Az előző részben azokkal az egységekkel foglalkoztam akik jól szerepeltek, a mostaniban azokkal fogok, akiket a legtöbb kritika ért a szezon során.
Kezdjük az irányító poszttal.
Mielőtt jönnének a részletes és beszédes statisztikák, először egy nagyon fontos kérdést szeretnék tisztázni. Tom Brady alatt a csapat kimaxolt egy rendszert az offense oldalon, amiben olyan noname játékosok kerültek kulcspozícióba, akik kis túlzással annak is örülhettek mielőtt hozzánk kerültek, hogy NFL csapat szóba áll velük. Wes Welker és Julian Edelman mindketten a legfontosabb láncszemei lettek a támadóegységnek, ahogy előttük Troy Brown is megkerülhetetlen elem volt. De nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a dominancia egyik kulcsfiguráját Rob Gronkowskit sem, aki szintén alaposan hozzájárult ahhoz, hogy a megálmodott rendszer a pályán is működőképes legyen.
A rendszer fontossága
Azonban mielőtt abba a hibába esnénk, hogy a nevek alapján ítélkezünk, ne feledjük a noname játékosok ideérkezésük előtt, semmit nem tettek le az asztalra abból a szempontból, hogy az NFL meghatározó slot elkapóivá váljanak rövid időn belül. Sőt, mikor Welker elment, még Edelmanben sem bízott a szurkolók többsége. De mint látható az ő esetükben is, nem az a fontos, hogy nagy nevű ember legyen az érkező, kizárólag az számít, hogy a rendszerben való működése mennyit tesz hozzá a egészhez. Az ő esetük elég jól bemutatja, hogy ha a rendszer működik a legfontosabb fogaskerék által, ami a QB, akkor ők is kitudják aknázni a bennük rejlő lehetőséget, hiszen az erősségeikre épít a rendszer. Ugyanúgy, ahogy a QB esetében is ezt teszi. Egy lényegesen más erősségekkel rendelkező irányítóval és más rendszerben lehet soha nem futották volna be ezt a karriert ők sem.
És itt egy pillanatra kikacsintok Tampába, ahol sokan a cikkekből azt szűrik le, hogy Arians balfék és nem ért a játékhoz. Ez nincs így, Arians nem balfék, hiszen Winstonnal is bombasztikus évet tud maga mögött az a támadósor. Más kérdés, hogy Winston több eladott labdával zárt, mint hat pontos átadással, ami rekord a maga nemében ilyen méretű touchdown mennyiségnél. A kritika Arianst nem azért éri, mert nem ért hozzá, hanem mert elég önfejűen és a saját bevált rendszerét futtatja akkor is, amikor a csapat irányítójának a fő erényei sokkal optimálisabban is kihasználhatóak lennének. Tehát sok esetben igazíthatná hozzá a gameplant, playcallt, hogy Bradynek mi megy a legjobban. De mivel még bőven fogok a Tampára hivatkozni ezen részben, így most vissza is kanyarodom a rendszerekhez.
A következő 10 év legmeghatározóbb irányítója lesz Patrick Mahomes. Azonban a puszta tehetsége mellett az ő kiteljesedéséhez kellett Andy Reid rendszere. Ha egy Gase féle támadósorba kerül bele, akkor se lett volna béna, de azért messze nem tolt volna MVP szezont vélhetően. És itt megint a rendszer az ami kiemelkedik elsősorban. Tehát önmagában egy nagy nevű játékos nem fog kirobbanó sikert, gördülékeny játékot magával hozni, ha rendszeren kívül van, vagy nem jól használják az erényeit.
Mahomes ilyen szintű berobbanásához kellett kb 15 év Reidtől, amíg tökéletesítette az elképzelését és padoztatta egy évet Alex Smith mögött miután draftolta. Nem dobta be túl korán, nem kellett kapkodnia. Magát a rendszerét sem egyik évről a másikra húzta fel és a mai napig nincs kész. Kimeríthetetlen tárházzal rendelkezik a lehetőségek terén amit beemelhet a rendszerébe. Többen is próbálkoztak már az NFL-be importálni ezt a támadósémát, de eddig senkinek nem sikerült.
Ez az alapkoncepció már nagyon régóta váratott magára az NFL-ben és a West Coast megjelenéséhez fogható robbanást vártak tőle. Ulpianus a bowl.hu egyik topicjában írt erről, és mivel én elég nagyra tartom őt, így tőle egyszerűsítve hozom ezeket a gondolatokat.
