A védelemnél nehezen jutottam dűlőre azzal kapcsolatban, hogy milyen egységekre is bontsam őket. Annyira összetett és szerteágazó feladatokat kaphatnak a játékosok, hogy összefolynak majd a feladatkörök és a posztok. Ezért mindössze két részre szedem szét őket és elsőként a Front7 kerül terítékre.
Defensive Line
Alapfelvetés, hogy ne fussanak keresztül egy védelmen az ellenfelek, és főleg ne a negyedik negyedben, amikor hatványozottan fontos a labdabirtoklás és az óra kontrollálása. Belichick nem is volt rest ezen elv alapján foglalkoztatni mázsa számra a tömeget a fal belsejében, de tavaly váratlanul teljesen lefogyott az egység. Márpedig, ha nincs egy méretes pufi aki fogja a futást, akkor komoly károk keletkeznek ezen játékelem ellenében. Majd ez tovább gyűrűzik a hátsó szekcióba is. Nem beszélhetünk megfelelő secondaryről sem, ha minimális idő alatt sikerül elpasszolni a labdát olyan útvonalakon közlekedő elkapóknak, akiket képtelenség így levédekezni. Egyből egy romhalmaznak fog kinézni az egész védelem.
De azért nem eszik ennyire forrón a kását. Látta ezt Belichick is nyilván és mikor Beau Allenről lemondott, akkor Carl Davisék irányába fordult. Egyikük sem olyan kaliberű játékos, akitől bizseregni kezdenének a szurkolók tenyerei, de nem is volt feltétlenül szükség óriási névre a megoldáshoz. Egy Nose Tackle megjelenése után máris pofásabban nézett ki a védelem. Nyilván maradtak hiányosságok, de látható volt, hogy az offseason egyik megoldandó feladata ez lesz majd. És amennyiben ezt sikerül megugrani, akkor komolyabb terveink lehetnek az amúgy zseniálisan összerakott védelemmel.
Miért tartom zseniálisnak?
Egyszerűen annyira sokrétűen használható játékosaink vannak, hogy nagyon nehéz lesz ellenük készülni. Aki az egyik meccsen kizárólag a QB-t támadja, az a másik meccsen lehet coverageben marad végig. Direkt írom ennyire kisarkítva, hogy átmenjen az a fajta variációs halmaz, ami Belichickék rendelkezésére áll. És amúgy sem a full experteknek íródik a blog.
Mivel a fal közepét nem különösebben nagy kunszt megerősíteni, így attól nem tartottam, hogy nem találunk embert a feladatra. Davon Godchaux érkezése gyakorlatilag már borítékolta a sikert, hiszen ő ott középen olyan stabilitást tud adni, amivel playoffba mentünk volna tavaly is. Ahányszor átfutottak rajtunk, amikor visszakaphattuk volna a labdát, az már önmagában redukálódni fog az ő jelenléte miatt. Ha pedig nem az lesz, hogy 2 & 3 vagy 3 & 2 a játékopció a további downokon, mert elsőre nem futnak 6-8 yardot ellenünk, akkor azért a secondarynek is sokkal könnyebb dolga van, mint a nagyon gyors passzok ellen, úgy hogy a futásra is figyelni kell.
Henry Anderson konkrétan a hab a tortán. Igazi Patriots kedvenc lehet nagyon rövid időn belül. Mert amíg Godchaux kevésbé látványosan, de nélkülözhetetlenül teszi majd a dolgát, addig Andersont azok is észre fogják venni, akik csak a labdát nézik. Ugyanis az ő erőssége pont a nyomás generálásban rejlik és egy nagyon izgalmas szerepvállalás lehet az övé. Nem veszünk zsákbamacskát, hiszen játszott ellenünk hét alkalommal is. Sokoldalúságát mutatja, hogy 3-, 4-, és 5-technika is a repertoárjában van.
