonról ez kivitelezhetetlen. De szerencsére mi átélhettük ezt..egy zenés klip formájában meg is örökítettük mindezt. A facebookon a blog csoportban podcast videók és egyéb "okosságok" is megtalálhatóak..:)