A West Coastnál már nem a futójáték volt az alap, ami uralta az órát és a passzjáték már nem ennek a támogatására szolgált, hanem sok rövid passzal operálva, már a passzjátékra épít, ezzel kontroll alatt tartva az órát és kikerülve a pass rusht, ami így nem tud odaérni az irányítóhoz. Ezzel szemben a spread offense már nem figyel az órára, csak nyomják ami a csövön kifér és ontják a pontokat. A pálya teljes területét támadja széltében-hosszában és ha nincs lehetőség gyors és hosszabb haladásra, akkor megelégszik a lassú rövidebb opcióval. Pontháborúba bátran bonyolódnak pont emiatt, mert valahol úgyis megnyerik a meccset. De ez így leríva ennyire egyszerű csak, hiszen nem véletlenül nem ezt játssza mindegyik csapat. Ide olyan emberek kellenek, akik ebben a rendszerben nagyon jók és a sebességük kiemelkedő. Éppen ezért annak a védelemnek, akik meg akarják állítani őket, erre kell felépülniük. De aki spread offense ellen jó, az nagy valószínűséggel egy másik offense rendszer ellen kevésbé lesz hatékony. Mert majd hiányzik a tömeg például, amit a gyorsaság miatt áldozott be a védelmi rendszer.
És minél több ilyen támadórendszer lesz a ligában, annál könnyebb lesz megállítani. Hiszen minél több ilyen van, annál több D fog ezek ellen épülni. Ezért egyre több opció lesz a limitálásra is. És majd jön más, amit ki lehet aknázni a teljes mezőnyön, amelyik már a spread offensek elleni védelmeket dominálja majd.
Én itt gondolom a Belichick féle csavart a támadósorban és a védelmünk felépítését illetően a következő évekre. Hiszen a futással exploitáljuk majd ezeket a védelmeket, és elvehetjük a pontháború lehetőségét az ilyen támadósoroktól, azzal hogy kontrolláljuk az órát. Ráadásul amikor pályára kerülnek, akkor egy spread ellen is hatékony védelem lehet velük szemben. Az Uche, Dugger pick nálam egyértelműen ez a vonal. De erről majd a védelem értékelésénél bővebben. Most kicsit vissza a rendszerekhez.
A Ravens rendszere egy évet bírt Lamar Jacksonnal. Majd jött egy offseason és mivel nem tudott megújulni, új elemeket behozni a stáb, így teljesen kielemezték azt, ami ellenállhatatlanul működött, akár csere falemberekkel, csere tight endekkel is. Nem lett rosszabb, csak megfejtették. Ugyanúgy, ahogy a West Coast esetén is tették. És ha valaki Andy Reidet akarja utánozni, az nagy eséllyel bele fog bukni, mert ez sem tuti recept a megfelelő hozzávalók nélkül. Márpedig nehéz így összerakni egy csapatot és még a védelem lemaradása miatt, majdnem az SB se jött össze, mert ugye ez a rendszer a saját védelmet is gyilkolja alaposan.
Nem véletlen, hogy idén már változtatott a tempón és kicsit hozta fel a védelmet Reid és a stáb. És itt most megint Ulpianus és r.baggio soraival támogatom meg a rendszerek fontosságáról alkotott véleményem:
„Reid az NCAAF spread, Air Raid, option játékainak a 10-15%at aknázta ki eddig. Az Air Raidnek is mondjuk 25%-at. Szóval több csapat fog átallni erre, hogy láthatóan működik, es merre kell elindulni ehhez. (Reid előtt régóta próbálták már sokan, de rendszerszinten most sikerült a csúcsra érni is vele, ami elég meggyőző.) Tehát nem a Chiefst fogják másolni. Hanem felállítanak egy másik spread offenset, másik QB lesz, másik playbook. Az optionben rejlő lehetőségeket tényleg szinte csak alapokat használ a Chiefs (és más csapatok, ez beépült az NFLbe), de sokkal több van abban is.Más. A Wing T, ami jó régi, és baggio írja. Azt nemtom ki vágja, ha megnézed a Ravens forradalmi futójátékainak alapkoncepcióit, ugyanaz, mint a Wing T alapjai. Nem a playek. Hanem ahol es ahogy támadja a védelmeket."
„A Wing T-t meg a single winget is meghaladta az idő, de addig olyan hatásuk lett a futballra, ami a mai napig érezhető és sok modern játék alapja. A jó edzők folyamatosan képesek az adaptálódásra, O és D oldalon egyaránt. Reid azért lett most SB-győztes HC, mert mindenkinél előbb ismerte fel a profiknál, hogy merre halad a futball.”
A rendszer folyamatos fejlesztése
Andy Reidék a mai napig elemzik a középiskolai változatait is ennek a játékrendszernek és fejlesztenek. És kb egy fél élet volt neki összerakni ezt a rendszert, ami amúgy már ott volt az egyetemeken csak össze kellett rakni/lopni, és ezt kb 5 éve elkezdte a Chiefsnél apránként beépíteni. Amikor pedig úgy érezte, hogy kész van, akkor ledraftolta hozzá a QB-t. Tehát ez nem úgy megy, hogy draftolunk egy QB-t és készen vagyunk, vagy akkor holnaptól mást játszunk és működni fog, vagy hozok egy új OC-t és akkor már a szurkolónak orgazmusa lehet a gyönyörtől.
A rendszereket idő felépíteni és működtetni és elsajátítani is. Lehet ezt figyelmen kívül hagyni, de az elég nagy hiba. És ez nem azt jelenti, hogy évekig ramatyul kell játszani, csak annyit, hogy a rendszer a legfontosabb és ha az rendben van és tényleg jó rendszer, akkor elkezd működni is a rendszerbe illő játékosok miatt.
