A Step együttes régi andalító slágere ugrott be az idei NFL playoff kapcsán. Idén a rájátszás Wild Card körében lép pályára a Patriots és bizony nem valami fényes a mérleg, ha ebben a szakaszban Bradyvel a fedélzeten már mérkőznünk kellett. A csapat ugyanis ha szerepelt a wild card körben,akkor 3 győzelmet és 3 vereséget tud felmutatni mindössze. Legutóbb 2009-ben kellett ilyen korai szakaszban bekapcsolódnunk, és akkor a Ravens meg is állította a hazafiakat egyből. 2006-ban az emlékezetes Colts elleni konferencia döntős vereség jött, míg 2005-ben a Broncos volt túl nagy falat Champ Bailey-vel és a szintén emlékezetes interceptiönnel. Szóval innen még soha nem sikerült akkora lendületet venni, hogy eljussunk a Super Bowlba.
Az idei szezon nagyon kikezdte a szurkolói hozzáállást Tom Bradyvel kapcsolatban. Vannak akik szerint lefőtt a kávé és vannak, akik szerint többrétű a probléma, mintsem a QB látványosan kiöregedett volna. Én az utóbbi oldalon állok, de én is látom nyilván, hogy Tom nem a régi..Viszont szerintem a könyöksérülés, a támadófal problémája, az elkapók szeparálódási és útvonalfutási képességei illetve a playhívás is közrejátszott ebben a gyengére sikerült évben. Az mindenesetre kívülről is jól látható volt, hogy igyekszik nagyon vigyázni a labdára és nem röstelli földre, bokához vagy a nézőtérre hajítani a lasztit, ha úgy érzi rizikósabb lenne a sikeres passzra rámenni. Nyilván írtak erről a könyvben is, hogy Belichick azt kéri/kérte tőle legfőképpen, hogy mínuszos játék vagy eladott labda ne legyen. Igazából ez az alapfilozófiánk miatt fontos, ami nem a hosszú passzokra épül, tehát nem nagyon engedhetjük meg magunknak a sikertelen első downokat. Márpedig idén ebből alaposan kijutott, főleg ha McDaniels futást, abból is középső futást hívott be. Ugye egy stratégiai játékban fontos a mire-mit lép az ellenfél kérdéskör, ezért azt már tudjuk, hogy egy játék behívása az nem feltétlenül az azonnali előrehaladást, vagy sikerességet hivatott elérni. Hanem, megágyaz egy/több későbbi playnek, amire valójában kimegy a játék előtte is. Ezért én annyira nem dőlök a kardomba JMD középső futás fétisén, főleg hogy a play action játékoknál például Edelman nagyszerűen tud profitálni ezekből. De Valószínűleg Sanu is boldogulna, ha nem lenne tropa a bokája. Sajnos csak azt látjuk, hogy a pályán van ő is és Jules is, de arról nincs fogalmunk hány százalékosak is ők valójában. Ha tippelnem kellene, azt mondanám 50 alatt van mindkettő. Ha ehhez hozzávesszük, Tom könyökét, ami több sajtótájékoztatón is méretes kötést viselt, akkor azért látszik, hogy nagy az erőlködés a támadóoldalon. Viszont legalább futni már tudunk..ez azért jó hír, mert a tavalyi playoff kezdetén, a Chargers ellen is hasonlóan vélekedtek jó páran. Vagyis a mieinknek annyi, nyekk, vége. Az ellenfél szuper, és jobb csapat. Aztán jött a támadóoldalon a váltás és szétfutottuk őket, majd a Chiefs ellen is lent tartottuk Mahomesékat a pályáról ezzel a játékelemmel. Idén is nagy szükségünk lesz a jó futójátékra ez nem is lehet kérdés.
Tavaly így vártam a playoffot
Lesz-e még, úgy, mint rég?
Elandon Roberts egy dolgot tud kis túlzással a védelemben. Berongyolni abba a gapbe, ahova elhatározta, hogy érkezik. Óriási erővel berobban, aztán ha sikerült éppen kiválasztani a jó lukat, akkor telibe veri az ott érkező támadót és nagyon látványos védőjáték jön ki belőle. Azonban sajnos Roberts lényegesen többször futott lukra, mint találta el a helyes gapet. Így nem véletlenül kívánta ki majd mindenki az 53-as rosterről is. Aztán megsérült Develin és később Johnson is a fullback poszton. Márpedig nekünk nem csak a futásban van rájuk szükségünk, de elkapásban és passz protectionben is. Tessék egy újabb magyarázat a gyengébb offense játékra és a beszűkültebb playhívásra. Na Belichick gondolt egy merészet és ha már ez a Roberts gyerek faltörő kosnak használható, hát elkezdtük fullbacknek használni. Most aztán rongyolhat a lukakba, ami előre meg van mondva neki, hol fog nyílni vagy eleve kinek kell nekirontania..és tessék elkezdtünk haladni a földön, hol mögötte, hol más mögött. Majd a Dolphins ellen már egy Develinre jellemző útvonalat is kapott (végre) és bizony égen-földön nem volt védő a környékén, annyira elképzelhetetlennek tartották ezt a passzjátékot. Kicsit kinyílhatott a playbook végre és egy régi elemet használhattunk újra. Mivel ebben a játékban minden-mindennel összefügg, így a későbbiekben bizony ennek a faktornak is megnőhet a szerepe..na nem hiszem hogy Roberts 50-60 yardokat fog elkapkodni, de látható, hogy bizonyos helyzetek megoldására több lehetőségünk lesz.