Christian Barmore pedig egyszerűen olyan opció, ami annyira megdobja ezt az egységet, hogy lehet szuperlatívuszokban beszélhetünk majd róluk évek múlva. Ha pusztán azt nézzük, hogy milyen szerepre érkezik ő, akkor kezdetben Adam Butler pótlása lesz a feladat rövidtávon. Tehát szituációs játékosként jöhet egyértelmű passzjátékoknál. Ráadásul számításba vehetjük a fal szélén és középen is. Én nagyon sajnáltam, hogy Butler elment, de az ő plafonját már ismerjük. Az ennyi és nem több. Soha nem lesz ennél jobb játékos más rendszerekben sem. Sőt lehet a mienk feküdt neki igazán. Ehhez képest Barmore első heti szintje is Butler körül mozoghat egyértelmű passzjátékoknál, de a plafonja kis túlzással akár Aaron Donald szintje is lehet. Természetesen nem az első évében, de nem is kell kapkodni sehova, mert jelenleg tele van ez a poszt. Szépen fejlődjön és vívjon ki magának egyre több játékidőt a korai downokon is. De amíg Godchaux és Guy itt van, addig bőven van ideje mögöttük erre.
Barmore felépítése és tempója amúgy bámulatos.
És ha már Lawrence Guy szóba került, hát örömünkben azt hiszem a bokánk is kakis lett, mert ilyen DLine beruházások után már nem nagyon számíthattunk rá. A visszatérése a rotációban is óriási fegyvertény lehet, mert az egység mélysége is rendben van minőségileg is. Nem kell attól tartani, hogy elfáradnak a srácok a meccs végére, vagy egy-egy váratlan sérülés miatt problémás lesz a fal. Guy talán a legalulértékeltebb játékosunk.
Deatrich Wise kapcsán szerintem majdnem mindenki biztos volt benne, hogy távozik a nyáron. Ehhez képest, már a tavalyi offseasonben is vezérszerepben tevékenykedett és ez meg a játéka meggyőzte a stábot, hogy marasztalják még hosszabb időre. Wise is az a játékos, akit a fal több pontján használhatunk, ráadásul a speciális egységben is jó, és most már neki is fekszik a 3-4-is, nem csak a 4-3-as formációban tud a pályára kerülni. Guy, Wise, Barmore, Anderson mind olyan játékos, aki 4-3-as felállás esetén is tud a szélen játszani és 3-4-es formációban is jól funkcionálhat, mind futás, mind a passzsiettetés terén.
A perememberek
Byron Cowart lehet az áldozata a nagy reményű ötösnek. A korábbi öt csillagos besorolású játékos képtelen egészséges maradni, így maradandót se nagyon tud alkotni. Ezzel pedig eléggé megrövidíti az esélyeit. Ez már a harmadik éve lenne nálunk és ha valóban rosterre kerülne az hab lenne a tortán. Ugyanis az azt jelentené, hogy a korábbi öt csillagos értékelésének megfelelő teljesítménnyel rukkol elő a táborban. De erre elég kicsi esély van.
Carl Davis a másik játékos akiért vérzik a szívem. Igazi Pats igazolás ő is. Egy noname játékos, aki a maga posztján a megfelelő puzzle darabként hatékony segítség a védelemben. Sajnos tavaly ő is megsérült, így csak pár meccsen láttuk, de azokon kifejezetten jó volt. Most túl nagynak tűnik a konkurencia és Godchaux elviszi a show-t előle. Ha viszont mindketten a pályán lennének, akkor aligha fut el mellettük bárki is és a többieknek kevésbé kell foglalkoznia a futás megállításával.
Montravius Adamsnek én most nem látom a helyét a fentebb felsorolt ötös mögött, így nagyot kellene mennie a Training Camp alatt. Ráadásul neki egy éves szerződése van, tehát ha jó évet zár, akkor jövőre komp.pick vagy szerződéshosszabbítás lehet a hozománya.
Practice Squad?
A többiek inkább a gyakorló csapatért versengenek, az már hatalmas meglepetés lenne, ha közülük kerülne valaki a tűz közelébe, miközben így is ádáz harc folyik a poszt utolsó helyéért.
Bill Murray, Akeem Spence, Tashawn Bower, Rashod Berry, Nick Thurman biztosan nagyon fog teperni a TC alatt és a preseason meccseken, de a tavalyival ellentétben, az idei évben aligha tud hasonló kvalitással valaki az 53-as rosterre kerülni.
A Linebacker felhozatal káprázatos
Már csak azért is így gondolom, mert a 2020-as Linebacker sor ezúttal veretesebb nevekből áll a védőfal mögött, mint az egyszemélyes Ja’whaun Bentley felhozatal. Ráadásul itt is tud majdnem mindenki akár több poszton hatékonyan beszállni a játékba.