Na most, hogy a rendszer fontosságát kiemeltem, jöjjenek a mi srácaink az éves teljesítményük:
Cam Newton
Sok jót nem tudtunk mondani róla az alapján amit pályán láttunk tőle éves szinten, és sok szurkoló a pályán kívül sem tud még csak kedves jelzőt sem használni vele kapcsolatban. Amíg Gronk parádézik a pályán kívül, mint valami udvari bolond, a pályán a magatehetetlen játékosra pankrátorként ráugrik, Edelman részegen a bárban csapkod, addig nyugodtan viseljen fura kalapokat és hacukákat Newton. Nem hiszem hogy a pályán bármiféle sportemberi hiányossága lett volna emiatt, sőt igazi vezér volt ebből a szempontból.
A teljesítménye az viszont úgy tűnik jogosan kapott kritikákat. Az ESPN QBR mutatója elég jól beárazza, ami talán a legkomplexebb QB stat, aminek semmi köze a passer ratinghez, azon alapul hogy egy-egy playben statisztikai alapon mennyivel javítottad vagy rontottad a drive pontszerző képességeit, kiszűrve belőle a garbage time érdektelenségeit.
33 játékost értékeltek ezen stat alapján és Newton a 30.helyen található, a maga 47.1-es értékével. Mullens, Foles és Darnold van alatta, míg az első három a Rodgers, Mahomes, Allen trió 80 felett végzett.
Szóval amennyiben Belichick azt szerette volna, hogy fussunk és néha a passzjáték átlendítsen minket a nehézségeken, de alapvetően csak egyszerű játékokat oldjon meg, akkor bizony elég alaposan felborult a rendszerünk. Mert Newton erre képtelen volt. Ha a futójáték nem ment, akkor a passzjáték nem tudott tehermentesíteni vagy kisegíteni, főleg ahogy egyre több felvétel volt rólunk.
Bár összességében Newton pontosabb volt mint a teljes karrierjében (65.8 – 60.1) ez eredményességben nem nagyon látszott meg (8TD – 10INT) és nagyon rossz pillanatokban érkeztek a labdavesztések is.
A Football Ousiders szintén olyan statisztikákkal dolgozik, amik a mezei box score statoknál sokkal többet árulnak el a játékosokról. A DVOA mutatójuk például elég hatékony annak fényében, hogy mondjuk a QB ad egy 1 yardos screen passzt, amiből 40 yardos TD lesz, mert a falemberek és a labdacipelő is erőn felül tesz hozzá a playhez. A statokban ez pont ugyanolyan 40 yardos TD, mint amikor valaki az end zoneba védővel a nyakán bevarázsolja egy szűk ablakba 40 yardról. De valójában ez két teljesen különböző hozzáadott érték. Ugyanúgy ha egy futó fut 8 yardot első downon az sokkal jobb és fontosabb teljesítmény, főleg ha 8 fős box ellen tette, mint ugyanezt a 8 yardot 3&23-ra megfutni, amikor a védelem ezt már tálcán kínálja. Márpedig sok szurkolónál ezek a statisztikák ugyanazt jelentik a végén.
DVOA
Ennél értékelésnél a 0 az, ami az adott playben az elvárható volt a játékostól, és ehhez képest határozzák meg mi sült ki a dologból. De figyelembe vesznek mindent, ami meghatározhatja a playt. Tehát egy gyenge futás védelmű csapat ellen 100 yardot futni, az nem ugyanaz lesz, mint a liga első run D ellen megtenni ugyanennyit. Nem mindegy, hogy Aaron Donald ellen védi valaki a QB-t vagy mondjuk ellenem. Az egyiknél akár az egekben lehet a DVOA, míg ellenem kb a nullánál többet nem is nagyon érdemelhet ki, ha sikerül feltartóztatnia.
Cam Newton DVOA rangsorban a 31.helyen található a minimum 200 passzt jegyző irányítók között. Az értéke -17.7%. A negatív érték mindig azt jelenti, hogy elmaradt az elvárható kivitelezéstől. Ez egy elég hervasztó szám és elég jól megmutatja, hogy nem az volt a szitu, hogy nem volt kinek passzolni és emiatt volt látványosan gyenge a támadóegység. Hiszen akkor ez az érték 0 lett volna, vagy ha megoldja valahogy ennek ellenére, akkor pozitív értékelést kapott volna. Itt arról van szó, hogy a szezont figyelve majdnem 20%-ban az elvárhatót sem tudta megdobni. Ha kisarkítjuk a matekot, akkor ez 397 ilyen értékelt passzkísérlet esetében kb 80 olyan dobást jelent amit a rendszer és a playcall megadott neki, de nem tudta megoldani. Ez a 7 yardos átlagával kb 560 yardot jelent. Ha ezt 16 meccsre lebontjuk, akkor 35 yardot kapunk meccsenként átlagban. Nyilván nem lehet így sarkítani ennek a példának egyik elemét sem, csak szemléltetni szeretném, ha ennyivel jobban kivitelezi a játékokat Newton, akkor az a meccsenkénti 35 yard plusz yard mondjuk 3 esetben tuti W lett volna, ahol ennyi hiányzott a végén a sikerhez.
