Running Back felhozatalban elég jól állunk, és nagy kérdések nincsenek a végső helyekkel kapcsolatban, de azért akadnak átgondolandó lehetőségek. Mivel a futásra jelentősen fogunk támaszkodni az év során – bárki is legyen az irányítónk – így nem mindegy kikkel megyünk neki a szezonnak és milyen szerepet szánunk nekik.
Mennyi az annyi?
Az elmúlt években többnyire 4 játékossal oldotta meg a posztot Bill Belichick, de pont az utolsó 2 évben volt 5 fős kivitelezés is.
2020 – 4 játékos
2019 – 5 játékos
2018 – 4 játékos
2017 – 4 játékos
2016 – 4 játékos
2015 – 4 játékos
2014 – 4 játékos
2013 – 4 játékos
2012 – 4 játékos
2011 – 4 játékos
Láthatóan volt egy betonbiztos elképzelése a futók számában, hogy mennyi helyet tud biztosítani nekik a rosteren. Ez 2019-ben eltolódott egy fővel, de nem feltétlenül a futó poszt kivitelezésére. Ugyanis abban az évben Brandon Bolden inkább a speciális csapategységben nyújtott szerepe miatt élte túl a keretszűkítést.
A tavalyi szezont kiülő játékos visszatérése kapcsán ismét ez lehet a kérdés. Vajon tud-e a spec.teamhez annyit hozzátenni, hogy azzal valaki mást kiszorítson a rosterről? Na de kiket kellene megelőznie és kikkel számolhatunk a poszton?
Damien Harris
Abszolút elsőszámú futóvá lépett elő Sony Michel távollétében, de azért nem annyira egyoldalú a fölénye, mint amit a fotelből látunk. Viszont a szerződése és a teljesítménye egyértelműen a jövő Patriots futójává avanzsálja.
A PFF-nél a 3.legjobb értékelést kapta tavaly futásra (86.9), Derrick henry és Dalvin Cook mögött (mindketten 90 felett), míg a teljes offense értékelésben a 2.lett a futók között (90.3) és csak Henry előzte meg. Ez elég egyértelmű jele annak, hogy lehet rá számítani és Belichick bátran támaszkodhat Harris játékára egy közepes QB teljesítmény mellett is. Ráadásul passzblokkolásban is hatékony, mert a 78.9-es PFF grade a jobbak közé emeli ebben a kategóriában is. Henry és Cook 60 alattiak ebben a szegmensben például. És ezeket a számokat úgy hozta Harris, hogy a harmadik legtöbbet futotta 8+ Box ellen. Csak Peyton Barber és Wayne Gallman néztek szembe többször 8 vagy több védővel. Ők ketten 40 felett, Harris 39.42%-ban. Szóval, nem arról van szó, hogy nem figyelnének rá az ellenfelek. Gyakorlatilag tavaly mindenki tudta, hogy első 2 downon futni fogunk.
Harris tehát abszolút kezdőnek vehető és komoly terhelésre is számíthat az év során. De mi a helyzet mögötte?
Sony Michel
Sokak szerint lefőtt a kávé a korábbi első körös futónak, de pont tavaly bizonyította, hogy ez koránt sincs így. Jobb számokat produkált több tekintetben, mint Damien Harris. Ez alapján bátran lehet ismét bevetni a darálóba őt is. Tavalyi PFF számai alapján, ha csak a futások értékelését nézzük, akkor a 32.helyen találjuk. Tehát valamelyik kezdő futót biztosan megelőzte más csapatból a teljesítményével. Ha pedig a teljes Offense munkát vizsgáljuk, akkor a 80.9-es grade a 14.helyet biztosítja a számára. Tehát konkrétan a 14. legjobb támadóértékelést kapta a futók között. Vagyis a liga több mint felében gyengébb teljesítménnyel rohangáltak játékosok, mint amit Michel lerakott a pályára a visszatérése után.
