Az első héten egy kiváló védőmunka, most a kapufa akadályozta meg a csapatot a siker elérésben. A szurkolói vélemények alapján hibázott az edzői stáb, hogy nem mentünk neki a negyedik kísérletnek. De azért nem eszik ilyen forrón a kását.

Kezdjük a végjátékkal

Nick Folk franchise rekordot döntött a 36 sikeres egymást követő mezőnygól értékesítésével. Ezt tovább növelte a mérkőzés során. Adam Vinatieri NFL rekordot jelentő 44 sikeres egymást követő rúgása volt a következő mérföldkő, miután Folk vezette a ligát aktív sorozatot tekintve.

A támadófal egész meccsen küzdött a nyomással és blitzek ellen tehetetlen volt a legtöbb esetben. Mivel aligha vállaltuk volna be a mély játékot, így egy 3-5 yardos átadás esetén DB blitzre is számíthattunk volna. Az én emlékeimben az utolsó ilyen kritikus szituáció egy gyenge fal mellett a Chiefs elleni meccsen volt. Ott is folyamat jött a nyomás és esély sem volt, hogy kialakuljon a play a találkozó végén.

Michael Onwenu ekkor már nem volt fent, hiszen Ted Karras játszott a helyén. David Andrews ugyancsak nem jár az élen idén a passzblokkolás terén. Cserébe a két szél is bizonytalan, főleg a Durant fémjelezte jobb oldal. Nem mondom azt, hogy lehetetlenebb lett volna ezt bevállalni, mint az 56 yardos rúgást, de a stáb mégis ebben látott nagyobb esélyt.

Támadók is esélyt kaptak

És azt ne hagyjuk ki a számításból, hogy Mac Jones és a támadók megkapták az esélyt. Nem lett elvéve tőlük a megoldás és a siker esélye. De sem a második, sem a harmadik kísérletre nem tudtak annyit haladni, hogy a 1st down vagy akár 1-2 yarddal jobb FG pozíció összejöjjön. Tehát éppen sikertelen megoldások után voltak, egy olyan játék előtt, amikor az ellenfél is tudja, hogy 8 embert simán elküldhet Jonesra.

Folk végül lábon bírta a rúgást, nem méterekkel a póznák előtt esett le a labda, így ebből a szempontból védhető a döntés. Nem arról szólt, hogy esély sem volt a sikerre. Ez kb 15 centin múlt és befelé pattant volna. Ünnepelt hős lenne, így meg értetlenkedünk. A okozat soha ne határozza meg az okot. Ez egy rizikós döntés volt, de emellett döntöttek. És egyelőre nem tudom eldönteni, hogy ez konzervatív vagy tökös lépés volt-e?

Mi a konzervatív?

Ebben a helyzetben ugyanis lehet az a konzervatív, ha nekimegy valaki a negyediknek, mert annyira furcsa 56 yardos mezőnygólra bízni a döntést szakadó esőben. Ugyanúgy borzalmas érzés lett volna elbukni a meccset, ha bevállaljuk a passzt és nem sikerül. De talán azért fogadtuk volna el jobban, mert egy 56 yardos FG a mi szemünkben minden másnál kisebb eséllyel kecsegtet és alapból nem várunk sikert egy ilyen helyzetben.

A stáb azonban bízott Folkban és megadta az esélyt a támadóknak is, akik két kísérletből sem tudtak annyit haladni, hogy jobb helyzetben legyünk. Ez nem kritika feléjük, csupán a tény azokkal szemben, akik azzal érvelnek, hogy így Jones nem kapta meg a lehetőséget. De megkapta. Incomplete passz lett a harmadik kísérletünk.

Az edzők a felkészülés hetében és a meccsen több száz esetben hoztak döntést a játékterv és a játékhívások kapcsán. Megadtak minden esélyt a csapatnak, hogy az utolsó pillanatig esélyünk legyen. Rengeteg olyan döntést hoztak meg, amik ennél sokkal nehezebbek, de nekünk fogalmunk sincs ezekről. Ez egy kirakatdöntés, ezt kérjük számon, ezt kritizáljuk. Elfeledve, hogy mindenki hibázhat, és hogy nem vagyunk az infók birtokában, nem értjük úgy a történéseket, ahogy az edzők a pálya mellett. Ha a stáb úgy ítélte meg, hogy egy 56 yardos FG és kb 35 másodperc két időkéréssel a Tampának a jobb esély, mint a sikertelen harmadik után, óriási nyomással érkező negyedik kísérlet, akkor én ezt elfogadom. Bár, ha én döntök, biztosan passzolunk negyedikre.