És ezt csak azért szemléltetem így, mert ennyire kicsi dolgokon múlott, hogy ezzel az irányítóval nem voltunk az utolsó másodpercig versenyben a playoffért. Akkor egy a rendszert hatékonyabban működtetővel, aki mellett a futás is jobban ment volna végig, vélhetően utolsó heti izgalmak is lettek volna. És ezt csak azért emelem ki, mert számos fórumon megy a sírás a jövőnkkel kapcsolatban. Márpedig a számok eddig is és eztán is azt fogják igazolni, hogy amit az öreg kitalált, az működhetett volna. De nem Newtonnal. És JMD sem volt rossz, csak iszonyatosan behatárolta őt az irányítója és amit adott neki, azt sem tudta megoldani.
Csak példaként Rodgers és Mahomes DVOA értéke az első két helyen 33,7 és 31,7. Tehát ők ennyivel hatékonyabban oldották meg az adott szituációkat, amiket kaptak a rendszer és a playcall által. Ők ketten vannak 30 felett, és további 3 játékos 20 felett (Allen, Brady, Watson).
DYAR
Létezik itt egy másik statisztika is. Az úgynevezett DYAR, ami az mutatja meg, hogy átlagos QB teljesítményhez képest, mennyi yardot passzolt a játékos. Newton ebben is liga alja 31.hely a -166-os értékével, mert egy bármilyen nomame átlag QB-nál is ennyivel kevesebbet jött össze neki. A top3 QB 1500 yard pluszban van ehhez képest.
Ez az érték szintén azt mutatja meg, hogy a játékhívásban és a targeteket tekintve sokkal több volt, mint amit Newton kihozott belőle.
Ami pedig még idecitálható adat lehet az az ALEX vagyis az Air Less EXpected on third downs,ami az átlagos különbség a QB dobása és a következő új downt érő távolság között. Na Newtonnál ez -2.1, ami a 36 értékelt QB közül a 35. És csak négyen vannak mínuszban összesen, rajta kívül, Haskins, Bridgewater és Alex Smith. Egyikőjük sem fog villogni harmadikra, ha hosszabb távolságot kellene megoldani.
Azt gondolom ezek elég jól behatárolják, hogy a kerékkötő a jobb játék elérésében az nem az elkapó sor, vagy JMD volt.
Nyomás alatt
PFF statoknál szemezgetve találunk a nyomásérzékenységre is jelet:
Amikor nem volt rajta nyomás 70.3%-os pontossággal passzolt, 7.6 yardos átlaggal. Ez 77.1-es passz értékelést jelent neki.
Amikor nyomás volt rajta akkor 51.7%-os a pontossága és 6.0 yardos az átlaga. Ezért 45.3 PFF értékelést kapott.
Hasonló a blitz szitukban is a mutatója, szóval nem volt okafogyott a felvetés, hogy minél több felvétel készült rólunk, annál inkább tudták az ellenszert, pláne kulcsszituációkban, így addig felesleges kockázatot sem kellett vállalniuk a big play lehetőségek hiánya miatt. Az év során 1/5 a DPI mutatója, tehát olyan sok DPI nem is jöhetett volna a mély játékok hiánya nélkül. Ez a legkevesebb a 200 passzal rendelkezők között. A lehetősége a DPI-nek a második legkevesebb Haskinsnél és Alex Smithnél van 19 és 26 és 2-2 esetben be is dobták. Mindenki más bőven felette van. Arians ebben is csúcsra járatta Bradyt 23/395 adatokkal alátámasztva a vertikális játékot a Tampa rendszerében. Ezzel toronymagasan első Tom. BigBen van még 300 felett és Carr és Wentz 200 felett.
Ami még fontos Newtonnal kapcsolatban, az a rendszer és az abból fakadó lehetőségek. Az elképzelés a futás volt, akár RPO akár play action által. És ebből jöhetett volna akár Newton futás/scramble vagy play action fake után gyors passzjáték, amiben nyilván JE lett volna a fő támogató.
Ehhez képest nézzük meg mit hozott Newton play action után passzjátékban.
