Alaposan betömködte Bill Belichick a lyukakat a keretben, így pedig abban a helyzetben találtuk magunkat, hogy bizony érzékeny veszteségeket fogunk elszenvedni a szezonnyitásig. Már most nagyon telített a roster, ráadásul van 10 draft pick is a tarsolyunkban és UDFA játékosok is oda szoktak érni a végelszámolásnál.
A 49ers és a Dolphins cseréi után eléggé leszűkültek a lehetőségek és nagyon egyértelművé vált a helyzet, amennyiben a csapat magasan szeretne irányítót draftolni.
A Patriotsnál kinyitották a pénzeszsákot és alaposan szórta a dollárokat Bill Belichick. A Podcastban jó alaposan kibeszéljük ezeket a lépéseket. De lesz szó a távozókról is, és szurkolói kérdésekre is válaszolunk.
Mielőtt belevágnánk mi várható a csapat háza táján, gyorsan realizáljuk az esélyeinket. És bár minden matematikai összevetésben akad szórás, így természetesen eltérhetünk alá/fölé most is a tendenciáinknak, azt viszont semmiképpen nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy fizetések terén hogy szokott felépülni a roster.
A védelem kapcsán az év során több kritika is érkezett. Könnyűek vagyunk futás ellen, nincs elég belső linebacker és az újoncokban sem volt sokaknak nagy bizodalma. Az én elvárásom az volt, hogy fognunk kell a futást és az új srácok egyből a mélyvízbe kerülve igazolhatják a passzsiettetésben erényeiket. A secondary pedig majd állja a sarat, így pedig a csapat többnyire meccsben is tud maradni az utolsó drive-ig, ahol aztán legtöbbször majd mi próbálunk fordítani, egyenlíteni.
Valami ilyesmi sorokat motyog Dustin Hoffman az Esőember cimű filmben, egy beugratós mondóka kapcsán és egyből ez ugrik be, amikor valaki érdeklődik ki lehet a jövő irányítója a Patriotsnál. Ki az, aki méltó utódja lehet Tom Bradynek és újra szép pályára állíthatja a franchise sorsát.
Az előző részben azokkal az egységekkel foglalkoztam akik jól szerepeltek, a mostaniban azokkal fogok, akiket a legtöbb kritika ért a szezon során.
Kezdjük az irányító poszttal.
Mielőtt jönnének a részletes és beszédes statisztikák, először egy nagyon fontos kérdést szeretnék tisztázni. Tom Brady alatt a csapat kimaxolt egy rendszert az offense oldalon, amiben olyan noname játékosok kerültek kulcspozícióba, akik kis túlzással annak is örülhettek mielőtt hozzánk kerültek, hogy NFL csapat szóba áll velük. Wes Welker és Julian Edelman mindketten a legfontosabb láncszemei lettek a támadóegységnek, ahogy előttük Troy Brown is megkerülhetetlen elem volt. De nem hagyhatjuk ki a felsorolásból a dominancia egyik kulcsfiguráját Rob Gronkowskit sem, aki szintén alaposan hozzájárult ahhoz, hogy a megálmodott rendszer a pályán is működőképes legyen.
A szezonértékelést ezúttal nem az irányítóposzttal kezdem, mert idén a csapat a futásra szerette volna helyezni a hangsúlyt és ehhez elengedhetetlen a támadófal kiváló játéka. Ha pedig ők elvégzik a piszkos munkát, akkor jöhet learatni a babérokat a running back a yardok megszerzésével.
Mivel alapvetően a box score statisztikák nem mutatnak teljes vagy reális képet egy-egy játékos teljesítményéről így próbálok ismét olyan kontextusokat hozni, amiket együtt vizsgálva kicsit közelebb kerülünk a valósághoz, mint a puszta számokat látva.
Egy posztonkénti bontással is fogok jelentkezni majd a szezon végeztével, de most inkább egy olyan kérdést boncolgatnék, ami szemre ugyan elég egyértelmű, de még szakértők is mentegetik a kialakult helyzetben a fő problémának látszó játékost.
Miután a New England Patriots csapata nem szerződött újra Tom Bradyvel, szinte végigsöpört a letargia a szurkolók körében. Tény, hogy egy korszakos egyéniség távozott, aki meghatározta a csapat arculatát a pályán kívül is és belül is. Sokan sokfélét írtak erről a távozásról, ahogy én is kiadtam magamból, amit gondoltam az eset kapcsán.
A honi szurkolók zöme borzalmasan gyötrelmes szezont vizionált és a Pats.hu szezonmérleges szavazásánál kisebb viták után, kirobbantak az érzelmek is. Sikerült alaposan egymásnak esni a tagoknak. De akárhány vélemény legyen is, egy biztos, új időszak kezdődik a csapat életében.