Ettől még csalódott vagyok és szomorú. Győzelmet szerettem volna ünnepelni és büszkének lenni a meccs után. Így meg ez a borzalmas érzés a büszkeséget is elnyomja. Megpróbálom megérteni miért ezt választottuk és továbblépek a döntésen.

A meccs során tehettünk volna többet, hogy ne ezen múljon a siker

JJ Taylor fumble már konkrét pontszerzést akadályozott meg. Az OLine játéka egyre rosszabb és már személycserék is kellenek. A felesleges büntetések megint pontokat jelentettek, mert vagy mi nem szereztünk azt miattuk, vagy az ellenfél kapott esélyt a pontszerzésre ezek nyomán. A futójáték pedig képtelen volt előrehaladni. A félidőben 6 kísérletből -6 yard jött össze. Ezt sikerült -1-re javítani a második félidőben.

Nagyon nincs rendben a fal belseje sem. Andrews mellé most már a PFF által imádott Onwenu is beállt a sorba és Wynn is látványos hibákat vét. De Jakob Johnson is csak a rosterhelyet foglalja, mert hozzáadott értéket nem tud felrakni a pályára. Kóvályog, nem blokkol, elnyomják.

A támadófal lehet reagáló és lehet proaktív felfogású is. Előbbinél hagyják, hogy magukra jöjjön a védelem és azt próbálják lereagálni. Utóbbinál támadófelfogásban kezdenek már az első lépésnél és ők viszik be az első ütést, ők irányítják a történéseket. Nálunk ezt hiányolom, hogy a kezük nem elsőként kerül az ellenfélre, hanem már csak reagálunk az ő mozdulataikra. A személyi változtatások kapcsán ebben lehet még itt előrelépni.

Lawrence Guy kicsit magára talált ezúttal és ez adhat bizodalmat Andrewsék kapcsán is. Már kezdtem attól tartani, hogy hirtelen kiürült a tank mindkét játékos esetében. De ezek a formajavulások látványosan megdobhatnák a hatékonyságunkat hosszabb távon is.

A meccsen voltak időszakok, amikor Brady megtalálta a működő matchupokat. Ilyen volt az Evans vs Jackson, vagy a Godwin vs Mills párharc egy-egy szakasza. De összességében jól álltuk a sarat.

A szerencsétlenségünk nem a kapufában csúcsosodott ki, hanem Justin Bethel pályára lépésében. Jonathan Jones sérülése után elvesztettünk egy időkérést és a sorsdöntőnek ígérkező harmadik downra jönnie kellett Bethelnek. Ahogy várható volt, Brady egyből meg is találta az emberét és jöhetett tovább a meccs végén a Tampa. Ilyen kis nüanszokon múlt a siker sajnos.

Mac Jones 19 sikeres átadással jelentkezett zsinórban. Ez több mint bravúros volt. Emberemlékezet óta nem volt ilyen újonc teljesítmény a ligában. Gyakorlatilag futójáték nélkül, végig nyomás alatt, egy bizonytalan fal mögött, ismét sikeresen tette a dolgát és megmutatta, hogy lehet rá építeni.

Sajnos a trükkös játékokhoz kellett nyúlni, mert a futás földbe állt. De a jól ismert játékainkat az új emberek is hatékonyan elsajátították. Újat ezekben nem mutattunk, láttuk már mindet korábban. De jó volt látni, ahogy megoldják a helyzeteket a srácok. Viszont futás, vagyis a támadófal nélkül ez nem fog menni hosszabb távon sajnos.

Akkor sem, ha ez a D emberfelettit fog hozzátenni a szezonban és Matt Judon beköltözik az ellenfél backfieldjére folyamatosan.