39 olyan QB volt akinél minimum 40 szituáció adódott. Ezek közül a 29.lett Cam Newton a pontosságot tekintve (64.8) . És oké, hogy mögötte van Lamar Jackson, Josh Allen, Joe Burrow, BigBen, Tannehill vagy Cousins, de ott nem feltétlenül erre épül a játék vagy akár mélyebb játékokat hívnak be belőle, ami kisebb hatékonyságban válik be. Sokkal beszédesebb a rendszerünk és a felfogásunk által, hogy ki lett az első:
Jimmy Garoppolo
76.6%-os pontosság play action után, ami beszédes lehet két okból is. Ha jó a futójátékod, tudsz erre építeni, ha nem kérsz túl sokat a QB-tól csak az alapdobásokat. Nem lehetetlen nekünk sem szerezni olyan embert, aki ezt megtudja oldani sokkal jobban, mint Newton. Ezáltal egy karikacsapásra változni fog az offense kinézetre és az elkapók is láthatóak lesznek azáltal, hogy odaér hozzájuk a labda, amikor üresen vannak. Newton amúgy nem play actionból 66.3%-os hatékonysággal passzolt, tehát jobban. Így ezt az elemet sem tudtuk úgy használni, ahogy például év közben én is hiányoltam és követeltem. Miközben a stáb már bőven látta, hogy ez azért van limitálva általuk, mert Cam nem tudja megoldani megfelelően. És még így is a 6.legtöbbet dolgoztunk ebből, a passzjátékunk 33.8%-ában. Lamar Jackson, Tannehill, Josh Allen is előttünk van százalékosan, illetve két olyan QB akinek nagyot segít a futójáték és emiatt nem csoda, hogy sokat játszik a csapat play actionből (Goff, Trubisky).
A támadófalról már volt szó, de vajon hányszor biztosítottak Newtonnak tiszta zsebet? Nos 69%-ban ez megvalósult. Igaz ez nem egy egetrengető szám, mert ezzel csak a 20.helyen van. Viszont ebben az is benne foglaltatik, hogy a 9.legtöbbet van nála a labda mielőtt elengedi és a 10.legtöbb időt töltötte a zsebben. Eddig meg pont arra épült a rendszerünk, és amit eddig leírtam az mind arra mutat, hogy a gyorsabb passzjátékot preferáltuk volna.
Mi a helyzet, ha sikerült 2.5 másodpercen belül passzolni?
187 doprbacks esetén 181 passzkísérletből 128 sikeres lett, ez 70.7%-os hatékonyság, 85.5 Passer Rating, 6TD és 4INT és mindössze 5 sack. Mivel összesen volt 8TD, így kijelenthetjük ez volt a jobb opció, ha sikerült neki megugrania a játékhívást és olvasást.
Ha ennél többet volt nála a labda, akkor pedig 231 dropbacks esetén 185 passzkísérlet született, ebből 114 ért célba, mindössze 61.4%-os pontosság. 26 darab sack és 2TD mellé 6INT.
Egyszerűen, ha nála maradt a labda és nem tudtuk gyorsan megjátszani, akkor kb lehetett fohászkodni, hogy találjon valakit mielőtt baj lesz belőle és legalább a lehetőséget adja meg, hogy a drive életben maradjon.
Újabb tények amellett, mit szerettünk volna futtatni és hogy annak van jogosultsága a mai NFL-ben ezzel az állománnyal is, ha a QB képes a passzjátékra minimális szinten. Persze Edelman kiesése is behatárolta ezt alaposan.
A deep játékokban ennek ellenére jobban érvényesült, hiszen akkor már kialakult a play, úgy ahogy tervezve volt, és ilyen esetekben 103-as passer ratinget tud felmutatni a 20 yardnál mélyebb játékokban. 14.helyen ezzel az értékeléssel, ami 29 ilyen játékból elért 14 sikeres passzal és 1 droppal (Byrd)jött össze. Igaz ez a passzai mindössze 7.9%-a, aminél csak Goff és Brees tud kevesebbet felmutatni, az átlag az olyan 12% körül van. Tehát sokat ezt sem tudtuk hívni, mert ez csak akkor működött, ha Newtontól függetlenül végigtudott menni a play. De ha egy blitz bezavart, amit nem olvasott snap előtt, akkor már hamvába holt a play mielőtt passz lehetett volna belőle.
Íme Newton lőlapja zárásként:
Csapat DVOA
Mielőtt kitérünk az offense elkapó részlegére, előtte a csapat DVOA számokkal is előhozakodnék. Ebben ugyanis tavalyhoz képest jelentősen visszaestünk. A teljes csapatot nézve a 3.helyen végeztünk az elmúlt évben, igaz ezt a védelem alaposan feljavította. Idén a 22. helyen voltunk -7.1%-os eredménnyel. Ami ugye azt jelenti, ennyivel múltunk alul magunkat a játékok várható kimenetelét tekintve. Van még a DVOA mellett egy Variance nevű stat is, ami a varianciát árazza be nekünk, hogy mennyire ingadozott a csapat formája. Nos ebben a 29.helyen tanyázunk a magunk 18.5%-os értékével csapat szinten, tehát offense és defense és spec team együtt. Ez azt jelenti hogy a 4.legtöbb/legnagyobb ingadozást mutattuk be hetente. Itt érdemes a kontextust helyén kezelni. Ha valaki végig rossz és kritikán aluli minden héten, akkor első lesz ebben a rovatban és totálisan egyenletes teljesítményt fog nyújtani, hiszen konzekvensen mindig ramaty. A nagy variancia azoknál lehet, akik képesek többször is jól játszani és ehhez képest máskor meg kritikán aluli teljesítményt raknak fel a pályára. A Bears, a Chiefs, a Texans és a Panthers van ezen lista tetején, mint a legkiegyensúlyozottabbak hétről-hétre. Tehát volt aki a közepest adta elő végig, más a gyengét, míg volt a jót hozta folyamatosan. Az alján mögöttünk pedig a Saints, Browns és a Tampa Bay végzett ebben a sorrendben. Tehát 3 playoff csapat is jobban ingadozott mint mi, csak ott több volt a jó sokkal, amihez képest jött helyenként érthetetlen visszaesés.