A kontakt utáni yardokban jobban végzett, mint a fent megénekelt hős Damien Harris. Michel ugyanis 3.41 yardot átlagolt ebben a mutatóban, míg a leendő kezdőnk „csak” 3.02-t. Elusive Ratingben is jobban végzett és passzok terén is nagyot lépett előre (7/8 és 114 yard) Burkhead (81.1) és White (84.2) mellett ő is 80 feletti PFF gradet kapott (82.6) ebben a szerepvállalásban. Passzblokkolásban is megbízható és ezt a PFF értékelése is alátámasztja (73.2). Ráadásul Michel yard/kísérlet mutatója 5.7, míg Harris 5 yardos átlagot tud felmutatni.
Mindezeket a számokat látva nyugodtan kijelenthetjük, hogy Sony Michel abszolút kezdő szintű játékos továbbra is és a visszatérése után ott folytatta, ahol annak idején a Super Bowl felé vezető úton elkezdte a szerepvállalását. Ő és Harris olyan párost alkothat, amivel egy jó Támadófal mellett és egy hatékony Tight End besegítéssel még hatékonyabbak lehetünk a földön. Erre bátran lehet építeni és biztosan építeni is fogunk. Márpedig, ha ez az elképzelés működni fog, akkor passzjátékkal sem lehetnek nagyobb problémák egy közepes QB teljesítmény mellett sem. Hangsúlyozom, itt nem elsöprő 30+ pontos offense teljesítményt vizionálok, mindenkit elsöprő látványosággal, hanem egy tudatos, labdabirtoklásra építő, órát kontroll alatt tartó támadósorra, amelyik egy kemény védelemmel az oldalán érhet el komoly sikereket.
James White
Ha passzjátékra kerülne a sor, akkor a jó öreg megbízható iparosunk juthat az eszünkbe egyből. White tavaly nem tudta hozni a megszokott teljesítményét, de ez nem csak az ő sara volt. Ehhez kell egy QB is, aki kiaknázza az ő skilljeit és ugye ott volt még a családi tragédia is a háttérben. Egy utolsó évre még visszajött és szerintem számíthatunk is a szerepvállalására, mert ilyen kaliberű 3rd down back egyelőre nincs mögötte a depth charton. Aztán lehet a TC-ben már kevés lesz és kifogyott a tank, de én egyelőre úgy számolok, hogy ő is tuti biztos a végső rosteren.
Rhamondre Stevenson
Az Oklahoma futója egyértelműen biztos rosterhellyel rendelkezik és a draftolása a következő éveknek szól. Idén sok feladatot nem kaphat támadásban, bár passzblokkban jelentősen egy újonc szintje felett van már most. Így akár láthatjuk egy-két labdacipelés közben is a pályán és nem csak a spec.teamerként. Mert amellett, hogy a támadásban is hatékony lehet/lesz idővel, ő a Special Teamben már idén is bizonyítani tud.
Brandon Bolden
Ezzel a Stevenson skillel pedig Bolden helye lesz kérdéses a végső roster kapcsán, hiszen a rutinos veterán a Harris, Michel, White trió mellett aligha kaphat érdemben labdacipeléseket, és inkább a speciális egységben hozzáadott értéke miatt kerülhetne be.Ha azt nézzük, hogy minden olyan futás, amit nem a Harris & Michel páros hajt végre, vagy a védelem felállása miatt White kap szerepet, az elvesztegetett értéknek tűnik az ő (tavalyi, múltbéli) teljesítményük alapján. Én nem szívesen látnék érdemben Bolden futásokat labdával a kezében, amíg a meccs nem dőlt el. Akkor inkább szaladjon Stevenson. Így meg már 4 ember is előtte van a támadósorhoz hozzáadott értéket nézve.A Speciális csapatba pedig több más poszton is akadnak jelöltek szép számmal.