Matthew Judon érkezésével egy olyan játékost kaptunk a keretbe, aki pass rush és coverage feladatokban is megoldja a rá bízott dolgokat. Újabb olyan elemmel bővültünk, ami a sokoldalúság mellett teszi le inkább a voksot. Mivel a liga eltolódik a passzjáték felé, így könnyebb és gyorsabb védelmekre van szükség ennek megállítására. De ilyenkor mindig hiányozhat a tömeg a front7 kapcsán, ha futásorientált ellenfél érkezik szembe. Ha megnézzük kiket kell megvernünk, hogy újra a csúcs közelébe juthassunk, akkor jól látjuk azt, hogy bizony minden elemben jól kell állnunk a lábunkon. A Chiefs és a Bills a levegőben, a Titans és a Ravens a földön okozhat komoly károkat elsősorban egy sorsdöntő playoff meccs kapcsán. Ha mindenkivel fel akarjuk venni a versenyt, akkor bizony olyan védelmet kell építeni, ami mindkét elemben hatékony és kevésbé exploitálható No Huddle offense esetén. Ugye a támadóinknál pont ezt emeltem ki, hogy a két tight endes formációval lehetőségünk lesz olyan matchupokat találni, amikor nem engedjük cserélni az ellenfelet, mert megvan a fogás rajtuk. Ugyanez ellenünk a mostani évben sokkal nehezebb lesz, mert nem csak egydimenziós játékosok alkotják a keretet.
Kyle Van Noy visszatérése is ezt erősíti, ahogy Dont’a Hightower szintén kaphat többféle feladatot is. Ráadásul a fiatalos hév mellett a rutin és a leader faktor is adott általuk. Már csak ez a két játékos nagy bizakodásra adna okot, de Judon jelenléte már egy extra faktor ebben a védelemben. HT és Van Noy olyan szintű vezérek, ami tavaly nagyon hiányzott az egységből. Volt szerencsém élőben látni őket, és a snapek között is hihetetlen hatásuk van a többiekre, már csak azzal, hogy odaszólnak a játékhívással kapcsolatban. Mindenki hallgat rájuk, és teszi amit mondanak.
És akkor ott vannak még a fiatalok, akik idén átvehetnek jelentős szerepeket.
Chase Winovich a futás ellen problémás volt, de egy stabil DLine mellett jobban mutathat, vagy akár szituációs passzsiettetőként használható, ha probléma lenne egy adott meccsen a futás elleni játékával. De a nagy kiugrás nem tőle, hanem Josh Uchetól várható. Az ő játékát fokozott izgalommal várhatjuk, mert már tavaly is parádézott amikor lehetőséget kapott. Igaz, nem a szurkolóknak leglátványosabb elemekben ért el zajos sikereket, hanem advanced statokban. Jó hír, hogy ezek fontosabbak, mint a kirakat mutatók. Nem lövök el minden puskaport az ő méltatásakor, mert Csonka Peti készül egy írással vele kapcsolatban, ami őt ismerve nagyon alapos részletes és statisztikákkal alátámasztott lesz. Így csak annyit hagyok itt vele kapcsolatban, hogy Uche a jövő Pats védelmének egyik meghatározó tagja lesz. Ráadásul felállhat kívül is, belül is. Nincs problémája, ha coverageben kell helytállni és az irányítóra is veszélyes lesz, a futás ellen pedig megoldja a dolgokat. Chase Young teljesítményével vetekedett pár mutatóban.
A váratlan húzások
Már annyi embert felsoroltam, hogy nem is bírunk ennyit felrakni egy adott playben a front7-be. Ami amúgy simán lehet majd csak hatos front nagyon sok esetben. Éppen ezért nagyszerű volt látni Kyle Dugger tavalyi játékát, aki futás ellen már több meccsen a legjobb emberünk volt. Tempója egészen új lehetőségeket biztosít a játékrendszereket tekintve és sok esetben láthatjuk majd linebackerként is szerepet vállalni. Adrian Phillips a másik olyan Safety, aki többször feltűnik majd a front7-ben. Annyi pénzért amennyit keres ajándék a jelenléte és kiválóan szerepel futás és passz ellen is. Újabb opciók ők Belichickék kezében, amivel már tavaly is éltek, hiszen voltak edge rusherként is pályára küldve példának okáért. Ha jól rémlik pont a Ravens ellen, ahol a tempójukkal kellett tartani a fal szélét a futás ellen.