De mivel az offense kerül terítékre, így DVOA szempontjából most csak őket nézzük:
23.helyen -7.3%-os mutatóval végeztek, így kijelenthető hogy alul múlták a lehetőségeiket. Egy évvel előtte a 11. lett a csapat támadósora, csak az összehasonlítás végett. Rajtunk kívül visszaesett még az első helyről a 11.helyre a Ravens, a 7.helyről a 20.helyre a 49ers, a 2.helyről a 24.helyre a Cowboys, 14.helyről a 28.pozícióba az Eagles. Tehát azok, akik elvesztették a QB-jukat az év elején vagy közben. Innentől kezdve megint nincs okunk túl sokat sírni az idei teljesítmény okán a jövőre nézve, hiszen ez mindenkinél így van, ahogy nálunk is történt. A Chargers Herberttel is 12.ről a 15.helyre került. Tehát nem lesz önmagában egy újonc megváltó, ha a rendszer rossz körülötte. Míg egy a rendszerbe illő QB-t sokkal könnyebb találni, ha nem szükségesek extra kvalitások a poszton.
A Saints Brees nélkül is 7.lett. A Bills egy év alatt berobbant a 21.helyről az 5.re, azáltal hogy minden puzzle a helyére került és közben futni nem is tudtak.
A Panthers egy Bridgewaterrel a 27.ről a 17.re lépett előre és nem véletlen hogy Joe Bradyt vezetőedzőnek vinnék máris. A Tampa Bradyvel a 23.helyről a 3.helyre került. Szóval nem kilátástalan a gyors emelkedés sem és a zuhanás mindig QB váltásban keresendő általában.
Van egy Weighted DVOA stat is ami inkább kiveszi a szezon elejét, hogy a minél több felvétel kapcsán értékeljen és így a szezon vége többet nyom a latba. Na ebben még hátrébb kerültünk, mert a 26.helyre lettünk jók és -13% felett végeztünk.
Passz DVOA rangsorban 27.helyen vagyunk -10%-os értékkel. Ellenben futás DVOA értékelésben a 8.helyre futottunk be -1.3%-os értékkel. Tehát maradt még benne a futójátékunkban lehetőség.
A Variance a 32.helyet adja nekünk, tehát messze a mi offensünk váltogatta az arcait hétről-hétre. Legalább nem voltunk végig ugyanolyan botrányosan rosszak. Amúgy Bradyék is a 23.helyen vannak a támadósor varianciáját tekintve, tehát nem csak a védelem betlizgetett az öbölben sem.
Nem árulok el titkot a speciális egységünk első lett a DVOA rangsorban. De térjünk ki a konkrét játékosokra az elkapók terén.
Az elkapók értékelése
Kezdjük először a DVOA rangsorral, ha már eddig erről irkáltam, aztán el is köszönhetünk ettől az értékrendszertől mára:
Jacoby Meyers a 42. a rangsorban 0.5%-os értékkel, ami alapján kicsit többet kihozott a buliból, mint elvárható volt. DYAR rangsorban a 44., míg catch rateben a 16.helyen találjuk 73%-os hatékonysággal.
Byrd és Harry nincs ennyire kedvezően értékelve, ami nem is csoda. DVOA rangsorban 87 elkapót értékeltek, akik felé minimum 50 passz ment. Byrd a 74., Harry a 86. helyen található. Nem túl hízelgő értékelések valljuk be. Mielőtt azonban bedobjuk a busz alá a srácokat, itt jegyezném meg, hogy ez azon értékelés, amikor a jó Cam Newton hajlandó volt odadobni a labdát nekik, akár annak kárára is, hogy el sem tudják kapni a labdát a kicsit pontatlan passz vagy a jó védőmunka végett. Mindkettőnek számos lehetősége lett volna az év során üresen megkapni a labdát és yardokat szerezni, first downokat elérni. Azonban elenyésző mennyiségben vette célba őket ilyenkor a QB. Hogy legyen némi pozítivum is Harryről, az egyetlen DPI-t ő jegyezte 16 yardért.
Edelman -8,8-as DVOA-t tud felmutatni 2020-ban. Azzal a 64.helyen lenne Jules, ami szintén nem egy egetverő teljesítmény, ha kapott volna annyi passzt, hogy a fő listára kerüljön.