J.J.Taylor
És akkor még ott van a sorban a draftolatlan újonc is, aki tavaly mikor pályát látott, akkor jól teljesített és a jövőjével kapcsolatban bíztató lehet a számára, hogy végig az aktív rosteren tartotta őt a stáb. Meg sem kockáztatták, hogy esetleg valaki elvigye őt. Ez lehet egyfajta jövőbeli bizalom, hiszen a következő évre csak Harris és Stevenson rendelkezik szerződéssel és mögöttük harmadik futónak tökéletes lehetne az egykori UDFA játékos. Ráadásul rendkívül olcsó megoldás is lenne, ami Belichicknél mindig szempont. Ő kizárólag az 5. roster helyért lehet versenyben, amennyiben a többiek maradnak a rosteren, és így Boldennel lehet harcban. Bár ez a harc az életkort és a támadásokhoz hozzáadott értéket tekintve, nem csak idénre, de jövőre nézve is inkább Taylor javára néz ki jól.
Tyler Gaffney
Érkezett még az OTA napjaira egy olyan játékos, aki a bajnoki évek alatt is a megfordult nálunk. Sok hozzáadott értéke a pályán nem volt, de egy lelkes hajtós játékosról beszélünk, aki az edzőtáborban hatékonyan segíthet a gyakorlatok végrehajtásában. Mivel az OTA alatt a futóegység többi tagja nem volt aktív, így Gaffneyre nagy szerep hárult. Én nem látnék bele az ő érkezésébe többet, mint szimpla camp body. Jelenleg annyira telített ez a poszt, hogy nem látom kit tudna megelőzni, még akkor sem, ha Michel mondjuk tradelve lenne a keretszűkítés előtt.
Kik lesznek a befutók?
Harris és Stevenson atombiztos, Michel és White pedig elég valószínűleg ott lesz a rosteren szeptemberben. Ezzel el is értük az általában a posztra használt helyek számát. Ha Stevenson kevésbé lenne használható a speciális feladatoknál, és/vagy kevésbé lenne bevethető passzblokkolás kapcsán, akkor kardoskodnék egy ötödik futó mellett is, ahogy ez korábban már megtörtént.
Így viszont Boldenről lemondok, Gaffney-vel nem is számolok és J.J.Taylor az egyetlen, aki miatt hezitálok. Mellette szól a jövőbeli szerepvállalás lehetősége, az hogy kitartott mellette a stáb tavaly végig, az hogy nincs szerződése sok játékosnak a poszton a 2022-es évre és az hogy képes új lendületet vinni a játékba, ha az kicsit megállna az alapjátékokban. De mivel a futókat a legkönnyebb pótolni és a RB poszt nem igazán difference maker a mai fociban, így lehet ez a vékony érték kevés lesz Taylornak a roster hely megcsípésére. Tehát erre egyre kevesebbet költenek a csapatok és igyekeznek olcsóbb megoldásokban gondolkodni. Jó példa erre a Patriots is, ahol az újonc szerződés kifutása után, már a következő draftolt veszi át a stafétát és nem kap új szerződést a korábbi lead back. Ezért Corey Dillon féle szupersztár érkezésére kevés esély lesz a továbbiakban is, de a bevett stratégiánk tökéletes működött az elmúlt időszakokban is.
Michel 5.éves opciója is pontosan ezért nem lett lehívva és már Stevenson személyében ott van a 2022-es pótlás, ahogy annak idején Harris is érkezett. Ne feledjük, mi előre draftolunk, főleg a futóknál és senki nem nagyon kap szerepet az első évében. Kivéve persze ha első körös volt és rá épült a játékelem, ami egy SB címet is adott a Rams ellen.
Egy esetleges Michel trade megnyithatja a kaput Taylornak, vagy akár a keretszűkítéskor más csapatoknál kieső egyéb futóknak is. Vagy egy James White cut hozhat még más futót a képbe, de erre tényleg csak akkor kerülhet sor, ha White tankja teljesen kiürült.
A kérdés tehát az, hogy Taylorral lesznek négyen-öten a srácok a végelszámolásnál, vagy Taylor nélkül négy futó kerül a keretbe és más poszton használjuk fel a helyét, ahol több hozzáadott értékkel bírna az idei és/vagy a jövő évi szezonra a játékos.