A kiszámíthatatlanság
Az ilyen domináló lépések, amik megnyerhetik nekünk az adott mérkőzést, jelentősen nagy számban kerülhetnek elő. A keret sokoldalúsága lehetővé teszi akár ugyanazzal a tizenegy játékossal egy teljesen más típusú játékhívás ugyanolyan magasfokú hatékonyságát, és elrejtheti a snap előtt a valós szándékot. Mivel Tua és Wilson sem számít rutinos irányítónak a csoportban, így ezeken a meccseken ez már önmagában siker lehet.
Anfernee Jennings is végre abban lubickolhat, ami az ő erőssége. Nem kell a vállán vinni a védelmet, átvállalni extra terheket. Szépen a saját kvalitásainak megfelelő szituációkban tud a pályára kerülni és így a megítélése is hamar változhat a szurkolók körében.
A középső linebackerek kapcsán már felmerült Bentley neve. Mivel neki is lejár a szerződése jövőre, így iparkodnia kell, ha Patrióta szeretne maradni. Ráadásul két mekk a nyakára is érkezett. Raekwon McMillan is abban jó, amire Bentleyt szánhatjuk az idei szezonban. De Cameron McGrone mindenképp a fejére nőhet, mert ő meg egészen más dimenziót nyithat a linebackerek játékában. Más kérdés, hogy lehet a 2021-es szezont pihengetni majd az ifjú titán. Amúgy sem szoktuk az újoncokat agyonterhelni, főleg nem egy ennyire telítettnek tűnő poszton. Lásd Barmore.
Mögöttük a gyakorló csapatért mehet a harc, vagy egy-egy speciális egység hely besegítheti a játékost az 53-ba.
Akik még reménykedhetnek
Brandon King lehet király ebből a szempontból, de az egészsége nagy kérdőjel. Ráadásul a sec-ben akadnak kifejezetten spec.team ászok, akik egészségesebb fajtából valók. Viszont, ha King elkerüli a bibiket, akkor nem nagyon lehet kérdés a szerepvállalása.
Harvey Langi és Terez Hall, akiket meg kell nevezzek még. Mindketten nagyon szorgos játékosok, akik ha pályára kerülnek, akkor adják amit tudnak. Az idei csapatban ez a tudás elég karcsúnak tűnik és a posztokon a vetélytársak erősebbek, több játékelemben használhatóak és magasabban van a plafonjuk is. Ennek ellenére nem lehet leírni őket sem.
Az újabb extra esély
A végére hagytam azt az embert, akit Uche mellett a leginkább várok Pats meccsen csapatni a tutit. Ő pedig Ronnie Perkins. Peti már többször leírta, hogy ő és McGrone a két legnagyobb steal az idei drafton, de Barmore is annak számít. Nem tudom az első évében mekkora terhelést kaphat nálunk, már csak az újoncokkal szembeni filozófiánk miatt is. Amennyiben pályára kerül, akkor nagy eséllyel örvendezni fogunk a playek kapcsán. Aki látta Willy McGinest játszani, az elég könnyen fedez fel majd hasonlóságot köztük. Nekem az egyik kedvencem volt, Mike Vrabel mellett, már csak emiatt is Perkinsre nagy reményekkel tekintek. Lehet csak 2022-ben jön ki belőle az állat, de hogy átütő sikert arat, az elég biztosra vehető.
Simán feltudunk állni egy erős 4-3, vagy erős és gyors 3-4-be is, de tudunk váltani a mozgékonyabb, statikusabb játékosok között is, ahogy a játékhelyzet vagy az ellenfél megkívánja. Ne lepődjünk meg, ha egy 2-5-4, vagy 2-4-5 lesz a felállás, vagy akár teljesen hibrid megoldásokkal egzotikus csomagok érkeznek majd a szezon során. Végleg szakítottunk a konzervatív formulákkal ez szemmel látható és igyekszünk ismét diktálni a védelmi trendeket.
Amennyiben egy ilyen képlékeny, univerzális, sok poszton verzatil játékosokat felvonultató, sokoldalú védelmet tudunk a pályára küldeni, akkor a secondarynek is sokkal könnyebb dolga lesz. Márpedig az az egység sem a liga gyengébbik felébe tartozik a jelen formájában.