Amúgy a rangsor élén Will Fuller van 41%-os DVOA értékkel, ami egészen döbbenetes, lévén 30 felett sincs senki. 29 felett viszont ketten is jönnek már Julio Jonesés a clevelandi Higgins formájában, valamint Godwin és Agholor van még az első ötben. Ezeket csak azért írom, mert ebből akár négyen is elérhetőek lehetnek az offseasonben. De Corey Davis is a 9.lett ebben a rangsorban és ő is UFA lesz a nyáron.
Na de jöjjenek a PFF számok a mieinkről:
Először csak a Wide Receiverek lesznek szemügyre véve, aztán jön mindenki más, aki elkapott az év során. PRT az a Passer Rating mikor célba vette az elkapót a QB.
Jakoby Meyers 729 yarddal megnyerte a háziversenyt, ami egyrészről szuper, másrészről kínos. Született egy új kedvenc, aki talán Bradyvel is összehozhatott volt ezt-azt, de ezt hagyjuk is. 78.6-os PFF értékelése a legjobb az egységben ami az offensive gradet illeti. De a 80.1-es elkapásokra kapott értékelése is csapatvezető a poszton. 37 first down a legtöbb a csapatban elkapásokkal és ami még kiemelendő az az, hogy 222 yardot hozott elkapások után. 12.4 yard/elkapás átlaggal bír. 93.4 volt a passer rating mikor célba vették, ami már annyira nem kiemelkedő és 6 esetben negatívan befolyásolta a playt. 1 fumble, 2 interception és 3 drop formájában. Elkapások után 6 szerelés tudott kikerülni. A PFF a teljes mezőnyt figyelembe véve a 24.helyre rangsorolta.
Sajnos Edelman kiesett idő előtt, és rá kulcsszerep hárult volna a gyors labdajáratásban. Mindössze 6 meccs jutott neki, de ez alatt is volt 5 dropja, ami a legtöbb a csapatban. Byrdnek is ennyi van, csak neki 16 meccsen 73 targetből, míg Julian esetében ez 35 target. Minden hetedik labdát tehát elejtette ebben az évben és 3 interception is lett a felé dobott labdákból. Sajnos Edelman egy kétes első helyet is fel tud mutatni a szezonban. A minimum 30 elkapással rendelkező elkapók között övé a legmagasabb dropszázalék (19.2%) igaz olyan sztárjelöltek követik mint Jerry Jeudy, Diontae Johnson például, de Agholor is 7.ebben a sorrendben. Tehát, ettől még lehet valaki jó elkapó a későbbiekben, vagy hozhat sok yardot egy szezonban és fontos elkapásokat is.
A táblázatból mindenki kedvére böngészhet, így egyenként nem térek ki a többiekre. Ami viszont számomra velük kapcsolatban feltűnő volt a meccseken, hogy ha nem is mindig, de rendre volt köztük valaki megjátszható helyzetben. Sajnos Newtonnál már bemutatott hiányosságok, hogy lassan döntött, lassan olvasott, lassan szabadult a labdától, ezek mind kihatottak az elkapók játékára és megítélésére. Sok esetben a képernyőn nem látszott, hogy szeparálódtak és bőven lett volna lehetőség eljuttatni a labdát hozzájuk, helyette Newton még mindig nézelődött.
A szeparációk alapján Meyers 3.4 (17.hely az elkapók között), Byrd 3.0 (48.), Harry pedig 2.9-es (53.)távolságot tud felmutatni. Mindhárman az NFL átlag felett vannak ezzel, ami 2.85. És ha azt nézzük, hogy minden csapat WR1 és WR2 az 64 elkapót jelent, akkor a mi hármasunk ebből a szempontból valóban átlag feletti. Mégsem tudjuk kiaknázni ezt, hiába adja meg nekik a lehetőséget a játékhívás és az hogy pontosan megfutják az útvonalat és elszakadnak, ha a QB képtelen megjátszani őket.
A futók és tight endek PFF számai:
Az hogy a futók ennyire masszívan be lettek vonva, annak köszönhető hogy Newton nem látott el az elkapókig és a mentesítő útvonalak lettek az elsődlegesek, illetve hogy a tight endeket megint egész évben kihagytuk a mókából. Amikor volt lehetőség robbantani, akkor Newton dobott rosszul, vagy döntött hibásan. Asiasi már rég megszerezte volna az első TD-t a szezon elején és a megítélése is más lett volna a posztnak. Izzo minden mutatóban gáz szerintem, így én nem fogom bánni ha távozik. De a két újoncot szeretném a pályán látni, amennyiben tényleg van bennük annyi, amennyit belelátott a játékukba a stáb a scouting során.