( Develin szerepéről egy videóm: )
Még több lehetne, ha a tight endek is be lennének vonva folyamatosan, de őket valamiért McDaniels időszakosan használta csak idén. Remélem, azért valami lapocskák rejtőznek az aranyoldalakon, mert az látható, hogy csak WR passzokkal bajban leszünk. Akkor is, ha White és a screen játékok egyre jobban működtek a szezon vége felé..Ezt az elemet többször könnyen kikapcsolták, ezért fontos, hogy több lábon álljon az offense és ne legyünk kiszámíthatóak. Én most nem féltem őket, és bár elég hullámzó volta játék, eltudom képzelni, hogy SB-ig menetelünk velük. Ehhez pedig akkora látványos javulás sem kellene, csupán a védelemnek 20-22 pont körül tartani az ellenfeleket.
Na most első a sorban az a Titans, amelyik Tannehill beállásával megtáltosodott és irtózatos mennyiségben kezdte gyártani a pontokat. Henryvel a futójátékuk is életveszély, de nincs az a 3. kísérlet amikor hátradőlhetnénk a Titánok második félévét látva. Bevallom, én ezt most neccesebbnek érzem,mint mondjuk egy Chiefs elleni meccset. Az valahogy jobban feküdne nekünk, talán a Henry faktor hiánya miatt. És ezért kicsit bánom a Miami elleni buktát, mert akár a Titans ki is verhette volna őket, és mi akkor a Bills-Texansból kaphattunk volna ellenfelet. Sőt a Titans aztán a Ravens ellen is csinálhatott volna csodát és máris hazai pályán fogadtuk volna őket,de már a Super Bowlba jutásért. Na de nincs ha, meg ne álmodozzunk, mikor a Kansas és a Baltimore is brutál jó csapat és az évzáráskor sokkal jobban is néztek ki nálunk és aligha leszünk favoritok a fogadóirodáknál bármelyik ellen is. Sőőőőt először jussunk el oda..
Lesz-e még, úgy, mint rég?
Nagyon megszoktuk az elmúlt években a Super Bowl szereplést. Állandó januári program volt a sikeres meccsek után katarzis átélése 2 hétvégén, majd a februári közös nézős happening, ahol mindenki örömittasan mehetett hazafele hajnalban. Igazából szerintem fel sem fogtuk mekkora csoda, hogy ennyi éven át ezt tudta nyújtani nekünk a csapatunk. 4 SB és 3 győzelem csak az utolsó 5 évet nézve. Megértem, ha valaki ennél gyengébb szereplésnél sírni kezd. Megértem, de nem fogadom el, mert tudom, hogy elkényeztetett lett és ő nem érzi ezt. Én is szeretném hogy nyerjünk, nem csak idén, jövőre is. Szeretném átélni ugyanazokat az emóciókat. De egy olyan ligában, amiben minden a kiegyenlítésről szól, a körforgásról, már ez is földöntúli csoda, hogy mi 18 év alatt 9 Super Bowlt kaptunk és 6 győzelmet és ebből ezt a parádés utolsó 5 esztendő még jobban kiemelkedik. Felesleges bosszankodni, számon kérni. Egyszer minden sorozat véget ér.. akár így, akár úgy. Persze rossz megélni, de el kell fogadni és emlékezni arra, hogy mennyi ideig tartott.
Lesz-e még, úgy, mint rég?
Nagyon remélem, hogy Tom még egy utolsó playoff runt tud vezényelni. Ha nem is idén, de jövőre mindenképpen. Pedzegetik, hogy ez lehet az utolsó hazai meccse a Gillette-ben..Vagy akár pályafutásában is, ha kikapunk. Remélem rácáfol ezekre a találgatásokra és tenisz könyök ide vagy oda egy jó meccset sikerül lehoznia, ahol a fal, az elkapók és JMD is támogatja.
A Step együttes slágerében van egy részlet még, ami ide illik:
Ő és én oly távol áll,
Akár élet és halál.
A kezében a választás:
Győzelem vagy pusztulás.
Tehát drága Hazafiak és Tom Brady! Most aztán mutassuk meg a világnak, hogy minket idén sem lehet leírnia senkinek! És jövőre sincs pusztulás! :)
We’re not done!
Let’s Goooo!