A táblázatból szembetűnő a YAC mennyisége, valamint hogy Burkhead a TD rekorder idén a csapatból, Harry előtt. A YAC szám azt mutatja meg, hogy Newton hozzáadott értéke igen kevés volt a passzjátékhoz, hiszen a playcall adta meg a lehetőséget ezekben az esetekben a futóknak, hogy checkdown/screen passzokból yardokat hozzanak. Mind a számokból látható a legtöbb esetben ezekben a játékokban több yardot tettek meg, mint a valós előrehaladásuk volt a kezdőponttól számítva. Ez tehát egy olyan fegyverünk volt az év során, amit muszáj volt használnunk, nem csak azért mert hatékony, hanem mert Newtont ezzel lehetett tehermentesíteni. Na de ha ennyire túlhasználunk valamit és nincs alternatíva, mert a futás sem megy, akkor ezt elég könnyen el tudja venni az ellenfél. Ezért láttunk idén sokkal kevesebb White-ot például hatékonyságban. A Rams elleni SB alatt már Wade Phillips is kitervelte erre a tutit, méghozzá úgy, hogy voltak szituációk, amikor a defensive end nem a QB-ra ment, hanem egyből leváltott a kilépő White-ra. Meg is szenvedtük ezt alaposan, hiába volt JE meg Gronk a pályán. Minden csapatnak vannak alapjátékai, amit ha elvesznek, akkor kicsit komfortzónán kívülre kerül. Na nálunk az RB passzok pont ezek közé tartoznak és az ellenfelek is tudták ezt. JMD tehát így ismét elég szűk határon tudott manőverezni, mindez Newton passzolási képességei miatt.
A legjobb elkapó rating birtokosa maga Can Newton (97.1), ami jól mutatja, hogy JMD-n nem múlt a siker és ha pontos egy passz, akkor könnyű TD van belőle J
Konklúzió
Newton elég jól behatárolta a lehetőségeket, amik alapból rendelkezésre álltak volna. Edelman a sérülése után eléggé megsínylette azt (Seahawks elleni big play) és már nem volt a régi ezután. A kiesésével teljesen felborult az alapkoncepció amire a rendszer épülne, amit még Hoyer is elmenedzselt a red zoneig parádésan a KC elleni találkozón. Ebből is látszik, nem kell sokat beletennie egy irányítónak és ezért tudom én elképzelni, hogy az értékelésre nagyon kicsi mintát produkáló Stidham alkalmas lehet a jövő évi kezdésre is akár. Főleg, hogy egy ilyen rövid és kacska offseason után, amiben meg is sérült, nem kellett feltétlenül bedobni a mélyvízbe. Viszont az FA piacon és trade útján is van lehetőségünk mást választani, sőt akár a drafton is. De azért abba ne sokan éljék bele magukat, hogy első körös QB érkezik és kezd is jövőre. Ha viszont tényleg így lenne, és már berakná az öreg, akkor megint egy nagyon fényes szakasz nyílna meg, mert akkor ez az újonc olyan szinten van, amire már Belichick is csak csettinteni tud. De szerintem erre kicsi az esély.
Viszont jöhet Matt Ryan is akár, vagy Matthew Stafford azok közül, akik már bizonyítottak. Felmerülhet JimmyG visszatérése. Ott lehet Wentz, vagy a futottak még sorban Dalton. Prescottra sok esélyt nem látok, de szabadügynök lesz Winston, Fitzpatrick, Tyrod Taylor, Trubisky és Brissett is. És ha nem Stidham kezd, akkor valakinek kell ezek közül. Bár a javától kiráz a hideg, de ez a merítési lehetőség most. Az is járható út, hogy csak egy évre jön valaki, mondjuk Tyrod Taylor és első körben jön QB, aki majd a szezon második felében kezd, ha nincs esély playoffra vagy a veterán übergáz.
Elkapók terén én akkora mozgást nem várok. Egy újonc persze jöjjön, meg egy veterán is Byrd helyére. De kifejezetten sztárban nem gondolkoznék ahhoz, hogy látható jele legyen a rendszernek a pályán. Ehhez egy QB kell, aki az alapdolgokat megoldja és play actionből hatékony.
Az elkapó szabadügynökök listáján is számos név szerepel. Nekem Corey Davis mellett egy olcsóbb verzió is tetszene Curtis Samuel személyében. De nyilván a legtöbb szurkoló felsőpolcos játékost szeretne, akikben nincs is hiány a piacon. Godwin, Allen Robinson, Golladay, Fuller, Marvin Jones neve is jól cseng. JuJu és TY Hilton azért inkább ne jöjjön. Agholor és Keelan Cole még kiköthet nálunk, de gondolom sokan nem dobnának hátast tőlük. Perriman és Higgins szintén két olyan név, aki nálunk akár hasznos is lehet, de nem olyan arcok, amitől lázba jönne a szurkolósereg.
Újoncfelhozatal is elég combos lesz, szóval lehet meríteni bőven meghatározó játékost, akár a második körben is. És ez lehet a fő téma amin elkattoghatunk a draftig. Kyle Pitts annyira engem nem hoz lázba, mert ahogy kezdtem is, a rendszer fontosabb és amíg nincs meg ehhez a QB, addig ő sem adna hozzá sokat. Ráadásul egyből lezúznánk a tavalyi két feltradet is, amivel felmentünk a két tight endért. Előbb azért vessük be őket, ha már ennyire akartunk velük dolgozni és legfőképpen használjuk is a tudásukat egy olyan irányítóval, aki képes kiaknázni azt.
